csípnek

Najólvan, tegnap kicsit el voltam gyengülve, de már minden rendben (egy szart).

Titeket is csípnek a szúnyogok? Ne mondjátok, lehetetlen. Mind belőlem lakik jól, kizárt, hogy maradt még Budapesten éhes szúnyogegyed. Testem mint egy esettanulmány: "szúnyogcsípésekkel borított női test, 3. számú ábra"

Szeretem, mikor aszongyák nekem, hogy csípnek (csak ha férfiak az illetők), de ez azért már mégiscsak túlzás. Azt javaslom a szúnyoggal táplálkozó élőlényeknek, hogy térjenek át a muslicákra és ezzel kiiktathatóvá válnak az Élet Körforgásából.

arthur

Gáncs nélküli lovag, csillogó vértezetben, lovad nyergéből hajolj le hozzám és ments meg. Megváltásra szorulok, vagy megmentésre, ez most egy és ugyanaz. Ígérem, hogy nem kérdezek semmit, hátra sem fordulok a nyeregben, hagyom, hogy a szél kifújja az utolsó érzeményt, kétséget belülről és semmi más ne maradjon bennem, csak a végső nyugalom.

Nagyon kicsi vagyok most, sajnos.

szívsebész

"Karmester akarok lenni, nem kisiparos!" - dr. Járom Ambrus (Jancsó Miklós Oldás és kötés)

az élet néha egy baszatlan ribanc, nemdebár, Ambrus fiam.

csillámos

Igazán tartalmas, alkoholban áztatott, lelkileg felszabadító és egyben roppant fárasztó hétvégén vagyok túl, és egy jótanácsot mindenképp adnék: amennyiben van a baráti körötökben pszichológus és fröccsözés-vodkázás közben úgy érzitek, fel kell tennetek neki A Kérdést, próbáljátok meg a feltörő savas böfögéssel együtt visszanyelni. Kinyíltam, mint egy túlpakolt ruhásszekrény és kiborultam a teraszra, és amúgy kurvajól alakult a terápia a beszélgetés, de asszem kicsit többet mondtam annál, mint amit józanul, napfénynél egyébként magamtól elmondtam volna, legalábbis az egyik srác egy óra elteltével annyit mondott, hogy megnyílásom örömére most keresi állát az asztal alatt. Mindegy, azt hiszem, hogy segített. De azért írok majd neki egy e-mailt, hátha ő emlékszik rá, miről is beszéltünk péntek hajnalban :)

Viszont azt elhatároztam, hogy mostantól aki nekem arról kezd el rinyálni, hogy milyen kövér/dagadt, annak a képébe fogom vágni, hogy mit rinyál, engem meg gebének és ropinak csúfoltak anno, az ugyanolyan szar, mint dagadtnak lenni.
Legebéztek a hétvégén, ami kamaszkorom összes frusztrációját és kisebbrendűségi érzését kiválóan visszahozta (ez az időgép, kéremszépen), és baszottul rosszul esett pedig tudom, hogy csak azért mondta, mert az illető a molett nőket szereti. Kár, hogy ilyenkor nem azt vágom a sértegető pofájába, hogy hát nem mindenki találja esztétikusnak a rengő hájat és a narancsbőrös combokat, sajnálom, hogy az én húsomba nem vág bele a bugyigumi, hogy izmos és feszes a fenekem és nem lóg a mellem, de ez nagyrészben genetika*, úgyhogy ne menjünk ebbe bele, mert akkor kezdjük el a szemek színével izmozni, hogy melyik a szebb. Morrrr.......

de azért tényleg kurvajó volt.

* meg tudatos táplálkozás, és némi mozgás (napi 1,5 óra biciklizés)

reymonttól

Hétvégén olvassatok Parasztokat, én leléptem Csá(tra)!

hőmérő, avagy fegyverek közt hallgatnak a múzsák

Megborulásomnak leghitelesebb mutatója a meskaboltom, ami kábé egy hónapja nem frissült, és pszichém kreatív kútját kiszáradni látom (oh) [az etsys meg mégannyirase]. Ami leginkább hiányzik az alkotáshoz és az alkotás légkörének megteremtéséhez, az a türelem. Hjah, az a kibaszott nyugtalanság, ami beszkurál, belülről....

