1st stage

Rövid lett a hajam.

Aki azt mondja, hogy fiús/ átmentem fiúba/ leöcsiz, annak jó előre szólok, hogy becsmérlő megjegyzésekkel fogom viszonozni a löttyedt fenekére, petyhüdt farkára, fonnyadt arcbőrére vonatkozóan.

Tegnap éjjel arra ébredtem, hogy kiabálok.
A dolgok határozottan nem jó irányba haladnak.
Nem akarok egyedül megöregedni és hibbant, emberkerülő öregasszonnyá aszalódni.
Akkor inkább időben lelépek afrikába és rönkházakat építek vagy olvasni-írni tanítok.
Annyira szabadnak érzem magam, hogy szinte lebegek. Még nem tudom eldönteni, milyen érzés ez, mert egyszerre jó és félelmet keltő.
Élvezem, hogy senki nem várja el tőlem, hogy milyen legyek. Totálisan olyan lehetek, amilyen csak akarok.

semmi extra

Edi, a régiúj kolléga sorba ajánlja a jobbnál jobb könyveket elolvasni, én meg csak azt látom, hogy ezt a kurva alvást ki kellene iktatni a napi rutinból és hirtelen mindenre lenne idő.

Most egy hosszú, unalmas és érdektelen nyígással teli bekezdés következne, de mindenkit megkímélek tőle (félreértés ne essék: elsősorban magamat, mert ez az én blogom és annyit nyígok benne és arról, amennyit és amiről csak akarok, szal ennyi). Képzeljétek ide.

nem a szex hiányzik vagy a csókolódzás. hanem az az ölelés, amiből mint egy akkumulátorból feltöltődsz és legyőzhetetlennek érzed magad néhány pillanatra.

inhibit

Elhatároztam, hogy gátlástalan leszek ezentúl életem hátralévő részében. Még nem tudom, hogy azt hogy kell, úgyhogy azt sem tudom, én hogy fogom csinálni, de holnaptól belekezdek.

kedves vásárlók

Az olyan szürke napokon, mint a mai, elnavigálok a táskaboltom vásárlói visszajelzéseihez és a kommentekből szívom fel magam, hogy kicsit kevésbé legyek nyominger.
Válogatás következik, zenei aláfestéssel (reggea-t játszó kukacok):


"Annyira kedves kis táska :) mosolyogni kell, ha ránézek :) belül is tökéletesen kidolgozott, kényelmes :) KÖSZÖNÖM ! :)"

"Nagyon szép táskát kaptam kedves, gyors eladótól. Még az akcióra is felhívta a figyelmemet. Mindent köszönök!"

"A táska gyönyörű, nagyon igényes kivitelű, a tranzakció gördülékenyen zajlott, az eladót és termékeit szívesen ajánlom!"

"Egyszerre vidám és komolykodó hangulatú a táska, pont jó lesz a tesómnak. Ha mégsem tetszik neki, ami kizárt, akkor az enyém lesz. Köszi az alkotást!"

"Csodás, finom, nőies táska birtokosa lettem, ráadásul a Készítőt öröm volt megismerni! Kedves, készséges, humoros és nagyon profi! Öröm lesz visszatérni hozzá!"

"Nagyon kedves, megbízható alkotó, szemet-lelket gyönyörködtető alkotással! Az őszi szélben is tavasz van a vállamon:-) Köszönöm szépen!"

"Szuper táska, szuper készítőtől! A táska minden szegletéért rajongom, olyan szép és jó minőségű. Mindenkinek ajánlom Viribag-et!"

Szipp, szipp, olyan kedvesek és költőiek, nem?

rájöttem

hogy hol baszódik el.

