Túl sokat iszom, és ezt majd nagyon fogom bánni a kemón*.

Elmondom, milyen lesz, amikor majd kemón leszek: ki fog ütni, mint az ipari áram, és azt fogom vágyni, hogy bárcsak meghalnék, és mindig csak a következő egy órát vágyom majd túlélni, és ki fog hullani a hajam, és olyan leszek, mint egy pauszpapírra rajzolt, halvány kontúrú karikatúra, de túl fogom élni és megvetően a geci rák szemébe köpök majd, jó hegyeset.

*apám meggybora tehet mindenről. (az üvegházhatást leszámítva)

apám meg a kutya

És most gratuláljunk az apámnak, akit arconharapott saját kutyánk*.

Mert az egy jámbor dög, akit kenyérre lehet kenni, és fát lehet a hátán vágni, és nyúzni lehet a végtelenségig, ami már megdőlt elmélet, mert nagyon is véges őkegyelme türelme.
67 éves** és ennyi esze van.
Csodálkozunk, hogy nekem ennyi van?
Naugye.


*Azt játszották, hogy a kutya megkapja a csülök csontját, Apám meg elveszi tőle. Pontosabban Apám ezt játszotta, a kutya meg kurvára komolyan gondolta, hogy az övé. Normális? Nemnormális.
**Apám, nem a kutya.

nem kell kapálózni

hiszen

kémek

Vagy én nem érzékelem a különbséget, vagy az nem tett jót, hogy párhuzamosan olvastam A kém, aki bejött a hidegről-lel (ez de hülyén hangzik!), de az Emberi tényező Graham Greene-től tiszta John le Carré és folyton azt hiszem, hogy őt olvasom.

És ha már szóbakerült, megragadnám az alkalmat arra, hogy emlékeztessem a T. Fordítót, hogy Carré legújabb regényét szeptemberre ígérte a kiadó, és vasárnap már elseje.

tréler:

közszolg.

Üzenem annak a kedves olvasónak, aki a blogom teljes címét a gugliba beírva keres rá nap mint nap erre a diliházra, hogy van itt jobbszélen feed feliratkozó gomb, nyomja meg és meglátja, hogy onnantól kezdve az élete sokkal boldogabb lesz.

Köszönöm, hogy elmondhattam.

update:
n-nek statisztika képekkel alátámasztva:

update2:
ugye senki nem lepődött meg, hogy a jobb az bal alsó sarok.

türüptürüp

Ma szép későnyári-koraőszi nap volt, tüptürüpp,
Ma sebesen száguldottam a munkahelyemre szárazon és üdén, tüptürüpp,
Ma megláttam az alagút végét és nem dudált tüptürüpp,
Ma keblemre ölelném a világot ......  NANANA.

Azért ennyire mégse.

hangulatjelentés: hangulat középszar

Szopóágon vagyok, vagy csak félig üres az a pohár, de most nagyon rossz.

Pedig egyértelműen történik olyan is, aminek lehet és kell is örülni, és máskor ez elég is a boldogságomhoz, de most - sztem a hormonjaim miatt elsősorban - irtóztató nagy önuralmamba kerül, hogy ne menjek le a legeldugottabb padra sírdogálni és összekuporodni mini bogárrá.
A mai nap is azzal kezdődött, hogy ha nem faszoskodok királylányoskodok annyit otthon, és csak 10 perccel előbb elindulok, nem kap el a lágymányosin az az eposzi méretű felhőszakadás, ami. Konkrétan az árzívi hajós voltam kerekeken, hiába esődzseki, a nadrágom gyakorlatilag combtőtől bokáig rámragadt, a cipőm cuppogott és semmit se látva botorkáltam el a tárolóig. Tudom, hogy egy fasz vagyok aki megérdemli, de esküszöm, hogy otthon még tök rendben volt az idő és úgy tűnt, hogy simán beérek szárazon.
Annyira kurvára kibaszottul gyűlölöm az esőt, hogy azt senki elképzelni sem tudja, de annyiranagyon, és azokat is utálom, akik szeretik az esőt, pláne hangoztatják is, mennyire imádnak esőben sétálgatni, jólvanbazdmeg. Aki szeret esőben kint lenni, az egy idióta barom.