öröm, szerelem, boldogság

Egy kiváló marketingpélda a személyes érintettség felhasználására. Őszinte, ezáltal hitelességet sugall a családi fotó alkalmazása, mely bizalmat kelt a vásárlóban: mintha csak nagyszüleik gondos kezeiből került volna ki ez a palack bor is. Másrészt saját nagyszüleinket juttatja eszünkbe, így teremtve meg egyfajta kollektív nosztalgikus légkört.
Én meg persze beszopom. (szó szerint és képletesen is)

Kibaszott nyugtalanság

van rajtam, biztos az ötnapos szabadságom mellékhatása, hogy amikorra elkezdtem volna belejönni, egyszercsak be kellett megint jönnöm dolgozni és zibo lassú ostobaságait hallgatni. Mondjuk ez meg is látszott mai munkámon produkciómon, össze-vissza mászkáltam, mint a zsidó lova*, egyik épületből a másikba, meg piac meg menza, de végül aztán eredményes volt a keringő dervis sztájl, ugyanis!!44!! ma láttam igaziból, szemtől-szemben, biciGlijén szembejönni pözsót a kőbánya zegyetem kapujában, és én majdnem felvihogtam fejhangon, de hálaistennek ennél sokkal jobban megdöbbentem és csak egy félmosoly préselődött ki belőlem, nem a mentális koromnak megfelelő vihorászás, aztán egy sarokkal odébb vihogtam fel fejhangon, ami egészen biztosan nem hallatszott el a parkolóig, merthogy megvagy végre. Ez egy kiba***** fantom volt eddig, és pont ezt szerettem volna, így, kedves Rendező, hogy letagadhatatlanul a biciGlijén jöjjön szembe és egyszerre lássam az izmos kis vádliját sziluettjét - mert a sziluett mindent elárul - és a járművet, hogy ne lehessen eljátszania, hogy ő nem is ő hanem más. Úgyhogy mostmár egészen biztos hogy ez a Kölcsönös Felkészültségek vagy miafasz Őkigyelme, és mostmár tudom, és aztán még láttam ma többször is44!!4 ami pláne tiszta fura, mert mióta észrevettem, hogy Rose-nak udvarol a kék pözsó, azóta nem láttam ennyiszer (pláne, hogy azt se tudtam, ki az**) összeadva. Biztos őt is baszkurálta belülről a nyugtalanság.

Megmondom, mi a baj Kedves Barátaim, tudom én, hogy miabaj, az, hogy rögeszmés vagyok. A Gigi [ejtsd zsizsi] szerint ez természetes és emberi, ami igazán kedves tőle, és szeretem is a pozitív megközelítése miatt, (de attól még vérciki mert 35 vagyok és nem 12,5 éves) mert hogy magányos vagyok és aki elhagyatott az így reagál, meg mesterséges mennyországot ültet magának.

De akkor is gáz.

**de

Jézusom, nem is ezt akartam írni, hát én már tiszta hüje vagyok de télleg, hanemhogy olyan nyugtalanság van bennem, hogy szeretnék felülni a keróra és elkezdeni tekerni, egyvégtében és addig nem szállni le róla, amíg le nem esek, vagyis menni addig, míg ki nem dőlök, és vissza se nézni, vissza se gondolni, meg se jegyezni az utat, mert vissza se akarnék jönni, csak menni előre, lendületből, az arcom szántaná a szél, hiába kérdeznék, hogy hol vagyok, minden pórázt elrágnék és csak mennék, egyvégtében.
Így.

gecire elegem van mindenből, nem is hiszitek, mennyire.

sóvár

az a helyzet, hogy eposzi méretű sóvárgás tölt ki belülről, egy tárgy nélküli vágyakozás, ami azért veszélyes, mert egyszerre tesz sebezhetővé és egy anyahajóra zuhanó vadászrepülőhöz hasonlóan vakmerővé. ilyenkor nagyon cifra hülyeségekre vagyok képes vetemedni. ilyenkor veszélyes kanyarokba dőlök fékezés nélkül, és lészen fogaknak csikorgatása. ilyenkor gonosz leszek, előre megfontolt és különösen kegyetlen.
ilyenkor stagediving.

lávcsy

pontosan ilyenek a barátaim!!44!!!

............vajon az olvasóim milyenek?

EZ KÉRDÉS VOLT BZMG, HA NEM ESETT VOLNA LE

nyaralt

Idei szabadságom szerdától péntekig tartott, majd' beleszédültem a lehetőségek tárházába, de végül mégis egész pihentetően, élménydúsan sült el (meg le: megint olyan barna vagyok, mint szoktam lenni, amikor nem nap- és vízpartfóbiás pasival vagyok együtt). Volt családozás, utána meg áttekerés a balcsi déli partjáról az északi közepéig (volt benne egy kis csalás a tihanyi komppal), de így is gyűlöltem már a végére a hátizsákomat és rituális égetést terveztem a megérkezés örömére. Sajnos a sérvem egyre erősebb, én meg egyre jobban félek miatta (nem hogy mi lesz vele, hanem hogy mi lesz VELEM) és megint/már ki is dudorodik, ami hagyján, de kurvára fáj is időnként (sokat), hát szóval nem túl vidám időknek nézünk elébe.

