elment a gyerekkori barátnőm örökre a messzébe, elrepült a naplementébe egy kis bőrönddel és azt kívántam neki, hogy legyen szerencséje és jó neki, de közben azt gondoltam, hogy jézusúristen*. Ami persze az önző én megnyilvánulása volt. 20 éve vagyunk barátok. sosem gondoltam, hogy ilyenem lesz/van nekem is, 14 voltam és durcás-dacos-tüskés kisgimnazista kamasz, amikor a steinmetzből hazafelé összeverődtünk a buszmegállóban nagyjából az első héten, egy irányba indultunk haza és azóta is egy irányba megyünk mindig, legfeljebb nem ugyanazon az ösvényen, vagy akár egy másik erdőben. elsikkasztottuk az ebédpénzt és kazettákat vettünk belőle (a jó ég tudja, mi volt rajtuk, de sztem gunsroses meg kispál, vagy mittómén), meg konditerembe jártunk és mire végeztünk, késő este volt és egymást riogattuk a sötét buszmegállóban, fiúügyekben sosem volt köztünk rivalizálás mert az ízlésünk mindig is eltért, de minden másban szinte ugyanazt kedveljük.
ezentúl londonban fogjuk ugyanezt csinálni, úgyhogy ki kell majd néznem, melyik busz jár feléjük, hogy a megállóban várva rugdossam a kavicsokat meg keresnem kell egy kazettaboltot is a környékükön. remélem, árulnak ott p!nket meg queen kazettákat, nézz már utána lécci n!
* üzentem a pasijának miheztartás végett, de azért ide is leírom, csak hogy el ne felejtse SENKI, hogy rongyosra pofozom a képit, ha elrontja/ megkarcolja/ vagy bármi baja esik abba a londonba.
2013. szeptember 30., hétfő
első nap a ziksolában
Alig kezdtem el dolgozni, máris eltévedtem, rögtön reggel, mekkora egy szőkenő bírok lenni 9 előtt, anyám. Mentségem mondjuk, hogy a folyosófelújítás befejeződött a távollétemben és az albán gettó stílusú enteriőr átváltozott európai színvonalúra, minden ajtó egyforma és egyiken sincs semmi tábla/kiírás, úgyhogy a liftből kiszállva lefagytam és azt sem tudtam, merre induljak el. De akkor is, 6 éve itt dolgozom bmg.
És az történt, kéépzeljétek el, hogy *örültem* a munkába jövésnek, vagyis vidám voltam eddig, hát ilyet, elképesztő, elképesztő. A hülyeség azonnal 60 centi átmérőjű csövön ömlött rám 120 liter/mp-es sebességgel, de erre is fel voltam készülve, mert amíg nem vagyok itt, a fű se nő és minden összekuszálódik, mindenki pánikba esik, mindent összekarcolnak, elvesztenek, feldúlnak, összeesküvés-elméletek és párhuzamos világok születnek, egyszóval pontosan tudom, hogy mennyire pótolhatatlan vagyok.
És az történt, kéépzeljétek el, hogy *örültem* a munkába jövésnek, vagyis vidám voltam eddig, hát ilyet, elképesztő, elképesztő. A hülyeség azonnal 60 centi átmérőjű csövön ömlött rám 120 liter/mp-es sebességgel, de erre is fel voltam készülve, mert amíg nem vagyok itt, a fű se nő és minden összekuszálódik, mindenki pánikba esik, mindent összekarcolnak, elvesztenek, feldúlnak, összeesküvés-elméletek és párhuzamos világok születnek, egyszóval pontosan tudom, hogy mennyire pótolhatatlan vagyok.
2013. szeptember 29., vasárnap
utolsó nap
Holnap megint mehetek dolgozni, hüpp, hüpp, vége a szabadságnak, hüpp. Este a baráti kör a prágai utazást tervezgette már és közölték velem, hogy októberben prágába megyek, mire közöltem velük, hogy nem, mivelhogy a nyarat végiggályáztuk és Zibon lesz a sor hogy elfelejtsen bennünket szabira menjen két hétre, ergo én viszem a hátamon a bótot. Úgyhogy ebből november lesz, állítólag, vagy elmennek nélkülem halál, halál rátok és az unokáitokra is!!, még nem tudom.
Nagyjából sikerült megvalósítanom nagyívű szabadságeltöltési terveimet is, igazán büszke vagyok magamra. Csak a túrázás maradt ki, de annak is az volt a lényege, hogy egyedül lehessek és jószagú legyen a levegő közben, és ezt a lakásban is meg tudtam oldani (tisztálkodással és légfrissítővel ugyanaz a hatás érhető el, hitték volna??), ráadásul úgy, hogy közben varrtam táskát is !!44!
A Belgium egész jó hely, pláne a Brüsszel része, és tulajdonképp én nagyon szívesen élnék egy ilyen hűvös városban, erre jöttem rá, és sokkal inkább itt, mint mondjuk róma, ahol télen ugyanúgy nincs hideg, de a Belgiumban sem annyira, viszont nyáron a kislábujjadról is izzadság csorog és tántorogsz a hőségtől, a Belgiumban viszont nem és én sokkal jobban szeretem az őszi ruhákat, mint a nyári szirszarokat. Továbbá ennyi jó sör mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és a sültkrumplit nemzeti sport magában enni (egyszer sültkrumplit ebédeltem hétvégén, amikor még volt a pasim, aki ezen teljesen kiakadt és gyakorlatilag lehülyézett miatta; na, hát kell ez nekem? ugyehogy nem.) Szóval akkor belgium.
Nagyjából sikerült megvalósítanom nagyívű szabadságeltöltési terveimet is, igazán büszke vagyok magamra. Csak a túrázás maradt ki, de annak is az volt a lényege, hogy egyedül lehessek és jószagú legyen a levegő közben, és ezt a lakásban is meg tudtam oldani (tisztálkodással és légfrissítővel ugyanaz a hatás érhető el, hitték volna??), ráadásul úgy, hogy közben varrtam táskát is !!44!