Az expasim, akivel már én is szakítottam, szóval nemis ex, hanem ex-ex már, meg azóta hívogat, és sms-ezik, szóval valaki magyarázza már el neki lécci, mit jelent a "szakítás" ill. hogyan viselkednek azok, akik "szakítanak". Én így nem tudok leválni. Én így nem tudok felejteni. Én így vágyakozom, tehülyefasz. (tudom, ne vegyem fel a telefont)

bölcs és bagoly és kiadó

szóval van az ex-ex*-pasimnak egy kapucnis pulcsija, amit különélésünk idején szerzett be, és az van ráírva a cippzár által félbevágva, hogy OSIRIS és amikor megláttam, akkor mondtam neki, hogy ugye tudja hogy egy könyvkiadót reklámoz a pulcsijával és ezen elkezdtünk viccelődni, hogy lehetne magvetős meg európakiadós is (bár az egy együttes is, szóval konfjúz), és akkor kitaláltam, hogy MINERVA***! (az agavé meg az ulpius újkori ponyvakiadó szar: se nem retró, ergó se nem trendi, tehát szóbase) bagolyszemekkel, hát az oltári trendi menőkúl lenne.

*dupla szakítás.**

**a kétszeres tagadás valójában állítás, nem?

***van már betűtípusom is hozzá!

sad and skinny

sovány vagyok és szomorú.

ez egy punk szám címe is lehetne.

my reward for being single

egy egész fej lilahagyma és egy üveg bor.

néz de nem lát

Jó kis pasi ez a pözsó, el kell ismerni. A vályúnál menzán láttam, de érthetetlen módon hiába vágyom látására, amikor láthatásom van, jégkirálynővé avanzsálok és eltartom a kisujjam pedig szeretném jóóóóól megnézni, elvégre én csak nemrég tudom, hogy kinek a feneke simul a kék pözsó sárga nyergéhez, szóval ez nekem JÁR, mondhatni helyzeti hátrányban vagyok, és különben is ez csak kergetőzés.


Tanácsokkal bírtok szolgálni, mindkét olvasó?

és egy gif is

ezaz, jólvan, essél te is, buzi eső.

mai alakításomért sem fogok oscart kapni, látom már.

ma 4 hónap után először vettem fel a tél végén vett vászonnadrágomat, és faszán lóg rajtam, mint egy krumpliszsák. elég durván lefogytam ezek szerint (az utolsó lukban van az öv, ami a szeméremsértéstől hivatott megóvni, és így is alig tart). úgy érzem magam, mint egy lelenckölök, himbálódzik a szára a bokámon, a seggemen meg lóg, istenien érzem magam benne.

és kedves kollégák nem, nem segít, hogy rámbámultok és elszörnyedve, felhúzott szemöldökkel közlitek velem, hogy én mennyire le vagyok fogyva, mert ha sovány vagyok akkor nyilván már sem a látásom, sem a felfogóképességem nem működik, ezt dirket közölni kell velem. a következő, aki ezt mondja, annak azt fogom válaszolni, hogy te meg milyen öreg vagy bazmeg, rémes.

na.

update: hazafelé az esőben defektet kaptam (pedig nincs is karácsony), mehettem vissza a bringaszerelőkhöz felnin, de megcsinálták mert cukik (és mert ebből élnek) és mire elkészültek, az eső is elállt. Ma meg leesett a láncom munkába jövet, és megállt az órám is.
Még valami?

wishlist

Szeretném, ha egy hónapig:

nem nőnének a körmeim
nem nőne a kiszedett szemöldökszőrök helyett új
nem kellene hajat mosni (mert nem piszkolódni, csak hogy pontosak legyünk)
nem kellene enni, inni és aludni
így kakálni-pisilni sem kéne

Mert ezzel annyira kurvasok idő megy el nettóban, hogy az valami fertelem.

break up or vat

Életem legabszurdabb szakítását éltem tegnap este/ ma át, már ha egy szakítás tud hétköznapi avagy normális lenni. Abszurditásához a szakítós erotikus fotók készítése és a most-már-megyek/ csak még annyit hogy típusú elválásra való képtelenségen kívül az is hozzájárult, hogy ugyanazzal szakítottam, ezúttal én, aki velem szakított 1 hónappal ezelőtt. Nem, nem akarok beszélni róla.

