2012. október 30., kedd

sissies vs. street warriors

Tudom, mire számítottam?!, de akkor is. Agyamra mennek a bringázz a munkába meg a kerékpárosklub és hasonló gittegyletek szervezetek provokatív böffenései (FB), amik a hideg idő/havas eső satöbbi beállítával a bringázás nagyszerűségét éltetik és folyamatosan nyomatják, hogy mekkora faszagyerekség a havasesőben imbolyogni a nyári gumikon száguldozó autók között, amire persze a hozzászóló élharcosok mind helyeselnek, hogy 365 napon bringaidő van, és ugyan már, mit kell egy kis 18 fokos visszaesés és havas eső valamint orkán erejű szél miatt meghökkenni. Akinek van bringája, annak mintha legalábbis kutya kötelessége lenne ez az utcai harc, hogy fagyoskodva, az autók által latyakkal beterítve akkor is menjen, aki meg esetleg ilyenkor otthonhagyja és békávézik vagy gyalogol, az gyáva megalkuvó féreg. Meg "lejjebb kell adni a sikkből, ennyi" mondja az ősasszony akinek nyilván pont elég, hogy a pamutharisnyájában meg a softshell bringásnadrágjában becuppog a munkahelyére és baromira elégedett magával, hogy ma is bizonyította, hogy ugyanakkora a virtuális farka, mint férfi polgártársainak, és mélységesen megveti azt, akit zavar, ha alice copper-i sminkkel érkezik be munkahelyére a könnytől lefolyt szempillaspirál miatt.
Miért kell ebből is fekete-fehér, vagyunk mi és vagytok ti, vagy totál kúl vagy vagy egy nyámnyila pöcs típusú ellentétet generálni? Miért nem lehet elfogadni és esetleg (!) elismeréssel megemlíteni, hogy aki ilyen időben is bringával megy, az igazán elszánt bringaszerető honfitársunk, de nem több; ez nem az ironman, könyörgöm! Azokat se szükséges különösebben éltetni, akik mennek 365 napon át, hiszen az ő döntésük (illetve sokszor valójában nem is, mert a bringások jelentős része nem az auót, hanem a békávé helyett bringázik), és azokat se kell lenézni, akik divatbringások.
Sok kisebbrendőségi komplexusban fetrengő paprikajancsi, néznék inkább a Terápiát.

Ápropó, Terápia! De erről majd a következő részben ;)

2012. október 25., csütörtök

nőiagy vs. férfiagy(?)

- Mi az, holnap randid lesz? Hajat mostál, levágtad a körmöd és meg is borotválkoztál.
- Nem, csak zsíros volt a hajam, megnőtt a körmöm és hosszú volt már a szakállam.

Men. You can't trust them.

2012. október 24., szerda

Volt a hétvégén kultúra*, buli, család, családi buli, természet és politika.

Csodálatosan kiteljesedett, aktív életet élünk.**

Közben pedig a táskák (és a megrendelések) csúsznak.


* ezt látnotok kell!!!

**nem.

2012. október 17., szerda

Once a phoneme always a phoneme

Once a stupid bitch always a stupid bitch.



and here comes the blushing bride

Lánybúcsú körvonalazódik exceltáblába rendezett ajilistával (!), a nyilvánvalóan a dívány.hu-ról merített ötletekből összeeszkábált programlistával (!!) és a leendő arához fűződő viszonyokat rendőrségi jegyzőkönyvi stílusban rendszerezett leírásokkal (!!!). Nagyon kedvelem a leendőt, de azt hiszem, ez már azért így sok az én öreg szívemnek.


mennyivel királyabb volt az én lánybúcsúm: kaptam lottószelvényeket (persze nem nyert egyik sem, de fantasztikusan jó ötlet volt akkor is), ittunk egy csomó koktélt, n-t a rákóci téren a lábánál fogva lógattuk, hogy el ne ájuljon, és mivel az a38 tetejére igyekeztünk bulizni, nyilvánvalóan az eső is rákezdett :D

Update: sors- és tettestárssal kiötöltünk egy-egy jólhangzó, támadhatatlan, mondhatni bombabiztos kibúvót és kifaroltunk az eseményből.