A Belgium egész jó hely, pláne a Brüsszel része, és tulajdonképp én nagyon szívesen élnék egy ilyen hűvös városban, erre jöttem rá, és sokkal inkább itt, mint mondjuk róma, ahol télen ugyanúgy nincs hideg, de a Belgiumban sem annyira, viszont nyáron a kislábujjadról is izzadság csorog és tántorogsz a hőségtől, a Belgiumban viszont nem és én sokkal jobban szeretem az őszi ruhákat, mint a nyári szirszarokat. Továbbá ennyi jó sör mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és a sültkrumplit nemzeti sport magában enni (egyszer sültkrumplit ebédeltem hétvégén, amikor még volt a pasim, aki ezen teljesen kiakadt és gyakorlatilag lehülyézett miatta; na, hát kell ez nekem? ugyehogy nem.) Szóval akkor belgium.
2013. szeptember 27., péntek
2013. szeptember 24., kedd
Eddig jó
Elindult a szabadság 2. kötete, melynek tematikája
Simone de Beauvoir A második nem,
Nyaralóban Apámmal és a kutyával csatangolás a határban, mandulagyűjtögetés/ törés/ forrázás/ héjtalanítás/ sózás-pirítás, ropogtatásának abba nem hagyása, utolsó szemekért ökölharc vívása
Táskavarrás, mivel belgiumi csavargásom során ihletet is szereztem a májzsugoron kívül, illetve táskám szerepelt az origon is, mely újabb lépés a világhír felé!!!4!44!
Frissen szerzett pozitív életszemléleti szellő meglovagolása és valamilyen módszerrel történő konzerválása (egyelőre lehetetlennek tűnik)
Segíteni n-nek disszidálni londonba', ami kb olyan, mintha te adnád a fűrészes gyilkos kezébe a motoros fűrészt (te vagy az áldozat), dehát aminek meg kell lennie, az est muss sein
Ex-expasival helyretenni a dolgokat egy vacsoraasztal felett, mert a 4fal közti ilyenirányú törekvések rendre dugásba fulladnak; a nagy természetünk, az...
Aztán máris itt a jövő hétfő.
Simone de Beauvoir A második nem,
Nyaralóban Apámmal és a kutyával csatangolás a határban, mandulagyűjtögetés/ törés/ forrázás/ héjtalanítás/ sózás-pirítás, ropogtatásának abba nem hagyása, utolsó szemekért ökölharc vívása
Táskavarrás, mivel belgiumi csavargásom során ihletet is szereztem a májzsugoron kívül, illetve táskám szerepelt az origon is, mely újabb lépés a világhír felé!!!4!44!
Frissen szerzett pozitív életszemléleti szellő meglovagolása és valamilyen módszerrel történő konzerválása (egyelőre lehetetlennek tűnik)
Segíteni n-nek disszidálni londonba', ami kb olyan, mintha te adnád a fűrészes gyilkos kezébe a motoros fűrészt (te vagy az áldozat), dehát aminek meg kell lennie, az est muss sein
Ex-expasival helyretenni a dolgokat egy vacsoraasztal felett, mert a 4fal közti ilyenirányú törekvések rendre dugásba fulladnak; a nagy természetünk, az...
Aztán máris itt a jövő hétfő.
2013. szeptember 22., vasárnap
Figyelem, kedves vendégeink,
amennyiben a kék pözsó a blog polcai között tartózkodik, legyen szíves feltartott kézzel előjönni!
(and say aye)
(and say aye)
Amúgy
Brüsszelben múlatom az időt, gyalulom az agyam barnasörrel, szövöm mikrokozmikus összeesküvéseim és táplálom táskakészítői kreatívenergia forrásomat. Ma voltunk Brugge-ben is, ami egy szentendre hanzavárosi kivitelben.
Két fontos dolog Brüsszellel kapcsolatban (sok van amúgy, ők majd később, most a legfontosabbak)
1 egy taliga aprómajom rágja cakkosra a fülem, ha még egyszer panaszkodni merek a bkv-járműveken, különös tekintettel a metrón terjengő bűzre,
2 egy nagy lófaszt esik folyton az eső Brüsszelben; minden nap esett valamikor egy kicsit, amúgy sütött a nap az elmúlt 4 napban mindig.
Két fontos dolog Brüsszellel kapcsolatban (sok van amúgy, ők majd később, most a legfontosabbak)
1 egy taliga aprómajom rágja cakkosra a fülem, ha még egyszer panaszkodni merek a bkv-járműveken, különös tekintettel a metrón terjengő bűzre,
2 egy nagy lófaszt esik folyton az eső Brüsszelben; minden nap esett valamikor egy kicsit, amúgy sütött a nap az elmúlt 4 napban mindig.
2013. szeptember 20., péntek
Nagyon sajnálom, de
engem nem lehet félvállról venni. Talán említettem már, hogy engem úgy neveltek, hogy minimum imádat tárgya legyek, de mindenképp királynői bánásmódot érdemeljek (természetesen kvalitásaimnak megfelelően, mielőtt bárki azt hinné, hogy arcoskodom a levegőbe).
And that would be a warning to you all. Remember: this is nascar, not some lazy sunday afternoon driving around shit.
And that would be a warning to you all. Remember: this is nascar, not some lazy sunday afternoon driving around shit.
2013. szeptember 17., kedd
fura nap
Szénné izgultam ma magam, hát ilyen gyáva nyúl vagyok, mosmicsináljak. Szégyellem, de attól még így van.
Aztán persze minden jóra fordult, mint a mesékben, vagyis annyira azért nem fordult jóra, de mindenesetre jól alakult a tanSZÉKi pözsó órájára való beslisszolás. Sajnos közben migrént kaptam, amibe nyilván az időjárás is belejátszott, de a 3,5 órás előadásnak (!!) is lehet benne része, azért mekkora állatkínzás már ez, ennyi időt eltölteni egy tárggyal, hát ez már egy fél doktori. Mindehhez minden órán villámzh-t írnak az olvasmányokból, amit aznapra kell legyűrniük, aztán csoportmunkában egy problémát tárnak fel és írnak belőle valami kutatási tervet amiből minden 3. alkalommal egy csoport prezentál, a többiek pedig kritikailag bírálják őket,aztán bekapálnak fejenként négy hektárt, örökbefogadnak két zimbabwei árvát, akit megtanítanak írni-olvasni és a biciklizni, kidolgoznak egy alternatív alkotmánytervezetet és alapfokú japán nyelvvizsgával zárják az őszi félévet. Hát csoda, hogy ettől migrénem lett? Naugye.