Amíg kételkedünk, amíg tipródunk, hogy biztosan jó lesz-e így, hogy szabad-e, hogy van-e értelme az egész cécónak, áá, inkább mégse. Egyedül az egész ágy az enyém, nem kell tülekedni a mosdókagylónál fogmosáskor, de mikor annyira izgalmas, és pillangók repdesnek a gyomromban, amikor egymásra nézünk, és az illata! Neem, ez őrültség, sehová se vezet és úgyis véget fog érni és kurvára fájdalmasan és.... lófaszt, sose tudom meg, hogy mi lett volna, ha és amikor végre elhatározzuk magunkat, hogy belevágunk, na akkor valami nagy hatótávolságú sugárzást kezdünk kibocsátani, megváltozik a szagunk, jön a telójukra egy push üzenet arról, hogy merre billent a mérleg nyelve, nem tudom, de abban a kurvaszentpillanatban megváltozik az egész és hirtelen lelassulnak a dolgok, hirtelen megkopnak a színek, megáll a szél, szóval azonnal valami nemjól megváltozik.

40 éve nem volt ilyen jó

Egy-két hete az egyetem előtt a rakparton az egyik vitrinben, pont a lámpánál vane gy kormánynyaló plakát, így minden reggel megnézhetem jól és minden reggel kiakadok rajta és elhatározom, hogy ragasztok rá egy buborékot, de mire hazaindulok, mindig elfelejtem, szóval hogyan ne felejthetném el mégis? Marad az albán módszer, tollal a kézfejemre írni, hogy

Magyarország jobban teljesít!
Az infláció negyven éve nem volt ilyen alacsony.

Aha, stricikéim 40 éve kommunizmus volt. ennél gyönyörűbb beismerése nem is lehetne a dolognak....

Najó, próbálom nem elfelejteni a vinnnyettát elkészíteni és kiragasztani és lefotózni és kirakni ide.

ennyikeh

Politikusnak állok. Őket úgyis utálja mindenki.

hippitáskakommuna

szeretnék egy táskakitalálós brainstormingolós egyhetes parádét egy nagy stúdióban, ahol lehet a fal mellé kitolt kanapén aludni felöltözve, amikor épp elfáradunk, és füveznénk és kevernénk a textilt a műbőrrel, a fával és a lenvászonnal, és merített papírt kotyvasztanánk a cimkékhez és aztán megfestenénk és könyékig lila lennék és jamiroquai szólna minden délután, és lennének kutyák és macskák és lenne közös és egyéni munka és muszáj lenne bemutatót rendezni a kész táskákból és keményen kritizálni.

megvan?

Egyszerűen zseniális.
Geniale.
Egy maszterpísz.

ma különösképpen használhatatlan vagyok

Mindjárt mennem kell sportbizottsági ülésre és egyelőre fogalmam sincs, hogyan fogom tudni elhitetni, hogy bármit is értek az egészből, ami körülöttem zajlik, vagy hogy egyáltalán koncentrálok bármire vagy bárkire, ami elém kerül.

A tegnapi kínvallatás masszázs mára ahogyan azt sejtettem, beérett. Mindenem fáj, és enerváltan botorkálok kifejezéstelen tekintettel és tompa aggyal, ha én a főnököm lennék, azonnal hazaküldeném magamat aludni.
Oh, wait.....

ünnepi kínzás

Ma kiabáltam a masszőrnél. Rugdosni is akartam, de végül megálltam. A jelek szerint túlstresszeltem magam az elmúltnyolcévben elmúlt hónapokban és ettől csomós lesz az ember combja meg felkarja. A nyakáról nem is beszélve...
Hajjaj, holnap lészen fogaknak csikorgatása, látom én már.

Van bennem egy óriási szeretet-potenciál. Tüskés-morózus-kemény kitinpáncél borítja ugyan, és ez nagyon nagy szerencse, mert ha csak úgy a vékony bőr alatt rejtőzne közvetlenül, érintésre azonnal rárobbanna a gyanútlan körbenállókra rémes égési sebeket okozva. Baszottul nincs kedvem már visszafogni.

megszállott

Ismét egy újabb ember, akinek (rövidtávú) emlékezetében úgy fogok megmaradni, mint az őrült megszállott nő. Pedig csak annyit történt, hogy vállaltam (kurvasokára, baromi nehezen) magamat.