2012. október 15., hétfő

The One About The How To Look Good Naked

Az egyik átalakítós műsorban láttam minap, ami a Lakatos Márk nevével fémjelzett stílustanácsadásnak álcázott butikajánló, fogalmam sincs, melyik tvcsatornán (tudom, sokat segítettem), de nem is ez a lényeg. Hanem Manci (32) aki tényleg kicsit többnek nézett ki 32-nél, vagy inkább annyira jelentéktelen volt, hogy az ember még arra sem veszi a fáradságot, hogy elgondolkozzon, vajon hány éves lehet, jó, ha egyáltalán észleli a jelenlétét, de ne kanyarodjunk el bejegyzésünk tárgyától, tehát volt benne egy 32 körüli Mancika, átlagos, nem csúnya, nem szép arccal, átlagos testalkattal, akitől ELHIDEGÜLT A FÉRJE. Tulajdonképpen azt is írhatták volna a neve alatt futó ID-ba, hogy Manci (Akitől Elhidegült a Férje), mert nagyjából minden bevágott 3 mondatos kommentben elmondta, hogy fél évvel ezelőtt észrevette, hogy a férje elhidegült tőle és most arra készül, hogy visszahódítsa, és ebben fog neki ez a stílustanácsadó és nagyszerű csapata mindent elkövetve segédkezni. Először levetkőztették egy tükör előtt, hogy jól bőgje el magát önmaga láttán, közben elmesélte, hogyan is jutott idáig (értsd: hogy már nem tetszik magának és HOGY A FÉRJE IS ELHIDEGÜLT TŐLE FÉL ÉVVEL EZELŐTT). Szült két gyereket, eddig kismamáskodott otthon, a rengeteg napi teendő és a gyereknevelés mellett egyszerűen már nem maradt magára ideje, de főleg energiája, szegény, szegény. Minden nap csak a túlélésről szól, a háztartásról, és elfelejtette, hogy nő, és ennek tetejében MÉG A FÉRJE IS ELKEZDETT ELIHDEGÜLNI TŐLE. Itt már rángott a szemöldököm, bevallom őszintén, mert a barátnő, a tesó, a szomszédnő meg ki tudja kiafasz megszólalt a riportban, és mindenki elmondta, hogy Manci otthon van most a két gyerekkel és hát elkezdett elhidegülni tőle a férje de most ő ezen változtatni akar. Mindenki az ELHIDEGÜLŐ FÉRJről beszélt, de az érintett valahogy még egy komód tetején árválkodó fotón sem szerepelt; tisztára mint Columbo felesége. Sápítoztak és aggódó, párás tekintettel a kamera mellett álló riporternek taglalták, hogy mennyire fontos Mancikának, hogy visszahódítsa a férjét, de hogy mondjuk miért alakul úgy egy harmincas kétgyerekes anyuka élete, hogy évek óta a nap végére az a legnagyobb örömforrása, hogy lerogyhat a kanapéra és nézheti a köldökét, hogy mi a faszért nem bír a kedves férje hetente egyszer két órát vigyázni a szaros kölkökre, amíg elmegy futni b. neje, vagy a fodrászhoz kéthavonta, vagy átugrani egy barátnéjához, akivel manikűrözhetnek egyet egy pohár bor mellett, az rejtély. Hogy ezért a férjért, aki erre sem képes, hogy a felesége magában/magára figyelve tölthessen heti egy alkalommal két órát, na EZÉRT menjen el a nőci és essen át hialuronsavas ránckisimításon, majd fessék be a haját szőkére és vágják le, kisminkeljék és ráadjanak egy pink magassarkút és ráébresszék, hogy_van_dereka, majd mindenki bőgve a nyakába boruljon és jó hangosan ismét elmondja, HOGY MILYEN GYÖNYÖRŰ EZÉRT MOST MÁR VISSZAFORDÍTHATJÁK AZ ELHIDEGÜLÉST és a férje biztosan megint értékelni fogja, na itt már a a kisbaltát kerestem, ami a kanapé mellé volt készítve. Nem azért, hogy ez_a_műsor, ez egy reklám, a H&M-et meg a szépségklinikát meg a Deichmannt reklámozza (jézusom, ilyen cuccokba öltöztetik ezeket a szerencsétlen bohócokat?), ez egyértelmű, hanem AMIT KÖZVETÍT A NŐK FELÉ. Egy csomó liba ül a képernyő előtt és ködös tekintettel bólogat, hogy Hátigen, a Janival is így vagyunk, nekem is ezt kell csinálnom!*
Legyél otthon főállású anya és bejárónő, és ha este holtfáradtan rogysz össze nap mint nap és kicsit elmélyülnek a ráncaid, őszül és lenő a hajad, a szülés utáni úszógumijaid valahogy nem olvadnak le maguktól, a férjed pedig elkezd elhidegülni tőled, a Te hibád és neked kell megoldanod. Ránckisimítással, sminkeld magad (azért megnézném a férje pofáját, ahogy reggel 6-kor kitámolyog a konyhába egy szürke novemberi reggelen, neje pedig ebben az alkalmi esti sminkben, a pink magassarkújában meg a kiskosztümben, amit ráadtak kevergeti a kávéját a konyhában), és legyél kívánatos istennő. És komolyan azt akarják a nézőkkel elhitetni, hogy ENNYI ELÉG. Eszem megáll bazmeg, a 21. században vagyunk.