Tudom, hogy ez teljesen irreleváns info, de akkor is leírom, hogy szuperjó óra volt, a tanár miatt nyilván, de nem azért, mert pözsó tartotta (de), hanem mert így van, ugyanis egy tanárról a legtöbbet a kérdéskultúrájából lehet megtudni, persze az sem mellékes, hogy hogyan reagál a tanulói megnyilvánulásokra, és mindkettőben elismerésreméltóan, mondhatni irigylésre méltóan szerepelt pözsó, mert amikor sorra basznak megszólalni a tök nyilvánvaló és megválaszolható, hovatovább érdekes kérdésekre, sőt a kis fírgek ülnek és néznek és hallgatnak vagy fotósoppolják a szar képeiket a hátsó sorban, pedig az ember ott parádézik nekik és cigánykereket hány és oroszlánt ugrat át a tüzes karikán, gyakorlatilag fejből nyom nekik mindenféle adatot, vonatkozó részletet, elméletet, irányzatot, és még CUKI IS, akkor basszák meg az moszkvai nénikéjüket, hogy hallgatnak magukba fordulva, mint karácsonyi hal a szatyorban. Faszér' jelentkezik ilyen szakra, ha nem is érdekli az egész?! Ráadásul tényleg, elfogulatlanul állíthatóan egy egészen kivételesen nagytudású ÉS tanítani tudó embert fogtak ki mindehhez, ami az egyetemen tanító kollégákat elnézve bizton állíthatom, hogy ritkább, mint a fehér holló. Szóval azért irigylésre méltó, mert én bizony nem tudtam volna azokra az ordas nagy baromságokra, a tanulmány szövegéből épp akkor kikeresett, félreolvasott, oda nem is illő idézetekre azt mondani, hogy tök jó gondolat, írjuk fel és meglátjuk később, de persze lehet, hogy ő már ehhez a mélyrepüléshez van szokva és ahhoz, hogy ezekből egyetlen értelmes gondolat sem bír kibukni és ez a maximum tőlük és csak én vagyok ilyen követelődző geci. De akkor is.
A nevemen szólítva bemutatott a kis fírgeknek és megkérte őket, hogy a kedvemért (sic!) foglalják össze közösen (értsd ő mondja el), mi volt az előző órán és mit fognak most csinálni, a.k.a. mi a téma, majd hozzátette, hogy talán csalódni fogok, mert ez nem olyan óra (milyen?!?!), amit a15 órás társ.komm. maraton 3,5 óra végén elismételt nekem az asztalomnál is újfent, de hála istennek azt is megvárta, míg megmondom neki, hogy nem, nem csalódtam, heló, Rose vagyok, emlékszel? (ez utóbbit nem tettem hozzá).
Aztán visszamentem a lakásba és vártam a zágit meg a pasiját, akik a mára rendelt sofőrjeim voltak, amíg vártam rájuk, megittam 3 páleszt, ettől emelkedett hangulatba kerültem, lecipeltük a 48.263 8 zsákot a holmim maradékának 90%-ával, kiautóztunk ide, a bukolikus külvárosba, felcuccoltunk, a kapuban egy macska nyervogott, láthatólag konkrétan valakinek jelzett, és ahogy simogattam, rámjött a gecinagy magány, a lakásban bezuhantam az ágyba, bőgtem egy sort, aztán húztam egy sapkát is, és pinket üvöltetve fülembe elcsoszogtam a lidl-be frissen sült péksüteményért.
ez a mai nap megint egy kurvanagy weirdo volt, nem szeretnék mégegy ilyet, és még mindig hozzá se kezdtem a bőrönd bepakolásához, holnap meg n itt fog már 9-kor csengetni, mert az olyan.
Aztán persze minden jóra fordult, mint a mesékben, vagyis annyira azért nem fordult jóra, de mindenesetre jól alakult a tanSZÉKi pözsó órájára való beslisszolás. Sajnos közben migrént kaptam, amibe nyilván az időjárás is belejátszott, de a 3,5 órás előadásnak (!!) is lehet benne része, azért mekkora állatkínzás már ez, ennyi időt eltölteni egy tárggyal, hát ez már egy fél doktori. Mindehhez minden órán villámzh-t írnak az olvasmányokból, amit aznapra kell legyűrniük, aztán csoportmunkában egy problémát tárnak fel és írnak belőle valami kutatási tervet amiből minden 3. alkalommal egy csoport prezentál, a többiek pedig kritikailag bírálják őket,
Tudom, hogy ez teljesen irreleváns info, de akkor is leírom, hogy szuperjó óra volt, a tanár miatt nyilván, de nem azért, mert pözsó tartotta (de), hanem mert így van, ugyanis egy tanárról a legtöbbet a kérdéskultúrájából lehet megtudni, persze az sem mellékes, hogy hogyan reagál a tanulói megnyilvánulásokra, és mindkettőben elismerésreméltóan, mondhatni irigylésre méltóan szerepelt pözsó, mert amikor sorra basznak megszólalni a tök nyilvánvaló és megválaszolható, hovatovább érdekes kérdésekre, sőt a kis fírgek ülnek és néznek és hallgatnak vagy fotósoppolják a szar képeiket a hátsó sorban, pedig az ember ott parádézik nekik és cigánykereket hány és oroszlánt ugrat át a tüzes karikán, gyakorlatilag fejből nyom nekik mindenféle adatot, vonatkozó részletet, elméletet, irányzatot, és még CUKI IS, akkor basszák meg az moszkvai nénikéjüket, hogy hallgatnak magukba fordulva, mint karácsonyi hal a szatyorban. Faszér' jelentkezik ilyen szakra, ha nem is érdekli az egész?! Ráadásul tényleg, elfogulatlanul állíthatóan egy egészen kivételesen nagytudású ÉS tanítani tudó embert fogtak ki mindehhez, ami az egyetemen tanító kollégákat elnézve bizton állíthatom, hogy ritkább, mint a fehér holló. Szóval azért irigylésre méltó, mert én bizony nem tudtam volna azokra az ordas nagy baromságokra, a tanulmány szövegéből épp akkor kikeresett, félreolvasott, oda nem is illő idézetekre azt mondani, hogy tök jó gondolat, írjuk fel és meglátjuk később, de persze lehet, hogy ő már ehhez a mélyrepüléshez van szokva és ahhoz, hogy ezekből egyetlen értelmes gondolat sem bír kibukni és ez a maximum tőlük és csak én vagyok ilyen követelődző geci. De akkor is.