Szóval hiába rocksztár a tanSZÉKi pözsó és hiába döbbenetesen cuki is, hihhetetlen módon leszerepelt szakterületileg, civilizáltságilag és donhuanilag is. Némi rugdosás hatására ugyan, de beláttam, hogy semmi értelme fantáziákban élni és vágyakozni valamire a kirakat túloldalán, mert kurvarövid az élet, és ezt teljesen komolyan gondolom, ráadásul sokszor nagyon szar is, úgyhogy nem lehet úgy élni, hogy az ember elmegy lehetőségek (értsd: például érdekes, rokonszenves emberek megismerése) mellett anélkül, hogy megélné őket, vagy maradva a metafora körében anélkül, hogy össze ne szednénk bátorságunkat és benyitnánk a cukrászdába és meg ne kérdeznénk, hogy eladó-e az a karamelltorta vagy rendelésre készült. Szóval én megkérdeztem, de szokás szerint láthatatlan voltam vagy csak túl halkan beszéltem (nem), mindenesetre az eladó meg se fordult, nemhogy válaszolt volna, és akkor vártam egy darabig, hátha megfordul és észrevesz, de nem, és annyi idő telt el már, hogy nyilvánvaló lett, hogy nagyon is hallotta de direkt nem akar a pult felé fordulni és arra vár, hogy feladjam és elmenjek végre, helyette a mosogató fölé görnyed és úgy tesz, mintha nem is lennék ott. És akkor bepipultam, mert engem nem így neveltek, hogy ha valami nem eladó, akkor kedvesen és udvariasan közölni kell, hogy a torta nem eladó, és akkor emelt hangon azt mondtam, hogy tehát ezek szerint nem eladó, értem én, de miért nem lehet ezt a kedves vevőnek szépen a szemébe nézve kedvesen de határozottan megmondani. És erre bírt a kommunikáció doktora és szakértője végre válaszolni nekem hogy a karamelltortára ne is áhítozzak és tipli kifelé igazam van és elnézést.

Úgyhogy most végre megszabadulhatok egy vágyképtől (vagy legalábbis remélem, meg fogok) és tökre felszabadultnak érzem magam, de közben még mindig vannak bennem miértek és nagy fehér foltok és tökre ennék karamelltortát, de mondjuk fogyózom vagy magas a cukrom vagy a karamelltorta szalmonellás.

Na ezért vagyok én az őrült megszállott nő. De legalább bátor és őrült megszállott.

hőhullám

Oké, nekem már sok ez az izé, ami már nem is vénasszonyok nyara, hanem aggastyán nőstények nyárutója minimum, rommá izzadom magam, mire beérek a munkába/hazaérek. Október közepe múlt, csípjen nyugodtan a reggel, nehézkedjen a mellkasomra a reggeli köd mint egy liszteszsák, miközben a bomló avar fűszeres illata leng a szélben. Folyton felkunkorodik a hajam a párástól, de az se baj, csak a reggeli könnyfolyam, na azt az egyet utálom ősszel/télen/tavasszal.

földrengés?

anyone?
Éjjel negyedegykor, már félálomban voltam, amikor elkezdett finoman remegni az ágy. Figyeltem az érzést, nem a szívverésem erősödött-e fel, ilyen sovány testet még az erős szívverés is emelgetni tud az ágyon (de télleg) de nem szűnt meg és túl gyors volt szívverésnek. Felültem az ágyban és tényleg rezgett, mint amikor a vonat ott megy el a ház mellett közvetlenül és beleremegnek a falak. Vagyis a falakat nem éreztem, és semmi nem is csörömpölt, ahogyan a filmekben szokott, csak az ágy. A vicc az ebben az egészben, hogy a múlt héten hívtam a masszőrt, mert megint fáj a nyakam, aki azt mondta, merthogy olyan szuperérzékeny jó ember vagyok, háháhá, találkoztunk mi már, barátom? és ennek a beszélgetésnek a kapcsán méláztam el pár napja, hogy annyira kurvára szuperérzékeny vagyok (nem), hogy például a földrengéseket se veszem észre, mindig a rádióból meg újabban a facebookon ismerősök kiírásából tudom meg, hogy volt. Volt egyszer az év utolsó napján, 6 v 7 éve talán, Apám itt aludt a kutyával délután, aki érezte és mozgott a csillár is, én meg a konyhában pogácsát sütöttem és kurvára semmit nem érzékeltem az egészből. És nem hinném, hogy a konyha és a nagyszoba között húzódik a tektonikus lemez széle, én meg a másik oldalon voltam, a nyugodt lemezen.... Erre ez.