Most más színben látom életemet kissé (barnább, soványabb és izmosabb kiadásban), és elég nagy felismerésekre jutottam a balaton északi-partján tekerve, biciklim nyergén zötykölődve.
Volt ez a házasságom, vagyis egy szinte kamaszkorban (17) kezdődött kapcsolatom, ami házassággal végződött (szó szerint kivégezte), és annyira naiv, tapasztalatlan, őszinte és bizakodó voltam, hogy én tényleg elhittem, hogy ez egy életre szól, gyerekeket akartam és boldog családi fészket teremteni, együtt megöregedni, az onokákat nézegetni nyaranta a lugasból és a loncsos bundájú Fifi kutyával zsörtölődni, hogy miért kaparja ki folyton a paradicsom palántákat. Aztán ez az idill összetört, mert nem vettem/vettük észre, hogy a dinamika megszűnt, elhamvadt, bele is szart T. voltférj egyszer a ventillátorba egy félredugással valamikor félidőben, de az nyilvánvalóan nem ok, csak tünet volt mindössze. És 9 év után végetért, dráma nélkül és minimális hullámokat gerjesztve, mondjuk a véget vetés gyáva és cseppet sem elegáns volt, de ez mindegy is, szóval ezután én asszem kicsit térdreestem és belementem mindenféle girbegurba kanyarokba pasikkal, meg zavaros ügyekbe, meg felpörögtem, szóval a szokásos forgatókönyv szerint zajlott a feldolgozási művelet. Lett normális ún. párkapcsolatom is utána, olyan is, amiről tudtam, hogy ez nem lesz tartós, meg olyan is, amiről azt hittem, vagy inkább nagyon akartam, hogy tartson sokáig (aka örökké), de igazándiból azóta mindig csak valami kicsit akarok megkapni. Ezt az idillikus képet teljesen elvetettem (a Fifi meg a lugas meg a sok gyerektől származó mégtöbb onoka) és úgy érzem, hogy megalkudtam - csalódottságomban. Hogy annyira megtört akkor, 8 évvel ezelőtt a kép, hogy azóta sem igazán álltam fel belőle teljesen, hogy azóta jól-rosszabbul menedzselem az életem, de valójában csak vergődöm és megalkuszom és nem várok túl sokat a másik felektől.

Na ebből elég.

neked igazat adni ködben hogy megy?
ez az egy ami még egyikünknek se az igazi
legalább sejtené az ember épp ma ki is az akibe nehezen ugyan de partot ér
énszerintem ez se sokkal igazabb a ködnél ami közted áll és köztem

Engem nem érdekel a világrendszer, Csak azt látom, hogy kínlódik az ember.

Amikor az ember elbizonytalanodik, megbicsaklik.

Az ördög kísértése motívum elég régi toposz, és magja az emberi kíváncsiság illetve a boldogságkeresésbe belefeledkezés. Vagyis keresi a végső választ, és olyasmit is hajlandó a vélt válaszért, végső igazságért feladni, mint a saját léte, lelki üdve. Másrészt a boldogság mint vágyott, de soha el nem ért állapot olyan sóvárgást szül az emberben, hogy a szerencsejátékoshoz hasonló esztelen kockázatvállalásba hajszolja bele, és nem veszi észre, hogy lelki boldogságáért épp saját lelkét adja oda, méghozzá önként.

A hiedelmek szerint amikor megszállja az embert az ördög, az kifordul magából: nem önmaga többé, nem tudja kontrollálni magát, valamely rajta kívülálló erőnek tűnő vagy annak feltüntetett motívum irányítja, látszólag tehetetlenül sodródik. Rendellenesen viselkedik. Az ember ilyenkor az ördög játékszerévé válik. Könnyebb megérteni a gondolatmenetet, ha megvizsgáljuk az ördögi erő céljait.