Csak arról, hogy egy szörny belemart a mellkasomba és kitépett onnan egy darabot, ami most egyszerre lüktet, hasogat és egy univerzumnyi vákuumot hagyott maga után. Próbálok én viccelődni, de nem megy. N-nel megittunk egy üveg bort és megettünk egy tepsi süteményt (kis híjján, na), és senki másnak sem akarom/fogom elmondani ezt rajta kívül, csak nektek, ide, mert annyira bele van sztem fáradva az egész Tisztelt Nagyérdemű a mi kis különbejáratú magánkamaradrámánkba, hogy nagyon. Ráadásul erre várnak ki tudja mióta. Én meg híres vagyok arról, hogy nem szeretek az elvárásoknak megfelelően viselkedni, ugye.

Csak egy baj van. Hogy szeretem, és képtelen vagyok azonosulni a saját döntésemmel.

Ez pedig csak egyet jelent, T. Hölgyeim és Uraim: sok sok, rengeteg kibaszottsok nyígást és szenvedést és vergődést és rinyálást és piálást és hiszteroid posztot, aztat. Mire kivergődök ebből az egészből, lesz vagy 2014, bizony mondom néktek.

báli rima

Már megint gyurcsányferivel álmodtam, annyira szégyellem*. Bálba voltam hivatalos és valamiért irtó jó ötletnek tűnt gyurcsányt meghívni +1 főnek (??), de nem csak úgy, mármint úgy értem, hogy nem ismeretlenül, legalábbis álmomban ismertem személyesen. Aztán barátok felhívták a figyelmem arra, hogy ahol ez felbukkan, ott fotósok hada is várható, szóval számoltam-e a lehetőséggel, hogy bulvármagazinok címlapján fogok pompázni, amint slow-foxot lejtek nagyestélyiben a vigyorgó ferivel, és akkor belémhasított a felismerés, hogy meg fog ismerni egy ország (ugye ugye, a rejtett ripacs csak előbújt), és hogy fogok én ebből jól kijönni, és minden cikk azt fogja találgatni, hogy ki vagyok és mit keresek a gyurcsány karjának másik végén, és vajon én vagyok-e az új klára, vagy valami titkos szerelem vagyok-e vagy csak egy orosz gázmogul örököse, és akkor beláttam, hogy mégsem jó ötlet a gyurcsányt bálba hívni.

Akármit is akar a tudatalattim üzenni, nem vagyok hajlandó meghallani.

*blőőőőe, ez már vagy a 3. gyurcsányos álmom, pedig esküszöm, hogy undorodom tőle.

welcome back

Ma megint láttam a kék pözsót, és egészen érthetetlen módon megnyugtató volt látni. Hogy ott van. Egy biciGli. Vagy mert ráförmedtem, hogy ne tegezzen, vagy mert betojt, hogy akkor most ő le lett leplezve a kisded biciGlikövetésében, vagy akármi, de már nem mellém köt ki a bringakikötőben, hanem szembe. Kormány a kormánnyal, lámpa a lámpával szemben. Duelling bicycles. Egy biztos pont, ami visszatért, ami azt ígéri, hogy nem fogunk meghalni, amiről tudod, hogy holnap is ott lesz (nyáron minden kihalt a munkahelyem környékén és elég nyomasztó tud lenni, pláne hogy nekünk meg gálya volt egész nyáron, lásd még rabszolgakórus).
Nem vagyok épelméjű, ez nyilvánvaló.
Kiváló vetítőfelület. Egy tökéletesen sima, fényes, makulátlan filmvászon, amire minden lelki, érzelmi, testi vágyamat ki tudom vetíteni, plasztikusan jelenít meg minden epizódot, minden mozdulatot, én pedig mint a mozifüggő idióta, csak ülök tátott szájjal és nem bírok felkelni a vászon elől a székből, és le kéne tépni ezt a vásznat a falról, de legalábbis a valóság közbeléphetne és mondjuk felfröccsenne valami ketchup vagy egy hosszúkávé arra a makulátlanul tiszta, fényes vászonra, hogy felocsúdjak.

Már 23 kérdésnél járok, amit szeretnék feltenni a tanSZÉKi pözsónak, kibaszott kíváncsiság, az fog egyszer megölni.