Szóval közületek, kedves mindkét olvasó, érezte valamelyikőtök, vagyis már csak egy, mivel n elköltözött Londonba, ott meg nyilván nem mozogott a föld, tehát kedves utolsó ittmaradt olvasóm, érzékeltél-e hasonlót ma éjfél után nemsokkal?

egyedüllét nemegyenlő magány

Akkor én is bekapcsolódom Lucia egyedüllét-himnuszának terjesztésébe sűrű bólogatással. Nekem a napi 2x45 perc bringa a magány ideje (najó, csalok mert amikor hazaérek, onnantól másnap munkába beérésig egyedül vagyok); vannak pajtik meg autók meg kismacskák meg zene is az úton, de meditálni, fantáziálni, álmodozni, mérgelődni, bosszúkat kiforralni az a legjobb 90 perce a napnak.

kiNyúl

Ma még lenne egy csomó kitalálnivalóm, vagyis gondolkodnivalóm munkatémában, de képtelen vagyok rá (agyilag). Közben a főnök közölte velem kapcsolatos intergalaktikus jövőbeli terveit, melynek megvalósítási ütemtervében az első pont egy nyelvészeti konferencián való részvétel lesz. Előbb-utóbb én is egy leszek a geciszar unalmas tanulmányokat író kötött kardigános, pamutharisnyás nyelvészek közül (soha, értitek? soha).

Ma 11 után sem.... de majd összeszedem magam.

A digi pedig robbanjon fel

Mivelhogy több mint egy hete áll a forgalom a szélessávon, az adatautók kitárt ajtókkal bömböltetik a csongrádikatát, az utasok egymáshoz járnak át cigizni és szalámiszsömlét enni. A 72 órás hibaelhárítást lassan háromszorosan bukták már be, kérdő tónusomra sajnálkozólag közlik, hogy a hiba elhárítás alatt van és engem értesítettek.
Kezdjük az utóbbival: engem kurvára senki nem értesített, hacsak nem a süket telefonon próbáltak elérni, netálán e-mailben írták meg, hogy már úton vagyunk a barkasszal, kedveském! Tehát a mondat egyik feléről már bebizonyítottuk, hogy hazugság, és hamarosan a másik feléről is ezt tesszük pusztán logikai alapon. Azért nem kezdhették meg a hibaelhárítást, mert ha a lakáson kívül van a hiba, már lenne net+telefon. Ha azonban a hibát nem sikerült VOLNA a lakáson kívül megoldani, akkor hívniuk kellett volna, hogy Kezitcsókolom, itt vagyunk a Józsival, be tetszene tudni engedni hogy a fázisceruzával kikontírozzuk a fejsliben a sárblit? Vagy ilyesmi. De ugye ezek egyike sem történt meg, tehát az állítás 1. fele is hazugság
Hazudnak a gecibe.
Sajnos az ÁSZF vonatkozó része az interneten érhető el (4!!!4) úgyhogy tanult kollégáimhoz fordulok és Tőletek kérdem Zoli: felmondhatom-e már az ún. szolgáltatási (nemszolgáltatási) szerződést? Végülis arra szerződtem velük, hogy legyen internet a lakásban, és nem arra, hogy ne.
És hogy most honnan írok? Az ex-expasi megosztja velem telefonjáról a wifijét nagylelkűen, így lettemén világhálón lógó lelencgyerek. (máskor pedig a közeli mekihez tekerek el és a kertjében álló mászókán ücsörögve csekkolom a táskaboltom és intézem üzleti ügyeim, tisztára mint egy csóró kamasz, akinek nincs pénze feltöltenie a dominokártyáját... mindegy, az ember találékony)

update: vasárnap este (!4!!) felhívott a szerető szerelő hogy jöhet-e szeretni szerelni, mondtam hogy oké, jött látt és győzött. én is. így jár, aki hétköznap tojik a kedves ügyfélre.