Az ördög játszik. Legalábbis látszólag, hiszen a játék valódi (húsbavágó) tét nélküli szórakozás, erőpróba a megsemmisülés fenyegetése nélkül. (Legalábbis nem az ő húsába vág.) Célja, hogy bizonyítsa Isten vagy a másik erő esendőségét, de ezt nem közvetlenül teszi, hanem a másik erő által teremtett lényen, az emberen keresztül. (kedvelt motívum a közvetítés használata a témakörben, ahol a két összecsapó erő sakkjátékosként, vagy bábjátékosként tűnik fel, akik csak "szórakoznak" az emberrel) Szóval a tét nem az ember elcsábítása, megkísértése, tönkretevése, hanem egy magasabb erő - mondjuk Isten - megbuktatása, vagy legalábbis annak bizonyítása, hogy a kreálmányai messze nem tökéletesek. (tudom, hogy jön ide a dedi??, és messze még a vége, de előbb-utóbb kiderül). Itt az ember és az ő lehetséges pusztulása mellékes. Nekik. De nem nekünk, mivelhogy mi ugye emberek vagyunk, és a kurva anyátokkal szórakozzatok.

Tehát az irodalom írja az életet azért kurvára igaz, mert most azt látom, hogy az ördögnek sikerült a dedit megkaparintania, és most ne tessék azt hinni, hogy teljesen megőrültem, Kedves Olvasó, mert kurvára nem őrültem meg, kérdezd csak meg, mennyi kétszer kettő. Ezek a történetek mítoszok, és átvitt értelemben kezelendők, és aki nem érti az átvitt értelmet, az legyen szíves rákattintani a jobbfelső sarokban a kis piros x-re és menni nézni a barátok köztöt (ha még létezik), szóval ezt látom rajta, hogy sikerült elbizonytalanítania saját magát és a négy sarkából kiforgatnia és most ott áll védtelenül, kiszolgáltatva minden ördögi kénynek és kedvnek. Azért muszáj ilyenkor leülni a gödör aljára, megszámolni a lábujjainkat és elkezdeni a gödör falán megkeresni az első lehetséges mélyedést, amit aztán a tíz körmünkkel még jobban kivájhatunk, hogy bele tudjuk a lábunkat nyomni, mert ez lesz az első támasz a következő kis mélyedés kivájásához a falban, hogy feljebb léphessünk és kimászhassunk. És azért kell ezt megtennünk, mert különben az ördögé leszünk: önmagunk ellen fordulunk, a pusztulást és a pusztítást kezdjük el pártolni a fejlődés (hahaha) és az építés helyett, és a szeretetre csak egy cinikus horkantás lesz a válasz. Magányosan döglünk meg az árokparton.

"... ki közt [ádám és éva], mint menhely áll
Mely lankadástól óvja szívöket,
Emelve a bukót: az érzelem."
Ez a a love is the answer madách szavaival. madi hippi és/vagy komenista volt, tessék.

hát nem tudom, érthető volt-e, én mindenesetre értettem. további magyarázatokat szemináriumi formában kockás abrosz és fröccs mellett adok csütörtökönként 3 és fél6 között.

hitvány gyávák

ki férfi mind.

például a pözsó is meghátrált, visszavonult és nem hajlandó tovább játszani. ilyenek ezek mind. nincs bennük se kurázsi, se férfias hév, pláne virtus, kerülgetik a fehérnépet, távolról, óvatoskodva, aztán amikor sompolygáson kapják őket, úgy tesznek, mint akik ott se voltak.

jézusom, faszotok van, használjátok már, az istenért.

és hogy de nehéz az iskolatáska, úgyhogy cipeld helyettem hazáig geci

Mint az köztudott, biciGlin jönnek a legjobb gondolatok. Így jöttem rá, hogy tényleg az irodalom írja az életet és kurvára nem fordítva, és erre annak kapcsán jöttem rá, hogy mi történik most velünk, meg az it's complicated-del (a dedit nem fogom többé kimondani), és elöljáróban csak annyit mondok: madáchnak (és még egy csomó mindenkinek) kurvára igaza volt.

Most back to work, de este megírom.

Végre egy hétvége, amikor sikerült annyira kikapcsolódni, feltöltődni, ellazulni, kiürülni, hogy a hétköznapok galaktikus távolságba kerültek. Holnap kicsit nehéz lesz rebootolni, de nagyon nem is muszáj, mert csak két nap az élet és után jön a balcsi. A holnapot és a holnaputánt kell kibírni, óje.