én legalább nem

Mostanság sokkal többet vagyok ún. barátaimmal, akiket 30-20-10 éve ismerek, úgyhogy van múltunk rendesen (ált.isk., gimi, egyetem); kis kivétellel mind párkapcsolatban/ házasságban élnek és azt látom, hogy minden csaj egy házsártos házisárkány. Folyamatosan baszogatják a pasijukat, zsörtölődnek, rájuk förmednek minden apróságért, semmi sem jó, azok meg behúzott nyakkal, csendben, békével tűrik az egészet. Lehet, hogy nem kellek senkinek se, de az tutibiztos, hogy nem azért, mert tüzet okádok.

Viszonylag különböző habitusú nőkről beszélünk, tehát nem ezzel függ össze, de akkor mi lehet az oka? Mi idegesíti őket egyfolytában a pasiban, ami miatt úgy érzik, semmit sem csinálnak jól ÉS ezt folyamatosan a képükbe is kell vágni? Valami súlyosabb gond áll a háttérben, nyilván, mint hogy behoztad-e szívem az ajándék bort az autóból vagy hogy miért 40-nel mész az üllőin. Nem akarják megbaszni őket/ nem veszik őket feleségül/ nem csinálnak gyereket nekik? Vagy éppenhogy feleségül akarják venni őket/ gyereket akarnak nekik csinálni/ folyton dugni akarnak velük? Értem én, hogy munkahelyi feszültség meg társadalmi elvárások, meg már megint anyádéknál kell ebédelnünk, de biztosan ez a legjobb módja a frusztráció lekommunikálásának. Nyilván a faszik is megérik a pénzüket, de őszintén sajnálom őket és nem értem, miért tűrik. Sosem voltam még fültanúja annak, hogy leállították volna a nőjüket, hogy szálljon le róluk vagy hogy fejezzék be a baszogatást. Az egyikük meglehetősen dedós módszerrel vet véget a dolognak, amikor már betelt a pohár: felveszi a megbántott kisfiú arckifejezést és megnyúlt ábrázattal, lógó orral ücsörög magában, mire a csaj észbekap és olyankor már persze kedves hozzá, de a pasi rendszerint órákig duzzog. Biztos ez az ő kis játszmájuk, de kívülről nézve kurvára fárasztó és felőrlő játszmának tűnik.

Olyan, mintha lenézés lenne ebben a folytonos basztatásban, hierarchikus viszonyt mutat, ahol a nő a fölérendelt, kicsit olyan anya+a hüjegyereke párosnak tűnnek mindannyian. Lehet, hogy ez a baj?
Nem tudom, de kiábrándító, az biztos.

celebspot

A Két Szerecsen teraszán mögöttünk ült, szóval technikailag tulajdonképpen együtt ebédeltünk Sebastian Kochhal (A mások élete). Eszméletlen laza és kúl volt.

engem nem lehet

A másik pedig személy szerint vonatkozik, bár nem lettem hercegnőként nevelve.

Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni.
Lehet így, lehet úgy,
De ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy.
Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák,
Régi csók ízét őrzi még a szád.
Lehet így, lehet úgy,
Derű, napfény, kacagás,
Nem pótol engem soha más.

instructions booklet

Akármekkora bárgyú, bugyuta cédulahúzó bazári majom volt ez a Latabár, nekem mégiscsak ennyi üzennivalóm van az ún. férfinem számára. Ebben a néhány sorban minden benne van, amit rólunk tudni kell. Minden más felesleges, trust me. (gy.k.: részlet a Csárdáskirálynőből)

A lyányok, a lyányok, a lyányok angyalok

A férfiakkal csak komédiáznak.

A lyányok szerelme nem egyszerű dolog,

A lyányok a csóktól csak ritkán fáznak.

A lyányok, a lyányok, a lyányok angyalok.

Az oltárhoz nem szaladnak véled.

Új műsorhoz új férfi kell. 

Ezt ők sosem felejtik el.

Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet!

malőr

Sikerült elcsúsznom a buzi villamossínen, de hogy hogyan sikerült állva maradnom mégis, arról fogalmam sincs, pláne hogy két sör után, este, esőben hazafelé tekerve. Mármint a bringa kicsúszott és elhasalt (vagyis oldalra kicsúszott), én mentem valahogyan tovább, gondolom sajnáltam a lendületet elhagyni, vittem még kicsit tovább. Annyira gyorsan történt és olyan fura volt az egész, hogy nem tudom, hogy kiviteleztem, mindenesetre ha kirúgnak a  melóhelyről, jelentkezem az artistaképzőbe és/vagy kaszkadőrnek.

ennyi

férjhez mész mert azt mondtam

Az éjjel (álmomban) 3 cigó arra kényszerített, hogy megint feleségül menjek a volt férjemhez, akivel csak röhögtünk az egészen, hogy miféle hülyeség ez. Ők azonban komolyan gondolták, elcipeltek magukkal valahová készülődni, várt ott rám valami fehér menyasszonyi ruha meg cipő, kaptam 10 percet, hogy elkészüljek, én meg húztam az időt, ahogy csak lehetett. Felvetésemre, hogy nincs is gyűrűnk, úgyhogy az egész érvénytelen lesz, csak legyintettek, hogy tudták, hogy majd ezzel jövök elő, de úgyis kapunk valami gyűrűt. Valami vihar közeledett, mire még jobban sürgettek, hogy ne szarakodjak már és ők tudják, hogy csak alibiből szarakodok ennyit, aztán kitört a vihar és megörültem, hogy akkor nekem ebben a fehér selyemszarban nem is szabad már kimennem.

Itt ébredtem fel és jóljött volna egy emberszagú váll, amibe belefordulhattam volna. hüpp.

Na mi van,

beszartál most érzékeny gimis gyerek?
zenével aláfestve

rövid, összefüggéstelen

Ma még csak kedd van és értekezlet is lesz délben. Úgy várom a hétvégét, mintha akkor történne valami, pedig totál semmi sem történik soha, de pont hogy ezt várom, a SEMMIT.
Nem jól kezdődik ez a hét, látom már.
Ex-Új-pasi kérdezte, hogy vannak-e udvarlók, én meg azt feleltem, hogy vannak. Utólagos felelősségrevonáskor így mondhatom, hogy ez egy fiktív kérdés volt, ezért adtam rá fiktív választ. Meramúgy tényleg lehetne, vagyis talán van is, de ezt én nem tudhatom, mert ilyen ellenkezőnemi kapcsolatteremtési kérdésekben Hajnalka vagyok (aki nem tudhatja).

Sajnos, azt hiszem, megint mániákus szakaszban vagyok. Valószínűleg a peteérés miatt lehet, de elképzelhető, hogy csak a mindenkori mentális állapotom az oka és semmi több. Mindenesetre semmi jóra ne számítson senki.

Szeretnék írni egy könyvet, lehet krimi vagy ócska dialógusok gyűjteménye, lehetne ez a címe is, hogy ÓDGY, aztán hadd találgassanak a szerencsétlen olvasók, hogy mi az az ódégyé; mindegy, csak valamit írni.

Műkörmös Kelemen felesége, Műkörmös Kelemenné minden este kifesti a körmeit, de álmában lerágja őket reggelre.

"All the best women are married and all the handsome men are gay" - Robbie Williams: Love Supreme. Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy mindenki vagy meghalt, vagy buzi, vagy házas.

FordFerdítések: Waving your banner all over the place (We Will Rock You) - Lóbálod itt a bránered össze-vissza

180 kedves követőt szarok le a facebookon. Vagy kibaszott kúl alkotóművész vagyok vagy egy link senki.

A témában jártas Olvasóktól kérdezem, hogy mit lehet tenni megszállottság ellen? (a részleges lobotómián kívül)

(h)idegfront

Nem értem az egészet, mert tényleg lehűlt a levegő és már tényleg lehetne is aludni, de rám a hidegfront sajnos úgy hat, hogy hidegfront idején rémálmaim vannak, és óránként felébredek. Ilyenkor álmomban meglopnak, átvernek, megcsalnak, cserbenhagynak, én pedig reggelre hulla fáradt vagyok a sok aljasságtól, ami álmaimban történt velem egyetlen éjszaka alatt, és teljes letargiába is süllyedek, hogy mégsem kellek senkinek, és ezt még szemtől szemben sem meri közölni velem, és mire kijövök a boltból, a biciGlimnek hűlt helye és aztán mégis azt mondja nekem a két figurából összegyúrt szereplő, hogy már talált is lakást, mert ugyanoda szeretne hazamenni, ahová én.