boszorkaság ON

Sajnos egész héten puffogó vipera vagyok és ezen nem is kívánok változtatni egyelőre, mert minden okom megvan rá, melyeket jelen helyen nem részleteznék (oly okokból, melyeket szintén nem részleteznék).

Egy naiv kis liba vagyok, aki hisz abban, hogy az ember képes a halálos ágyán is a fejlődésre, hogy felnőtt (értsd nagykorú) emberektől több is várható, mint az ötödik cés zsoltikától. A királylány énem mélységesen fel tud háborodni, amikor nem a kvalitásaimnak megfelelően kezelnek, amikor félvállról vesznek, amikor hétvégi barátnőnek hisznek, amikor azt gondolják rólam, hogy velem lehet szórakozni.
Ilyenkor gonosz leszek, kicsinyes, haragtartó és aljas. Pitiáner bosszúkat eszelek ki, amíg haragom ki nem elégül, és tisztában vagyok vele, hogy ez sem nem nagyvonalú, sem nem felnőtt viselkedési minta, de dedós tempóra én is dedózással tudok reagálni. És leszarom, mert jólesik.

Éljen a hétvége, amikor végre végighallgathatom az Íliászt, közben pedig megvarrok majd 3 megrendelt táskát.

már szerdán megvan

a hét tanulsága:
Aki tudja, csinálja; aki nem tudja, tanítja.*

sose nő be a fejem lágya, én még mindig hiszem, hogy vannak normális emberek odakint. pedig minek. szakterülete a közvetlen emberi kommunikáció? na ne röhögtessen, kérem.

*aki tanítani sem tud, az a tornatanár.

gentlemen do not treat a lady like that

telekommunikációs ínség

Telkó viharba kerültem.
Valójában csak minden szar, amit ebben az országban közüzemi szolgáltatás címén nyújtanak, de így jobban hangzik és ezért éhezik a blog (és az olvasók is). Elment a netszolgáltatás (az egész házban minden rendben működik, csak az ön kapcsolatával van gond úgyhogy önnél lesz a probléma) a vezetékes telefon pedig soha sem működött (keresse meg a lakásban az elosztót, melybe a netkábel és a telefonkábel megy bele, be van dugva? Nincs. Miért nincs? ÉN TUDJAM? mert a kedves szerelő kollégája nem dugta bele, nyilván azért. Én bedugtam ingyen, de persze ugyanolyan süket a vonal). Ez persze még nem lenne túl nagy probléma, de tegnap sikerült a telefonom beleejteni a mosogatóba a tányérok közé, úgyhogy ott álltam a világtól elvágva, sírásra görbülő szájjal.

Mára legalább lett mobilom.

Gyanítom, hogy ez valami galaktikus összeesküvés lehet, mert láthatatlan is vagyok bizonyos emberek számára és ez frusztrál.

de ez nem az utánfutó

Most már tudományosan is meg van nekem magyarázva, hogy miért nem tudom a kormányt egy pillanatra sem elengedni, mert Rose mint egy szeszélyes díva azonnal a maga feje után indul, ezáltal pedig sajnos az én fejem után a mentősöknek kell indulniuk ilyenkor: a jelenség neve utánfutás, mely Rose-nak relatíve nagy, eredménye pedig egy gyönyörű jelző: agilis bicikli.