A nevemen szólítva bemutatott a kis fírgeknek és megkérte őket, hogy a kedvemért (sic!) foglalják össze közösen (értsd ő mondja el), mi volt az előző órán és mit fognak most csinálni, a.k.a. mi a téma, majd hozzátette, hogy talán csalódni fogok, mert ez nem olyan óra (milyen?!?!), amit a
Aztán visszamentem a lakásba és vártam a zágit meg a pasiját, akik a mára rendelt sofőrjeim voltak, amíg vártam rájuk, megittam 3 páleszt, ettől emelkedett hangulatba kerültem, lecipeltük a 48.263 8 zsákot a holmim maradékának 90%-ával, kiautóztunk ide, a bukolikus külvárosba, felcuccoltunk, a kapuban egy macska nyervogott, láthatólag konkrétan valakinek jelzett, és ahogy simogattam, rámjött a gecinagy magány, a lakásban bezuhantam az ágyba, bőgtem egy sort, aztán húztam egy sapkát is, és pinket üvöltetve fülembe elcsoszogtam a lidl-be frissen sült péksüteményért.
ez a mai nap megint egy kurvanagy weirdo volt, nem szeretnék mégegy ilyet, és még mindig hozzá se kezdtem a bőrönd bepakolásához, holnap meg n itt fog már 9-kor csengetni, mert az olyan.
2013. szeptember 16., hétfő
valamiért
a tudományos cikkek és tanulmányok olvasása közben egyszer csak, előbb-utóbb, de menetrendszerint mindig elérkezik az a pillanat, amikor fel akarok pattanni és teli torokból üvölteni, hogy
NEM
NEM
NEM
NEM
NEM
NEM
my szabadság is getting better and better
Remélem, szót fogadtatok az időkép.hu-nak és voltatok kint minél többet a szabadlevegőn, mert holnaptól nyista napsütés; az lesz, hogy nem melegszik semmit a lég és szakadni fog az eső és mindenki szomorú lesz, szemei csíkban állnak majd, a frizurák begöndörödnek, a cipők átáznak, ezért MÁR MOST RAKJATOK BE A TÁSKÁTOKBA VÁLTÓZOKNIT, és délután kettőre oroszkrémtortát fogtok kívánni, lefogadom. Ehhez képest én egy érdekesnek ígérkező előadáson fogok ücsörögni, amit a tanSZÉKi pözsó tart. Mivel illedelmes állampolgár vagyok, megkérdeztem e-mailben, hogy szabad-e ilyesmit művelni, mert úgy gondolom, hogy senkire sem illik ráhozni a frászt illetéktelen behatolással a személyes terébe és mindenkinek meg kell adni a nemet mondás lehetőségét, de nem élt vele, ami mellesleg őszintén meglepett, csak annyit kérdezett, hogy mikor és miért. És ahogy átfutottam a szillabuszt - mert egy rendes tanár tölt fel ilyet - rájöttem, hogy én ezt abszolúte fogom tudni hasznosítani is, szóval ez egyre jobb lesz.
Most képzeljük el, hogy egy kék versenybicikli magyaráz a kultúraközi kommunikáció antropológiai vonatkozásairól, a jelentősebb részeknél villant a lámpájával és csenget, ha egy hallgató okos kérdést tesz fel.
Oké, tudom, hogy elmebeteg vagyok, nem kell idekommentelni.
Holnapután ilyenkor már brüsszelben fogok istenkirály sört iszogatni (a szakadó esőben szintén) és megpróbálom levakarni magamról ezt a rémes, szürke, fátyolos, rozsdafoltos magyar búskomorságot. Szerintetek sikerül? Olyan nehezen tudok felszabadult lenni és olyan régóta nem sikerült már.
Most képzeljük el, hogy egy kék versenybicikli magyaráz a kultúraközi kommunikáció antropológiai vonatkozásairól, a jelentősebb részeknél villant a lámpájával és csenget, ha egy hallgató okos kérdést tesz fel.
Oké, tudom, hogy elmebeteg vagyok, nem kell idekommentelni.
Holnapután ilyenkor már brüsszelben fogok istenkirály sört iszogatni (a szakadó esőben szintén) és megpróbálom levakarni magamról ezt a rémes, szürke, fátyolos, rozsdafoltos magyar búskomorságot. Szerintetek sikerül? Olyan nehezen tudok felszabadult lenni és olyan régóta nem sikerült már.
2013. szeptember 15., vasárnap
például a sujtásos küsz
véget ért a tiszatavi szakestélyünk, ahonnan hullafáradtan értem haza, mondjuk összesen 11 órát ha aludtam egész hétvégén, szóval igazán nincs ezen mit csodálkozni. mámoros vagyok már annak a gondolatától is, hogy holnap nem kell dolgoznom, az viszont nagy pofánbaszás egy fagyott heringgel, hogy mehetek a lakásba összeszedegetni szánalmas kis életem utolsó morzsáit a holmim maradékáért, mert amit mondtam, megmondtam.
Hiába próbáltak meg elbizonytalanítani a kedves emberek az elmúlt hétvége során, hogy biztosan ezt akarom-e de tényleg igazán biztosan, most azt érzem, hogy igen, mert hiányzik az összes többi ruhám, könyvem, cédém, konyhai baszom, és akarom, hogy az ex-ex pasi amikor hazaér majd a lakásba és az üres polcom és fiókjaim fogadják ásítozva, akkor fájjon neki. Mondjuk indulásképp majdnem annyira, mint nekem.
a tiszatav pedig csodálatos és nem értem, honnan gondolhattam eddig, hogy az valami ásóval készült sáros pocsolya körbebetonozott parttal, mert hogy igazi madárparadicsom, hatalmas és a természet uralja tiszta erőből és lehet, hogy valaha ásóval készült sáros pocsolya volt, de a flóra és a fauna is olyan őserővel bír, hogy mindenen úgyis áttör, saját képére formál és uralkodik. lesznek képek is, de csak holnap. az ökocentrumot semmiképp ki ne hagyjátok, ha poroszlón jártok.