Tudom, nekem semmi se jó.

Nem érzem jól magam a bőrömben, vissza akarom kapni azt a lendületet, amit június-július elején éreztem, faszom, faszomba.

ez most ilyen nyígós időszak lesz megint.

én tényleg

nem akarok a hőségről rinyálni, mivel nyár van és ezen a féltekén nyáron meleg van, sőtmitöbb, hőség is szokott lenni, tehát ne tessék csodálkozni, kedves hölgyekurak, igen, ez így van jól.
De.
Mégis most már sírva könyögve térdeplek a szűzmáriás kioltárom előtt a nappali sarkában és annyira kurvára kibaszottul várom ezt a lehülést, hogy arra már egész biztosan nincsenek is szavak, mert ott tartok, hogy egy nagyjából 25%-os hatékonyságú robottá váltam az elmúlt hétben, sőt már a múlt héten is az voltam, és már nemcsak hogy hülyeségeket beszélek, mert ez alap, hanem már össze-vissza beszélek mindenféle hülyeséget, és kettő perc a memóriám kapacitása, de tényleg. Gyakorlatilag semmiféle érdeklődést nem mutatok már a külvilág és a benne szereplők iránt, mondanám, hogy aludni se tudok, de bazmeg éppenhogy de, alszom mint a bunda, mint egy elájult lajhár, akár 7-8 órákat is, kitárom az ablakot és aláfekszem, olyankor valami elviselhetőbb áramlik felettem, de ha fél méterrel beljebb megyek a szobábon, na ott már meg lehet fulladni, de mindegy is, mert semmivel nem vagyok pihentebb, mikor felkelek, sőt. Mondjuk azt nem is értem, hogy hogyan bírok még biciklizni (igen, még mindig tekerek munkába be, munkából haza) csak úgy alakult az elmúlt 1-1,5 hét, hogy éjjel jöttem haza vagy nagyon késő este, és nem a forró tűző napon és a forró visszasugárzó aszfalton kellett hazavánszorognom. apropó. Voltatok már éjjel a Népligetben? Na nem szopatni, hanem két keréken általhaladva. Oltári olyankor, langyoskás hűvös van és természetszag, mindenkinek jószívvel ajánlom csak vigyen magával noncsakut.

gizdáskodik

vigyázat, diktátor érkezik jobbról.

azt hittem, nagyobb

Menősködtünk a VIP lounge-ban, ahol Schmuck Andor is menősködött a +40 kilóval ezelőtti öltönyében, szegényt annyira megbámultam, mint egyszeri lyány a rio de janieorból érkezett vándorcirkuszt, de egyszerűen nem tudtam betelni a látványával: egyszerre éreztem szánalmat és fuldokló röhögési késztetést szegény bohóc iránt, olyan volt, mint quasimodo és egy muszájkabátos pszichiátriai beteg keresztezése.
A Quimby klassz volt, de nekem a Budapest Parkos koncert jobban bejött. A szigettől asszem többet vártam, ezért okozott kissé csalódást, nem tudom, miért hittem, hogy a hajdani hippitanyából dubai kaszinónegyedet és disneylandes cirkuszt rittyentettek azóta, persze volt fejlődés és változás, csak nem akkora, amekkorára én számítottam. Mondjuk minek számítottam bármire is, nemigaz?

Ezektől eltekintve nagy élmény volt és sajnáltam barátnőt, aki fanyagolva és kb 15 percenként felsóhajtva "élvezte" végig az estét, hogy mennyire öreg ő ehhez és mennyire mennyire öreg volt ehhez már 15 évesen is, és a tavalyi egészhetes vip belépője is ott rohadt meg a fiókjában dehát mit is csodálkozunk ezen ugye. Egyidősek vagyunk, szóval ennyit a biológiai meg a mentális kor közti különbségről...