Az agilis biciGlimnek mostmár pirosak a kerekei, mert a fehér gumik megkoptak és jön az ősz és a bomló, ázott levelek csúsznak, pláne a hajnali deres aszfalt. És persze ettől végzetasszonya démonikus istencsapása jelleget is öltött, ami rendjén van, mivelhogy nemcsak a kutyája kezd el hasonlítani a gazdájára, hanem...

A végzetasszonya démonikus istencsapása lendületbe jött. Amennyiben eredményes lesz, beszámol róla itt. Amennyiben nem, azt is tudni fogjátok az oldal aljáig lelógó nyígásözönből.

hüjeautós

Ma reggel délelőtt a műegyetem rakparton a zebrán, széles sárga sávok között haladva, mely biciklis őfelségem elsőbbségét biztosítja majdnem kivasalt a gecinagy terepjárójával a sebestyén balázs nevű létforma. Ami igazán döbbenetes volt, hogy satufékkel beleálltam az aszfaltba a zebra közepén, de ő még mindig gurult, és kb 2 másodperc múlva nézett rám és vett észre, addig fogalmam sincs, merre és mit nézett, ám az biztos, hogy már rég a zebrán volt, amikor észrevett. Ha egy babakocsit toló kismama vagyok, aki a másik oldalról jön és 150 magas vagyok, valószínűleg benne lennék a mai fókuszban és ez a seggfej bűbánóan magyarázná, hogy nagyon sietett a Benettkéért az oviba. Komolyan, az az arc, ahogy lassan felém fordult és belenézett a szemembe, majd láttam, hogy észleli, hogy hol van és mi a szitu, majd ezután intett egy aprót hogy bocs, de igazából az inkább csak intéske, nekem meg az adrenalintól üvölthetnékem volt (csak egy eztagecit!-re tellett). Kész szerencse, hogy onnan 1 perc csak a meló már, alig volt időm puffogni. Olyan volt az egész, mintha be lenne szívva/lőve, annyira le volt lassulva.

egybekezdéses

Napok óta az jár a fejemben, hogy egy Rodolfó nevű macska. Csíkos házimacska külsejű. Fiktív. De Rodolfó.

Tegnap este találtam egy gyors kaják mindennapra típusú receptfüzetet, ami egy feminista gyöngyszem, tele mókás, ám a nők elnyomását remekül bemutató illusztrációval, és most örülök, hogy '73 után születtem. Pedig most sem rózsás a helyzet esélyegyenlőség terén. Apropó: ma a közalkalmazottitanácsi ülésen kiderült, hogy van esélyegyenlőségi tanács vagy csoport vagy gittegylet a zegyetemen, és kell bele tagot raknunk plusz vezetőt is kell majd választani januárban, de lapítottam. Attól félek, hogy ha bekerülök, annyira elvadulok, hogy virginia woolf lesz a képernyőhátterem, mindig lesz nálam simon de beauvoir, gyapjúharisnyába kezdek járni, teknőckeretes szemüvegre és kefefrizurára váltok és nyáladzva köpködve fogok magamból kikelve érvelni a szakszervezeti ülésen a vitákon.

Ma azért mentem kétségbeesve b-hez, hogy segítsen rajtam és őszintén hittem is, hogy majd segít *egy bizonyos rögeszmémből* kigyógyulni, például hogy ad egy tablettát (zöldet, ovális alakút) és lenyelem, majd beszélgetünk kicsit és tádámm, már el is felejtettem az egész *bizonyos* ügyet. Erre - szokása szerint - meggyőzött arról, hogy nagyon is normális az, amit érzek, gondolok és vágyok, szóval gyakorlatilag nemhogy ugyanott tartok, ahol eddig, hanem ha lehet, még rosszabb a helyzet. Kedves Isten! Köszönöm a barátokat, akiket küldtél, többet ne küldj, az ellenségeimmel majd én elbánok.

Curva pericolosa.
A Buon Pomeriggio-n kívül erre emlékszem olaszból (másra is, de most így frappáns)
Na ez következik most. A veszélyes kanyar. Meglátjuk, hogy tapad a gumi.