addig meg böngésszetek halneveket, mert legalább olyan fantáziadúsak és élmény őket olvasgatni, mint a patológusok szókitalálmányait például hogy cifra kölönte, leánykoncér vagy a sujtásos küsz: magyar halfajták nevei
Hiába próbáltak meg elbizonytalanítani a kedves emberek az elmúlt hétvége során, hogy biztosan ezt akarom-e de tényleg igazán biztosan, most azt érzem, hogy igen, mert hiányzik az összes többi ruhám, könyvem, cédém, konyhai baszom, és akarom, hogy az ex-ex pasi amikor hazaér majd a lakásba és az üres polcom és fiókjaim fogadják ásítozva, akkor fájjon neki. Mondjuk indulásképp majdnem annyira, mint nekem.
a tiszatav pedig csodálatos és nem értem, honnan gondolhattam eddig, hogy az valami ásóval készült sáros pocsolya körbebetonozott parttal, mert hogy igazi madárparadicsom, hatalmas és a természet uralja tiszta erőből és lehet, hogy valaha ásóval készült sáros pocsolya volt, de a flóra és a fauna is olyan őserővel bír, hogy mindenen úgyis áttör, saját képére formál és uralkodik. lesznek képek is, de csak holnap. az ökocentrumot semmiképp ki ne hagyjátok, ha poroszlón jártok.
addig meg böngésszetek halneveket, mert legalább olyan fantáziadúsak és élmény őket olvasgatni, mint a patológusok szókitalálmányait például hogy cifra kölönte, leánykoncér vagy a sujtásos küsz: magyar halfajták nevei
2013. szeptember 12., csütörtök
már csak egyet kell aludni
és kitör a szabadság.
Abból (is) tudom, hogy 35 éves létemre még mindig gyerek vagyok, hogy a szabadság előtti utolsó napokat már karácsony előtti hangulatnak megfelelő állapotban töltöm, bár most épp elég sokat zsémbeskedtem, szóval a kívülállók inkább imára kulcsolt kézzel rimánkodhattak félrefordulva, hogy teljen már gyorsabban az idő éstakarodjak a fenébe legyen már hétvége nekem. Nekem a szülinapom is ilyen: az élet császárának érzem magam, akinek aznap minden sikerül, nagylelkű vagyok, sziporkázom, enyém a világ. Úgyhogy holnap lesz a legkirályabb nap az elmúlt fél évben nagyjából, úgy fogom otthagyni az asztalom, ahogyan hónapok óta nem láttam (üresen és tisztán), és hátra se nézek háromkor, mikor lerobogok a szakestélyes hétvégi fuvarhoz.
Abból (is) tudom, hogy 35 éves létemre még mindig gyerek vagyok, hogy a szabadság előtti utolsó napokat már karácsony előtti hangulatnak megfelelő állapotban töltöm, bár most épp elég sokat zsémbeskedtem, szóval a kívülállók inkább imára kulcsolt kézzel rimánkodhattak félrefordulva, hogy teljen már gyorsabban az idő és
2013. szeptember 11., szerda
2013. szeptember 10., kedd
későkamaszkori light-punk kitöréseim avagy arctic monkeyz
duuu da bad thing
take off your wedding ring
jólvan, tudom hogy indierockot nyomnak, de nekem ez akkor is light-punk.
take off your wedding ring
jólvan, tudom hogy indierockot nyomnak, de nekem ez akkor is light-punk.
2013. szeptember 9., hétfő
megrázták a gyerekfát
textnek gyerek született és azon kívül, hogy ez csodálatos, pöttyé olvadok, valamint elégedetten dörzsölöm össze tenyerem, hogy végre egy újabb unorthodox gyereknapló, hátha előbb-utóbb valaki kedvet csinál ehhez a kalandhoz.
hüje hétfő van
Na jó, aki azt mondja, hogy ezt érti, az vagy hazudik, vagy pszichoterapeuta.
Tegnap mentem volna az ex-expasival közösen lakott lakásba összegereblyézni a maradék cuccomat, mivelhogy ugye én is szakítottam már, mert tudatomra ébredtem, vagyis beláttam, vagyis megértettem, vagyis elegem lett gecire, na szóval. Barátnőm, aki a fuvaros szerepét játszotta ebben a tragikomédiában, tegnap estére volt partiképes, én pedig sűrűn imádkoztam, hogy a lakás üres legyen, lévén hogy a tulaja külföldön van és ez legyen is így vasárnap estig minimum, de persze nem így lett, mert az túl szép és egyszerű lett volna, és különben is, ezt vehetném égi jelnek (lófaszt). Merthogy az éppen elszakítottal egy légtérben levés életünk morzsáinak összesepregetése közben, hát legalábbis elég megterhelő lelkileg, ezért is reméltem, hogy még nem lesz hazajőve, valamint ezért igyekeztem minél előbb ezt véghezvinni, de hiába. Mindegy, facebookon kapcsolatba léptünk és megírtam, hogy most pakolni mentem volna fent említett okokból, de szintén fent említett okokból mégse megyek, aztán elkezdtünk beszélgetni, szó szót követett, és egyszercsak meghívtam ide, hozzám, ő meg jött azonnal és kurvajó esténk volt, melynek részleteit a nézők fantáziájára bízom.
Aztán reggel együtt mentünk munkába; semmit nem beszéltünk rólunk ill. az ún. kapcsolatunkról, ami nyilván hiba volt, de miafaszt is beszéltünk volna, amikor szakítottunk, háhá, nincs is kapcsolatunk, szóval végülis tök jól csináltuk mert minek beszélni a SEMMIRŐL, nemigaz? Jó, ezt nyilván nem lehet megúszni, de ez így nem tartható fenn sokáig, vagyis semeddig se, és olyan nincs, hogy most tök jó ez így, ahogy van, de ez egy non-defined helyzet, mert az én egybites énem képtelen létezni non-defined.
Tudom, lazítsak és élvezzem a mostot és amit az élet tálcán nyújt felém, de ehhez túlságosan aggodalmaskodó vagyok, nem elég laza. A pasik olyan lazán nyomnak mindent, hogy csinálják?! Tényleg, hogy csináljátok??