Nagyon nehéz szavakban megfogalmazni, mit is történt péntek este. Valójában az, ami történt, néhány szóba belefér, mert nem az események, vagyis történések nehezen körvonalazhatók, hanem a miértek, a mégisek, és főként a mivanok. Annyit veszekedtem gondolatban vele és annyiszor olvastam a fejére az okozott fájdalmat, a csalódást, amit a kapcsolatunk felszámolásának módjával okozott, az érzéketlenség és az önzése miatt érzett keserűséget, hogy amikor szemtől szemben ültünk, egyszerűen nem bírtak előkecmeregni a szavak. Éreztem, hogy ott vannak, valahol a nyelvem tövében, de mintha odacsirízezték volna őket a szájpadlásom tövébe, képtelenek voltak kiszabadulni. Közben pedig egyszerre éreztem valami dacos ellenállást, hogy csakazértsem könnyítem meg a dolgát és vergődjön csak a miért-jutottam-el-idáig gyónásában és voltam megkönnyebbült, hogy eljutottunk egy konkrét fejlődési állomáshoz: annak belátásához, hogy ő gerjesztette a hullámokat, ami aztán a partot elérve szépen lassan elvitt mindent; gumicsónakot, kertiszéket, kutyát, macskát, táblákat, kocsikat.
Abban nem látok egyelőre tisztán, hogy mi maradt az ár levonultával a parton, ami még ép és mennyire rendezhető még a terep ahhoz, hogy megint görkorizó gyerekcsapatok portyázzanak, kinyithat-e megint a fagyizó, kihajtanak-e a muskátlik, vagy körbekerítik és meghagyják mementóként egy katasztrófa emlékhelyéül. Nyilvánvaló, hogy az előbbi jár hatalmas melóval és sokkal több időbe telik.

barbiz

na mentünk a strandra, csá.

nem kicsit

Most egy kicsit össze vagyok zavarodva.

ez olyan megbeszéljük-hogy-hogyan-szakítsunk-aztán-felszabadultan összegabalyodunk-egy-padon típusú randiféle lett

az erős nő, akinek kurvára elege van

Arcom ma este, amikor az "it's complicated"-del, azaz volt pasimmal, azaz exemmel, vagy legalábbis akivel valami szakításfélében vagyunk, találkozom. Igényel magyarázatod?

doppelgangering

az már sorozatos orgazmusnak számít, hogy két kurvajó, összekeverhető(en) jópasi?

Ez már amúgy nekem is lejött kurvarég, hogy Javier Bardem und Jeffrey Dean Morgan. Jajdejó, hogy nem vagytok itt, görcsbe rándulnék hogy melyikőtökkel kezdjem :P

NEM

az átfázva, elgémberedett ujjakkal, visszatartott lélegzettel együtt fotózott kismadarakra a ligetben,

az egyvégtében véginézett Tűzvonalbanra a kanapén összekucorodva, pokróc alatt,

a szegedi hazasétálásokra a kárász utcából a csőutcáig, a kivilágított víztorony mellett félméteres hóban és éjjeli hőségben,

az egymás zenéinek froclizására, amikor szombat délelőtt '70/80-as évek rockja ment vagy a röyksopp junior,

a kertemben ücsörgésre egy hideg fröccs vagy sör mellett,

az értesítés meskás eladásról örömének megosztására,


több mint két hónapja egyedül vagyok és ebből volt 6 hét amikor annyira sem volt kíváncsi velem kapcsolatban, hogy élek-e egyáltalán, nemhogy bárhogyan is kommunikáljunk egymással, szóval itt azért elkezdtem már gyanakodni, hogy én vagyok az elefánt, de ez most így akkor is egy baltával tarkónvágásként hat rám.
azt hiszem, ebben a relációban mégiscsak én voltam az, aki szeretett. mert aki szeret, az nem bánik így.
én bánom.

az én karmám

hogy e-mailben szakítanak velem.

valamit nagyon csúnyán csinálhattam előző életemben.

az egysoros posztok igazsága

néha tényleg egysorosban jön ki a lényeg.
text kolléga fedezte fel a zsenit


kétkeréken éjjel részegen 40-nél jön a flow.

Gigi [ejtsd zsizsi] szerint a kék pözsó egy rohadt szíjas marha ami kibaszott sokára puhul meg. Ezen percekig röhögtünk.

Én a tantrapingpong híve vagyok.

A tantrapingpong lényege, hogy állsz egyhelyben és a labdát egymás ütői közt pattogtatjátok a lehető legminimálisabb elmozdulással és energiabefektetéssel. Ettől egy idő után kakatón állapotba kerülsz és gyermekkori traumák/ euforikus élmények, nagy életigazságok bukkannak önkéntelenül a tudat felszínére.

Közalkalmazotti tanácstagi valamint sportbizottsági (röviden esb) tevékenységem során ki fogom harcolni a pingpongasztal telepítését de* a parkolóba, ezzel az élményteli iroda egyik fő törekvését fogom sikerre vinni.

Az egysoros poszt tulajdonképpen csak a monitor szélességének függvénye. Relatív, mint minden.

Az egysoros posztok között igenis VAN összefüggés.