Majd rakok fel képet is.

nulladik típusú találkozóm lesz

Utoljára ekkor jártam az ún. Szigeten, hülye hippik és huligánokközé azóta sem mentem. Ma megtörik a 16 éves hagyomány, hát baromira kíváncsi vagyok, most is rohamot kapok-e a tömegtől. Ha holnap ilyenkorig nincs poszt, írjátok ki a facebookra az eltűnésem és valami baromi ronda képemet köröztessétek, hogy adjanak vissza a veséimmel együtt (vagy legalábbis egyet hagyjanak bent).

juj, nagyon izgatott vagyok!

te melyik?

akár mackó akár macska.

nem-e lehetne-e esetleg-e

Képzeljük el, hogy van a világ összes hangjához egy hangerőszabályozó gombunk, amire az van írva, hogy Külvilág, és azt lecsavarom. Annyira jó lenne. De komolyan.

Kiülnék egy fotelba a gellérhegyre és ülnék egész nap és bambulnék és nem csörögne a telefon, senki sem szólalna meg mellettem, hogy Nyúl figyeljide kicsit, nem finganának és böfögnének mellettem hangosan, hangtalanul törne el a leeső sörösüveg, a visító gyereknek csak az egyre vörösödő torzuló fejét látnám de a visítását nem hallanám.

Csak egyetlen napra dejó lenne.

sütisütisütisüti

Meg tudnék enni most egy egész tortát. Akár vajkrémeset is. Még két szelet puncstorta is menne, azt hiszem.

rossz kutya voltál

Mérges vagyok magamra. Csalódtam magamban, igazán nem ezt vártam magamtól.

Zűrzavar van belül (még mindig/ már megint) és vagy nem tudom megfelelően tálalni másoknak a mostmivanvelünket, vagy tényleg egy ostoba és megalkuvó picsa vagyok aki nem veszi észre, hogy elefánt. Voltam nálunk (hogy hívja azt a helyet az ember, ahol együtt élt valakivel 3 évig, aztán megkérték, hogy kicsit költözzön el onnan?) és fájt látni a kanapét, az üres varrósarkomat, a kiürült fűszeres polcot. Pofánbaszó érzés volt, na. Pedig nincs is igazán kiseperve a Nyúlmorzsa sehonnan, sőt, szándékoltan úgy vannak hagyva a maradék, otthagyott ruhák, könyvek, edények, képek, mintha..... de nem, mégsem vagyok ott. Vendég voltam a saját otthonomban, abszurdisztán a köbön. Sehonnainak, sehová sem valósinak érzem magam, mert itt lőrincen átmeneti lakos vagyok, mert csak átmenetileg lettem megkérve a távozásra, ugyanakkor oda már nem tartozom.

Nem akartam szexelni, mert az mindent felborít: egyrészt bizalmi viszonyt feltételez, és az most nincs; sértettség is van még bennem, ami csakazértsem akar a másiknak örömet okozni, szex közben pedig ez azért eléggé elkerülhetetlen (hogy a másiknak is jó legyen); azért sem akartam, mert bennem megerősíti a kötődést, és elkezdek vágyni a másik társaságára és arra hogy csak úgy együtt legyünk, lézengeni akár, és az kiszolgáltatottá tesz érzelmileg, szóval sehogyan se jó az, ha szexel az ember amikor zűrzavaros érzelmi szituációban van a szakított-féligújrakezdett valami izé voltpasijával. De sajnos mégis megtörtént. Meg tudom magyarázni.

Micsoda egy hüje fasz vagyok, édes jó istenem, hát velem tényleg mindent meg lehet csinálni? Én tényleg egy ostoba kínai váza vagyok, tetszés szerint rakható bele orgona vagy kardvirág, de a garázsba is bebaszható a csiszológép mellé. Meg is érdemlem.

Csak az a baj, hogy ha az ember szeret valakit, akkor hiába mondja meg az esze, hogy most mit csináljon, és ha az a forgatókönyv lesz, akkor mit csináljon, ha meg nem lesz, akkor hogyan legyen, mert ez az ész nemcsak hogy tudja, hogy kéne, de még azt is tudja, hogy mikor és hogyan fogom elBASZni, már előre, és mégsem hallgatok rá, pedig tudom, hogy igaza van, ráadásul ő (az eszem) is tudja, hogy tudom. És rosszallóan cöccög utána és csóválja a fejét, és most nem mehetek ki a szigetre és fagyit sem ehetek ebéd után.

Csalódtam magamban, igazán nem ebben állapodtunk meg velem.