Más.
találkozóm volt a sportközpont vezetőjével a melóban, stratégiai megbeszélésre igyekeztem tehát, beszálltam az üresen érkező liftbe, bezárult az ajtó, az én fejemen meg átfutott, hogy hm, most egyedül vagyok és milyen koinkidi lenne ha pözsó 2 emelettel lejjebb (ott SZÉKel) beszállna. Elindult a lift, megszólalt a telóm, és miközben felvettem, megállt a lift 2 emelettel lejjeb és beszállt pözsó és én csak néztem hogy miafasz, ez így megy?!?!? na akkor kérek egy migmacet, egy lottó5-öst, egy görkorit, egy pónit, egy barbit, körkorit a barbinak......
oké, ez utóbbiak úgy tűnik, kicsit később teljesülnek.
részletek egy 12 éves hétköznapjaiból, köszöntem a figyelmet. azért ilyenkor, amikor visszaolvasom saját posztjaimat, hát szóval megdöbbenek. szíriában vegyitámadás árnyékában élnek az emberek, obama is légitámadással fenyegeti őket, a melegeket itthon olyan atrocitások érik, hogy szégyellem magam ún. honfitársaim helyett is, a nemzetközi helyzet fokozódik, én meg ilyen júj, összetalálkoztunk a liftben! típusú dedós izéken pörgök.
komolyan, a találkozás egy fiatalemberrel című novellában én tutira elmennék köszönés nélkül magam mellett.
oké, ez az én naplóm, arról és annyit pörgök akármi idiótaságon, amit és amennyit csak akarok, de bitch please.
szóval van köztetek pszichoterapetuta?
Tegnap mentem volna az ex-expasival közösen lakott lakásba összegereblyézni a maradék cuccomat, mivelhogy ugye én is szakítottam már, mert tudatomra ébredtem, vagyis beláttam, vagyis megértettem, vagyis elegem lett gecire, na szóval. Barátnőm, aki a fuvaros szerepét játszotta ebben a tragikomédiában, tegnap estére volt partiképes, én pedig sűrűn imádkoztam, hogy a lakás üres legyen, lévén hogy a tulaja külföldön van és ez legyen is így vasárnap estig minimum, de persze nem így lett, mert az túl szép és egyszerű lett volna, és különben is, ezt vehetném égi jelnek (lófaszt). Merthogy az éppen elszakítottal egy légtérben levés életünk morzsáinak összesepregetése közben, hát legalábbis elég megterhelő lelkileg, ezért is reméltem, hogy még nem lesz hazajőve, valamint ezért igyekeztem minél előbb ezt véghezvinni, de hiába. Mindegy, facebookon kapcsolatba léptünk és megírtam, hogy most pakolni mentem volna fent említett okokból, de szintén fent említett okokból mégse megyek, aztán elkezdtünk beszélgetni, szó szót követett, és egyszercsak meghívtam ide, hozzám, ő meg jött azonnal és kurvajó esténk volt, melynek részleteit a nézők fantáziájára bízom.
Aztán reggel együtt mentünk munkába; semmit nem beszéltünk rólunk ill. az ún. kapcsolatunkról, ami nyilván hiba volt, de miafaszt is beszéltünk volna, amikor szakítottunk, háhá, nincs is kapcsolatunk, szóval végülis tök jól csináltuk mert minek beszélni a SEMMIRŐL, nemigaz? Jó, ezt nyilván nem lehet megúszni, de ez így nem tartható fenn sokáig, vagyis semeddig se, és olyan nincs, hogy most tök jó ez így, ahogy van, de ez egy non-defined helyzet, mert az én egybites énem képtelen létezni non-defined.
Tudom, lazítsak és élvezzem a mostot és amit az élet tálcán nyújt felém, de ehhez túlságosan aggodalmaskodó vagyok, nem elég laza. A pasik olyan lazán nyomnak mindent, hogy csinálják?! Tényleg, hogy csináljátok??
Más.
találkozóm volt a sportközpont vezetőjével a melóban, stratégiai megbeszélésre igyekeztem tehát, beszálltam az üresen érkező liftbe, bezárult az ajtó, az én fejemen meg átfutott, hogy hm, most egyedül vagyok és milyen koinkidi lenne ha pözsó 2 emelettel lejjebb (ott SZÉKel) beszállna. Elindult a lift, megszólalt a telóm, és miközben felvettem, megállt a lift 2 emelettel lejjeb és beszállt pözsó és én csak néztem hogy miafasz, ez így megy?!?!? na akkor kérek egy migmacet, egy lottó5-öst, egy görkorit, egy pónit, egy barbit, körkorit a barbinak......
oké, ez utóbbiak úgy tűnik, kicsit később teljesülnek.
részletek egy 12 éves hétköznapjaiból, köszöntem a figyelmet. azért ilyenkor, amikor visszaolvasom saját posztjaimat, hát szóval megdöbbenek. szíriában vegyitámadás árnyékában élnek az emberek, obama is légitámadással fenyegeti őket, a melegeket itthon olyan atrocitások érik, hogy szégyellem magam ún. honfitársaim helyett is, a nemzetközi helyzet fokozódik, én meg ilyen júj, összetalálkoztunk a liftben! típusú dedós izéken pörgök.
komolyan, a találkozás egy fiatalemberrel című novellában én tutira elmennék köszönés nélkül magam mellett.
oké, ez az én naplóm, arról és annyit pörgök akármi idiótaságon, amit és amennyit csak akarok, de bitch please.
szóval van köztetek pszichoterapetuta?
2013. szeptember 8., vasárnap
2013. szeptember 7., szombat
kívánságkosár
Tisztelt Nagyérdemű!
Ma különösen nagylelkű hangulatban vagyok (ezt n is bizonyíthatja, akinek odaajándékoztam a frissensült körtés-krémsajtos-kéksajtos-diós rétes egyik felét), ezért kérhettek képet a blogban eddig valaha említett szereplőkről. már ha valakit érdekel persze.
Ma különösen nagylelkű hangulatban vagyok (ezt n is bizonyíthatja, akinek odaajándékoztam a frissensült körtés-krémsajtos-kéksajtos-diós rétes egyik felét), ezért kérhettek képet a blogban eddig valaha említett szereplőkről. már ha valakit érdekel persze.
william doppelganger
Van egy bringás fickó, aki tulajdonképpen William herceg a Windsoréktól, már kétszer jött szembe Budán, és mind a kétszer majdnem nekimentem a fának tőle, annyira egy doppelganger. Mind a kétszer napszemüvegben tekert és annyira kiköpött willy, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy lehetséges-e egy rejteklakásban lazítania itt, budán?
ez az igazi:
ez az igazi:
aki doppelről még nincs kép, hangsúlyozom még.