*nem a zirodába, mert az olyan kirekesztő, elitista múvment hanem a köznép számára is elérhető helyen, a parkolóban. Lehet majd forgózni is, így teremtve meg az egyenlőség egy új formáját:
tanszékvezető és karbantartó,
kézbesítő és dékánhelyettes forgózik önfeledten tíz és féltizenegy között,
szerda délelőtt.**

**jézusom, kommunista lettem.

ülök a sarokbaN és nyalogatod a sebeimet.

Egy hatással bíró nő

Rávettem Gigit, hogy tekerjen ő is munkába! Gigi elhatározta, hogy biciGlivel jön dolgozni, pedig ő még bukolikusabb még külvárosibb nő, tőlem 6 (!!44!) kilóméterre lakik KIFELÉ, érted (az már szinte külföld). Első útján együtt mentünk: reggel eljött hozzám és együtt tekertünk a napfelkeltébe az alig lézengős bringa és gyáli úton és hát meg kell hogy mondjam, egyrészt ügyes maki volt, igyekeztem nem sokkolni és lassan menni és nem vezetni rá a kamionsávra, márészt a nagyis tempóból adódóan egyáltalán nem izzadtam meg és simán sminkbe, kiskosztümbe is jöhettem volna (mondjuk minek...), és így is 1 óra alatt itt voltunk, szóval nem is tartott sokkal tovább beérni.

Lehet, hogy mégse kéne* őrült módjára tekernem ide meg haza.

*De. mert kurvajó.

baszódj meg

 

Bé

a

esz

ó

dé

jé

em

e

gé

egy kibaszott paprikajancsi bolhacirkuszt csinál az életemből.

ahelyett, hogy analízisbe menne*.

szarjankó.

* ó, hát ő nem érzi át, pedig próbálta.

try harder, bitch.

mégis

Már aszittem, hogy válasz nélkül marad butácska kis üzenetem a kék pözsónak, de aztán kaptam rá választ, ami válasz is volt (kézzel fogható, téntával, betűkkel írt kis műremek) meg nem is (se füle se farka, vagy csak én nem értem [nem]) szóval a kék pözsó nem tud olvasni, mint azt gazdája közölte velem, viszont ez a levél olyan volt, mint a mesebeli okos lány (válaszolt is meg nemis), de mindezt óvatosan, távolabbról közölte velem (nem közösködött a vason velem, vagyis én nem közösködtem, de úrinők ugye ilyet nem is csinálnak, aztán amikor alkalom kínálkozott rá [értsd én értem be előbb] se sündörgött oda) úgyhogy megértettem én a  sorok közt megbújó üzeneT, és letettem a további játékról.

De ma!
Megint ott vót és már megint Rose agyát fűzte a kis selma, hát micsoda emberek biciGlik vannak, hallatlan.

szolgálati közl.

Egyes olvasók jelezték, hogy nem bírják bebizonyítani a blognak hogy nem robotok valami bajuk van a szóellenőrzéssel kommenteléskor, és az istennek se jelenik meg mondanivalójuk*, ami tarthatatlan állapot, hiszen miféle világ lenne ez ha az ember nem első!-zhetne kénye-kedve szerint anélkül, hogy biometrikus vizsgálatnak vetnék alá, tehát:

kikapcsolva a robotellenőrzés, mindenki szabadon üvöltheti a fülembe mondanivalóját, de aztán óvatosan, nem ízetlenkedni itt, mert kitiltom a gecibe aki nem tudja holahelye törlök, ez kérem nem demokratikus blog. if you can't say something nice then don't say anything, bár ez amcsi policy.

*szerinte ez az oka annak, hogy nincsenek kommentek, de szerintem más nem ilyen béna csak sose kérdezek vagy ha igen, akkor is asziszitek, hogy csak viccelek. meg sosincs pina se.

féllábú zsoké képekkel

Hegyen-völgyön, erdőn-mezőn, hidegben-melegben.

Éjszakai túrán még nem voltam, csak camino de santiagon, de ott saját elhatározásból nappal gyalogoltunk, aminek több oka is volt, például éjjel nem lehettem volna napallergiás.

Végül 7 óra alatt teljesítettük a 28 km-t, mivel egyrészt éjszaka lassabban halad az ember (fejlámpával is), meghát hajnalra mégiscsak közeledtünk a 24. ébren töltött órához, így már tántorogtunk néha, mint aki részeg, pedig csak egy pálinkát ittunk nem is ittunk semmi alkoholosat.