Ha ettől bazmeg visszaszeret belé a férje és újra megkívánja Mancit, küldök a fasznak postán egy guminőt, isten az atyám.

* Ráadásul megcsinálják őket egyszer oszt jónapot, de hogy ezek után mi legyen holnap, amikor felkelnek smink nélkül, elaludt és lelapult hajjal, és egy szerelésük volt, amiben könnyek közt a nyakukba borultak a rokonaik és barátaik előző nap, de mára megint csak a kinyúlt farmer és a garbó van, szóval mi van after, az kit érdekel? Volt egy műsor a BBC-n  két magas és irtó dekoratív nő csinálta, Trinny és Susanna, kegyetlenül őszinték és szarkasztikusak voltak, de valahogy tetszettek (vajon miért?:D), és ők elmagyarázták a delikvensnek pontról pontra a testén, mit kell  hangsúlyoznia és mit elrejteni, erre milyen ruhadarabok a legmegfelelőbbek, konkrét példákkal (gardróbcsere), majd ennek szellemében elküldték egyedül vásárolni (ugyanúgy butikreklám, ne legyenek kétségeink), aztán jól ízekre szedték annak alapján, amivel visszatért, rendszerint a holmik felét visszavitették vele, mert a régi beidegződések szerinti szar és előnytelen cuccokat vásárolt össze, majd fél év után újra megkeresték, hogy miben jár, hogyan hordja a haját, egyszóval volt-e bármi értelme a rá költött időnek és pénznek.

2012. október 10., szerda

cefre

Rájöttem, mi az időnként az irodában terjengő, erjedt gyümölcsre emlékezető szag. A kolléga parfümje. Mint a forrásnak indult must.
Egy az egyben.

Blöe.

2012. október 8., hétfő

nyafogás

Már megint nem kell senkinek a művészetem. Pedig ilyenek vannak újabban:


És ilyenek:


Aki szerint ez béna és nemcuki, az vagy hülye, vagy vak. Csóró nem lehet, mert olyan olcsó vagyok, hogy az már fertelem.
Utállak benneteket, hülye nemvásárló vásárlók!