2013. szeptember 6., péntek
ady
Bár kedvenc udvarlószövegem - félreértés ne essék, nem ÉN udvarolok vele - a magát tartom minden létezés legkívánatosabb vánkosának, a mai szentenciánk mégis kicsit más, de ugyaninnen:
...én csak sírni szeretnék veled máma, de úgy nagyon, bömbölni.
...én csak sírni szeretnék veled máma, de úgy nagyon, bömbölni.
2013. szeptember 5., csütörtök
nyilván front van
Ma reggel láttam egy elütött motorost a kertvárosban, percekkel előtte történhetett a dolog, és rettenetes volt, egyszerűen rettenetes. Amit nem értettem, hogy egy mellékutca elején, a kereszteződés előtt feküdt a motor (először ezt láttam meg, egy motor lefektetve az utca elejében, ember sehol se körülötte, na ez is egy fura reggel), a motoros pedig a következő mellékutca elején, szóval ezt még lehetne érteni, mert egy utcányit repült (OMG), de akkor hogyhogy élt még?? Mert mozgott a földön, bár azt inkább kínlódásnak nevezném, na húztam is el, mint az őrült. Aztán a lágymányosi híd alatt átvezetőbringaúton a halálkanyarban, amiben az út kb derékszögben hajlik és a hídlábazat mögül bukkan ki, szóval tényleg életveszély, egy szembejövő - ahogy az szokásos egyeseknél - kurvanagy sebességgel, nem tartva az ívet a külső íven kanyarodott, ahol jöttem én, saját sávomban, hát satufék, csúszkálás, adrenalinlöket, és annyira megijedtem, hogy még anyázni sem tudtam hirtelen, mindketten beleálltunk a fékbe majd diszkréten továbbgurultunk. Mondjuk jó, hogy rögtön a piros lámpa várt, de a lábam remegése még a zöldre se múlt el, úgyhogy az út hátralevő részét gyökkettővel tettem meg és sűrűn anyáztam azt a seggfej baromállat retardált idiótát, aki így alakította ki ott a bringautat.
ja, amúgy látászavarom van két napja, ami migrént jelent, szóval kurvaerős melegfront van, csak szólok.
ja, amúgy látászavarom van két napja, ami migrént jelent, szóval kurvaerős melegfront van, csak szólok.
2013. szeptember 4., szerda
Soooo much mockings to do
Linduska adatlapja egy kincsesbánya, Andyvel (őszinte) szerelemben, boldogságban:
Elképesztő fejeik méretkülönbsége, ahol Linda feje véget ér, ott kezdődik Andor álla. Azt különösen nem értem, hogy hogyan nem borul fel a nő? nyilván Andynek támasztják, csak oldalra ne lépjen óvatlanul a pasas, mutatom:
Az egyik képaláírásuk: "Esőben, hóban, napsütésben, Sziget 2013." ezek egész évben a hajógyárin csöveztek, vagy honnan a faszból volt ott hó?!?!
differenciált diagnózis
bepötyögöm ide, hátha van diagnózisa vagy kúrajavaslata a T. Nagyérdeműnek:
Szóval nyámnyila vagyok, kedvetlen, motiválatlan, fáj a fejem kb egy hete non-stop, nyugtalanság baszkurál belülről, néha szédülök, két napja fáj a torkom is, és elképzelhetetlenül ingerült vagyok mindenkivel.
valami javaslat? (az igyak többet és a dugjak egy jót-on kívül? csak mert ezeket magamtól is tudom)
Szóval nyámnyila vagyok, kedvetlen, motiválatlan, fáj a fejem kb egy hete non-stop, nyugtalanság baszkurál belülről, néha szédülök, két napja fáj a torkom is, és elképzelhetetlenül ingerült vagyok mindenkivel.
valami javaslat? (az igyak többet és a dugjak egy jót-on kívül? csak mert ezeket magamtól is tudom)
2013. szeptember 3., kedd
ha nincs eszed, legyen noteszed
Két fontos dolgot már napok óta elfelejtek ide feljegyezni:
Egyik nap karambolozott két autó miattam, mert egy végzet asszonya démonikus nő vagyok, úgy ám.
Najó, igazából vártam a zebránál illedelmesen, amikor lelassított egy kedves autós és elegáns kézmozdulattal intett, hogy gördüljek tova, mire én gördülni kezdtem, ekkor egy nagy csattanással a mögötte jövő belébaszódott hátulról. Ennyit a lovagiasságról - gondoltam, míg továbbsuhantam irtó gyorsan, nehogy engem vegyenek elő, ez se fog többet bringásnak megállni előzékenykedni. Szegény ördög...
A másik, hogy vettem egy szuperfura, szuperdivatos, szuperjól álló gatyát a lunában (használtbolt), kimostam, és amikor felvettem és benyúltam a zsebeibe, hogy eligazgassam, egy apróra összehajtogatott 5 euróst találtam benne. Örültem, mint majom a farkának, ezt bezzeg mégis elfelejtettem ideírni, csak nyafogok és nyifogok és sajnáltatom magam, egy hálátlan dög vagyok.
Egyik nap karambolozott két autó miattam, mert egy végzet asszonya démonikus nő vagyok, úgy ám.
Najó, igazából vártam a zebránál illedelmesen, amikor lelassított egy kedves autós és elegáns kézmozdulattal intett, hogy gördüljek tova, mire én gördülni kezdtem, ekkor egy nagy csattanással a mögötte jövő belébaszódott hátulról. Ennyit a lovagiasságról - gondoltam, míg továbbsuhantam irtó gyorsan, nehogy engem vegyenek elő, ez se fog többet bringásnak megállni előzékenykedni. Szegény ördög...
A másik, hogy vettem egy szuperfura, szuperdivatos, szuperjól álló gatyát a lunában (használtbolt), kimostam, és amikor felvettem és benyúltam a zsebeibe, hogy eligazgassam, egy apróra összehajtogatott 5 euróst találtam benne. Örültem, mint majom a farkának, ezt bezzeg mégis elfelejtettem ideírni, csak nyafogok és nyifogok és sajnáltatom magam, egy hálátlan dög vagyok.