A túra tanulságai:

- teremfoci cipőben (sic!) is simán teljestíhető egy 28 km-es túra 4 hegyen átmászva IS, ha ügyesen átgyúrjuk lábfejünket vazelines vagy faggyús lábápoló krémmel és 1+1 (vékony és vastag) zoknit húzunk. Tökéletes, köszi Pepe bácsi! (a szőlőleveles fürdőt sem felejtettem el, de arra most nem volt szükség)

- túra előtt feltétlenül meg kell nézetni a résztvevőkkel a Twin Peaks*-t, különben hogy fogják összeszarni magukat a black lodge és a táncoló törpe emlegetésekor

- az érkezést még pirkadat előttre kell időzíteni, hogy a falu apraja-nagyja ne legyen ébren és ne nézhesse végig showműsorunkat, melyet az 5 percre lévő házunkig nyomunk a pisztolyhős és féllábú zsoké keresztezésére emlékeztető járási technikánkkal.

Hajnal 4-re a jobb lábam beszart, húztam magam után, bicegve ügettem hazafelé, amikor a bal is elkezdett húzódni, hát mondom remek (hangosan mondtam, addigra a fáradtságtól ún. pszichotikus epizódom volt), ha ez is tönkremegy, nincs több lábam, ami hazavinne. De senki nem hallotta (hálistennek).

Láttunk szentjánosbogár lárvát, amibe led van beépítve, nagyon klassz kis ketyere, a potroha utolsó 2 szelvénye világított; sajnos az általam készített kép fos lett, így loptam nektek a netről egy képet, hogy értsétek.

*kiskorúakkal elsősorban

és most képek (szar felbontásban, de ez van)

nem mintha a képek magyarázatra szorulnának, de mégis azért: 

bf: erdei rémalakok; nyugi, az életben ennél még sokkal rondább vagyok (a szemüvegkeret mefisztói szemöldökrajza)

jf: a nadapi szintezési ősjegy, az egyik csekkpont volt

ba: beérkezés napkeltéje

ja: ledes kukac szentjánosbogár lárva

hulla

Van az a fáradtság, amitől nem tudsz aludni?

maddie

A legjobb fotóprojekt EVER. Nem mellesleg hasonlít néhai kutyámra, Malacra.

maddieonthings.com

Malac

új hobbim

Péntekenként zivatarban szeretek hazajönni. Végre egy stabil pont az életemben.

Najó, nem sikerült eláznom nagyon, cak kicit kapott el a széle a Könyves Kálmánon, akkor hangosan és intenzíven átkozódtam (bocs, Előttem Tekerő Gyanakodva Hátrapillantgató Lány, nem téged szidalmaztalak), de aztán sikerült eltekernem előle, a wekerlén már 40-nel mentem és a sebességmérő majdnem piros színűre váltott (40 km/h a max azon a környéken), aztán volt itt egy sarok ahol hirtelen zápor lett (igen, egyetlen sarkon esett, mikroklímája, nemis, nanoklímája lehet ennek az utcasaroknak, hát most mér, van ilyen) és akkor már felröhögtem, hogy most komolyan egy sarokra a hazától fogok fossá ázni, amikor észveszejtő tempóban 30 perc alatt hazaértem a petőfi hídtól?!

de nem.

mától

hivatalosan is közalkalmazotti tanács tag vagyok, feladatom a munkabéke fenntartása. (forrás: a munka törvénykönyve. igen, ez komoly).
Választhatok, hogy a sportbizottságba vagy a büfébizottságba (sic!) lépek be.

This is going to be hilarious on sooo many levels

update: a sportbizottság lett, amihez jár szolgálati boxkesztyű is. állítólag ketrecharcos volt a bizielnök.

emberek, akik kellemesen meglepnek

azzal, hogy amikor elmesélem nekik, hogy az ismerősök jókívánságainak láttán ("isten éltessen!", "boldog születésnapot!") nekem az jutott eszembe, hogy BASZÓDJ MEG! de aztán jólneveltségem okán mégsem teszem (drogokat kellene belémpumpálni hogy oldódjak, ez a controlfreakség ijessztő) mire ők negyed óra elteltével visszakanyarodnak ehhez és megköszönik, hogy kimondtam/elmondtam. Emberek, akiknek van önkritikájuk.
Hát wáó.

Másfél órát beszéltem az it's complicated valamimmel, és kurvára jól tettem, hogy felhívtam hogy miért akar engem elvinni vacsorázni az Ő születésnapját megünneplendő amikor én arról azt gondolom, hogy BASZÓDJ MEG!, mert az én vulgáris nagy természetem őszinte kitárulkozásom, ami mondjuk ki, savazásban öltött testet, megnyitott valamiféle őszinteségi sárgafolyást nála, és most azt hiszem, a lelkem sokkal nyugodtabb és legalább 34,5 kilóval könnyebbnek érzem magam. (az már anorexia)

és hogy mivel ünneplek? az első szürettel!!!!44!! fokhagymás olivaolajos fusilli és NYÚL SAJÁT PARADICSOMA (6 db!!4!). beszarás.

tessék kommentolni! a halott paradicsomok emlékére.

sérv megint?