Ha nagyritkán a belvárosban tekerek (főleg kiskörút, andrássy, hétker útvonalon), akkor tudom igazán lemérni, mennyire megváltoztak a bringázási szokásaim: iszonyúan felgyorsultam, de tényleg, merészebb vagyok és robbanékonyabb, viszont toleránsabb is a nagyfenekű nőkkel és tötymörgő hipszterekkel.

A mai nap tanulsága: aki jó az elméletben, nem biztos, hogy megy neki a gyakorlat.

Ma ezt tanultam magamról: az életem eseményeit, érzelmi vonatkozásait, relációt egymástól elkülönülten kezelem és nézem, ezáltal elveszik a bigger picture élmény. Régóta tudom ezt, bár nem így, hanem olyan formában, hogy túlfejlett az önreflexiós készségem és ezért nehézségeim vannak az azonosulással, önazonossággal. Az összefüggések átlátása mindig is nehézséget okozott, és sokszor esett le utólag a tantusz, pedig mindig mindent min. háromlépés távolságból nézek. Jaj, hát csak össze kéne kötni a pontokat, kedveském!

Azt hiszem, az ember akkor lesz szabad, ha nem egy bizonyos embertől várja el, hogy egy bizonyos módon szeresse. S hogy ő maga nem csak egy bizonyos módon képes szeretni.

Ön szerint nincs a bekezdések között összefüggés?
Szerintem sincs.

sokat és sokszor.

mindig legyen nálatok

egy fagyott tokhal*. Sosem tudhatjátok....

 *Nem a rúzs, nem az óvszer a lényeg.

örökösödési illetéktelenség

Menetrendszerint megérkezett az éves elszámoló/felszólító levél az adóbehajtó csendőrségtől, melyben a késedelmi kamatokról tájékoztatnak, azonban álláspontom továbbra sem változott.

föltám

Azért elég merész húzás volt ez a Föltámadott a tenger '53-ban. Kossuth beszéde az országgyűlésben a nemzet meg nem hátrálásáról meg a rabiga lerázásáról simán ma is elmenne egy jobbikos kampányfilmben; Görbe János meg Básti mániákus tekintete sajnos inkább komikus a mai szemmel, mint patetikus, de akkor is meglep, hogy ezt így engedték filmre vinni a tomboló kommunizmus kellős közepén, amikor ez nyilvánvaló és elég veszélyes párhuzamokat kínál. (persze '56 előtt még gyanútlanabbak voltak a kedves elvtársak, gondolom).

Ez az aradi vértanús sztori vajon mennyire retrográd? Nem arról van szó, hogy felejtsük el őket, mert a kivégzésük mint esemény szimbólumként jelentős, nem annyira stratégiai (bár egy komplett vezérkar kivégzése stratégiailag is elég nagy érvágás) jelentőségű, csak megint egy vesztes ügy, gyerekkoromból komor és sötét festmények, gyertyafény, gyászoló feketeruhás özvegyasszonyok sirámai és hasonló képek rémlenek az aradi vértanúkra való emlékezés kapcsán, meg az erzsébeti nagysándor józsef utca és a dessewffy, akik nekem előbb voltak utcák és csak utána derült ki, hogy vezérőrnagyok meg tábornokok.

Azon méláztam a film közben, hogy egy '48-hoz hasonló kaliberű népfelkelés vajon összejönne-e és ha igen, mi kellene hozzá? Mi vinné rá most az embereket arra, hogy képesek legyenek mindent (munkahely, család eltartása/védelmezése, egzisztencia) hátrébb sorolni és önként, elhatározásból, lelkesedésből összeállni egy sereggé. Ingyen. Meggyőződésből. Amikor már beindult a dolog, akkor tud ez olyan sodró lenni, hogy magával ragadja a hezitálókat, de valahogy be kell indulnia.

pályázatot írok ki

Viccelődök itt a pótolhatatlanságomról, meg hogy az akolapikszis apokalipszis négy lovasa jön el ha itthagyom őket akár csak pár napra is, erre tessék, kiderül, hogy a különböző egységek azon marakodnak, kié legyek és mindenki azzal revolverezi a másikat, hogy ti ezt megoldhatjátok akárkivel de nekünk nyúl kell, a legjobb.*

Mi lenne, ha esetleg engem kérdeznétek meg bicsiz, hogy én mit akarok?