2013. szeptember 2., hétfő
szcs
Vajon mi lehet vele? Akkori életmódja alapján már rég vagy az elfekvőben kell lennie de minimum az elmeosztályon (a védésre egy taxiban utaztunk a tiszairól, a cinkos miskolcutálat összekacsintásával dicsértük szarkasztikusan a feltörekvő acélváros fényeit, közben lelkesen mesélte, hogy két hónapja nem ivott egy kortyot se és plasztikus leírásban ecsetelte mely himnusznak is beillett volna, hogyan csodálta legújabb, huszonéves nőjét, ahogy az színes-szagos koktélját iszogatta az orra előtt de ő megállta, hogy....) vagy halott.
Nem értettük, mit imádnak benne a nők, volt neki egy csomó, vagy legalább is kurvajó marketingje volt ezügyben, ugyanakkor kicsi volt és lerobbant és alkesz és öreg is (akkoriban kb 45-48 lehetett, mondjuk simán késő50es/korai60asnak tűnt). Aztán egyik szemináriumon a szobájában kis körben ültünk, mert kevesen voltunk, és elkezdett valamit hatalmas elánnal magyarázni és rámszegezte a vakító kék szemeit és akkor életemben először megéreztem valamit abból, hogy mi az az irracionális, testiségtől független vonzalom.
surprise me, please
Na most ha valaki engem IGAZÁN szeret, akkor meglep egy egész csokitortával.
Hogyhogy mikor?
Most, azonnal.
De lehetőleg még ma.
update 20:02:
ENGEM SENKI SE SZERET!!! :(
(bár fiatal még az este)
Hogyhogy mikor?
Most, azonnal.
De lehetőleg még ma.
update 20:02:
ENGEM SENKI SE SZERET!!! :(
(bár fiatal még az este)
2013. szeptember 1., vasárnap
Van egy
fantáziaképem: bringázás keresztül a wekerlén ősszel, hűvösben, az útra behajolnak a sárgás-zöldes-barnás lombú platánok, fűszeres és párás a levegő, triciklivel nyomuló óvodások és mellényben avart sepregető nénik szorgoskodnak az út szélén. Nagyon nagyon sokszor jut eszembe, fogalmam sincs, miért, de megnyugtató fantáziakép. Amikor meg lettem kérve, hogy kicsit most vonuljak balra el, nem gondoltam, hogy tényleg fogom is látni ezt a fantáziaképet, mivel csak idő kérdése ugye (hogy eljöjjön az ősz) és el kell odáig tekerni, de ez se valami nagy cucc, végül is nem dánia partjaira fantáziáltam.
A lényeg, hogy kurvára nem gondoltam, hogy ezt a fantáziaképet látni fogom, aztán de. (arra vezet a munkábajárós útvonalam).
*
4 hónapja lakom lőrincen, 4 hónapja nagyjából az okos lány meséjének megfelelő szervezőelv mentén zajlik az érzelmi életem - hoztam is meg nem is, aka akarlak is meg nem is -, 4 hónapja megszoktam, hogy már nem tartozom oda, ahol 3,5 évig együtt éltünk de sajnos azt még nem érzem, hogy itt otthon lennék. Egyszerűen felőrölt az akarlak is meg nem is okozta feszültség, mert sajnos én egy egybites gondolkodású ember vagyok és már ez a 4 hónap is emberfeletti teljesítmény volt tőlem, és lehetne kérdezni, hogy akkor miért hagytam, hogy szarakodjon velem, de aki ezt kérdezi, nincs tisztában azzal, milyen irracionálisan viselkedik az, aki szereti a másik embert. Csak ez tartotta bennem a lelket és csak emiatt voltam képes pl a 6heti hallgatást elviselni, de mostmár az önvédelmi robotpilóta átvette az irányítást és katapultált. A gép balra el, én repülök fölfelé, az ernyő még ki sem nyílt (azért remélem, ki fog), a földetérés körülményei meg totál bizonytalanok.
A lelki békémnek az se használt, hogy egész nyáron meló volt, három hete pedig szükségállapoton keresztül lehet csak bejutni a ziordába, mert felújítás van és vésnek, csiszolnak, glettelnek, csiszolnak, glettelnek, csiszolnak, ohne szabi és konkrétan az első pöccenésre harapok és legszívesebben állonvágnám a sok kisimult arcú, derűsen mosolygó, kedves érdeklődő tanárkollégát, aki nyári szabadságáról visszatérve ártatlanul hozzámlép, hogy hogy telt a nyarad?
*raffay zsófi képe
A lényeg, hogy kurvára nem gondoltam, hogy ezt a fantáziaképet látni fogom, aztán de. (arra vezet a munkábajárós útvonalam).
*4 hónapja lakom lőrincen, 4 hónapja nagyjából az okos lány meséjének megfelelő szervezőelv mentén zajlik az érzelmi életem - hoztam is meg nem is, aka akarlak is meg nem is -, 4 hónapja megszoktam, hogy már nem tartozom oda, ahol 3,5 évig együtt éltünk de sajnos azt még nem érzem, hogy itt otthon lennék. Egyszerűen felőrölt az akarlak is meg nem is okozta feszültség, mert sajnos én egy egybites gondolkodású ember vagyok és már ez a 4 hónap is emberfeletti teljesítmény volt tőlem, és lehetne kérdezni, hogy akkor miért hagytam, hogy szarakodjon velem, de aki ezt kérdezi, nincs tisztában azzal, milyen irracionálisan viselkedik az, aki szereti a másik embert. Csak ez tartotta bennem a lelket és csak emiatt voltam képes pl a 6heti hallgatást elviselni, de mostmár az önvédelmi robotpilóta átvette az irányítást és katapultált. A gép balra el, én repülök fölfelé, az ernyő még ki sem nyílt (azért remélem, ki fog), a földetérés körülményei meg totál bizonytalanok.
A lelki békémnek az se használt, hogy egész nyáron meló volt, három hete pedig szükségállapoton keresztül lehet csak bejutni a ziordába, mert felújítás van és vésnek, csiszolnak, glettelnek, csiszolnak, glettelnek, csiszolnak, ohne szabi és konkrétan az első pöccenésre harapok és legszívesebben állonvágnám a sok kisimult arcú, derűsen mosolygó, kedves érdeklődő tanárkollégát, aki nyári szabadságáról visszatérve ártatlanul hozzámlép, hogy hogy telt a nyarad?
*raffay zsófi képe
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)