Egy hete érzem, hogy érzékenyebb a lágyéksérvem ahol valaha a sérvem volt, kicsit jobban kidomborodik, mint eddig (a belső stoppolás ugye hegesedik, az már örökre kicsit domborúbb lesz, mint a másik oldal) és ma már fájt is. Lehet, hogy a 8%-ban tartozom én is? Jajne, jajne, janje. Nemakarok megint sérvműtétet, semmilyen műtétet se akarok, ha már itt tartunk.

eszünk, eszegetünk?

Bizonyos kollégákkal, akik a pulton könyökölnek és a negyvenedrangú fasságaikkal fárasztanak bennünket, külön közölnünk kell, hogy "mármint a MI ebédidőnkről van szó? mert az most van." annak ellenére, hogy ülünk az asztalnál, és előttünk egy ételes doboz van, kezünkben villa, szájunk (valamivel) tele, a doboz pedig ételnek látszó tárgyakkal. Majd közvebetésemre (lásd feljebb) sértődötten felcsattan hogy ez szerinte közérdekű szervezési kérdés és kiviharzik.

Hát tényleg az én kurvaanyámat, elnézést.

Délután háromkor!!44!!! (mikor EDDIG az ő fasságaikkal foglalkoztunk, hogy minden szépen, rendben menjen nekik, popsijukat ne csípje ki a pisi, a pelenka ne legyen túl szoros, megbüfiztettük őket, minden alvósjátékot köréjük gyűjtöttünk, ótejóég)

vanaki

él, van aki olvas.

punci?

látom már, hogy puncit kell publikálnom, hogy megszólaljatok.

lila

Népi vajákos móccert kérek, emberek.

Most már úgy nézek ki, mint akinek családon belüli erőszakja van, pedig se családom nincs (a klasszik törvényi fogalom szerinti férj/élettárs/szerető), se erőszakom, viszont kék-lila-ződ foltjaimmal már ott tartok, hogy alapozót kell rájuk kennem, különben vízihullának nézhetnek, vagy rámhívják a NaNe-t. Mindennek nekimegyek. Állandóan. Mindenhol. Főleg a hegyes sarkú tárgyaknak. És a bicikli is. A vasba és a pedálba baszom bele magam véletlenszerű variációkban.

Két hétig mozdulatlanul kéne feküdnöm az ágyban, ágytálazni, oszt akkor egyszer az életben lilafolt-mentes lennék (aztán kikászálódnék és az ágy lábába jól belerúgva máris meglenne az első minta).

Lehet, hogy ez már a parkinzon?

akibebelszületekbeletanulokakibebelszületekbeletanulok

Akarod? Nem! 
Nem akarod? Akarom! 
Ha nem akarod, akarom!
Ha akarod, nem akarom!
ha nem, hát nem....
Akarod? Nem! 
Nem akarod? Akarom!
ha nem, hát nem....
Nem akarod? Akarom! 
Nem akarod? Akarom!
ha nem, hát nem....
Nem akarod? Akarom!
ha nem, hát nem....
Nem akarod? Akarom!
ha nem, hát nem....
Nem akarod? Akarom!
ha nem, hát nem....
Nem akarod? Akarom!
ha nem, hát nem....
Nem akarod? Akarom!
ha nem, hát nem....
Nem akarod? Akarom!
ha nem, hát nem....
Nem akarod? Akarom!
ha nem, hát nem....

háj

Tényleg, ismeritek az élményteli irodát? (Csírabácsi nemér, ő testközelből - muhaha - ismerte a bikinihájat, az élményteli iroda első üzlethelyiségét)
Onnan jutott eszembe, hogy bent volt ma Edi, és néhány pillanatra visszavarázsolta az élvezhető, vidám, poén-reakciókész régmúlt irodáját, és be kell, hogy valljam, alig várom, hogy szívtelen anya módjára a kegyetlen gonosz boszorka bölcsis gondozónők és óvónők sáros karmai közé lökje ártatlan kisfiait megint jöjjön dolgozni és a szomszédos helységből rikoltson át, amikor posztolt valamit.
Gigivel is igen jól szórakozunk, de ő a folyosó túloldalán van, és szemben meg a zibo ül, aki rettenetes agyzsibbasztó hatással bír MINDENKIRE.