*amúgy egy kicsit syracusai rabszolgapiaci jellegű ez az egész, bár szórakoztatóbb, mint az ókorban lehetett a szerencsétlen macedón földműveseknek, nekem nem az aréna a másik opció vagy az evező egy hadigályán.
oh wait...

a pingpongról és a megszállottságról

Van ez a mániám, hogy legyen egy pingpongasztal az aulába, amit vázoltam a zegyetemi sportfőnöknek, ő pedig lelkesen támogatott, legalábbis az asztalt biztosítja. Ma összefutottunk, hogy megmutassam neki, hová gondoltam, mert ezt ugye nem lehet akárhová, csak úgy letenni; ha nem hát nem, akkor kerestem neki egy helyet, ami egy üvegajtóval leválasztott, valamikor dohányzó helyiség az emeleti aulában, csupaüveg, szeparált a közösségi terektől, ahol ún. tanulás (is) folyik, de közben ott van a közepén és tiszta üveg, mint már említettem, szóval ideális. Lenne. Felvetésem nem újkeletű, mások is próbálkoztak már, de mivel sehol sincs pingpongasztal, sejthető, milyen sikerrel jártak.*

Merthogy az hangos. A pingpong. Ezért ne legyen, mert zavarja az aulában tanulókat, de evvel az erővel például a brazilokat is betilthatnák, mert ők is hangosak és zavarják az aulában tanulókat. Ráadásul a földszinti és 1. emeleti aulában összesen nagyjából 200 szék van asztalokkal, tehát igen jelentős mennyiségű hely van arra, hogy a fél óra múlva lejáró beadási határidejű projektmunkát összeollózzák vagy angolozás címén pettingeljenek az ifjoncok, és a mi pingpongasztalunk a szeparéban kb 10, de legfeljebb 20 lehetőséggel csökkentené ezen összeollózási és pettingelési lehetőségek számát, ha kivisszük onnan az asztalokat és székeket, melyeket az aulában IS elhelyezhetünk; azáltal ráadásul a helyek nem vesznek el csak máshol vehetők igénybe. Tehát kár sem éri a tisztelt hallgatói kart, akikért MI vagyunk ugye, az ő jövőjüket építjük, hogy nekik minél simábban, gördülékenyebben menjen a tanulás, magasszintű szakmai és idegen nyelvi tudásuk segítségével bekapcsolódhassanak a nemzetközi tudományos párbeszédbe és hazánk hírnevét öregbítsék. Mondom, MI MIND ezért fáradozunk nap mint nap, és annyit nem érdemlünk, hogy egy rohadt kibaszott pingpongasztalt elhelyezhessünk az aula egy szeparált részébe, ahová leugorhatunk 20 percet ütögetni, mely időt tölthetnénk cigizéssel is (már akinek az a kikapcsolódás ugye, hogy karcinogén, szúrós szagú füstöt szippant le a tüdejébe papírba tekert száraz növények meggyújtásával) vagy cukros-zsíros sütemények magunkba tolásával vagy a wc-ben zokogással vagy a telefonunk nyomkodásával, de ez a tevékenység sem tüdőrákot, se koronaér-elzáródást, se püffedt szemeket nem okoz, és ez is közösségi tevékenység, mint a cigizés pölö, és lehet lazán is csinálni, hogy ne izzadj meg tőle és lehet kőkeményen is, vérre menő csatákat vívva.

Úgyhogy kurvára nem adom fel, mert ez tényleg röhejes, ami ezen a zegyetemen megy, ez a merevség és fafejűség és gecikomolyság, amit nyomnak, és ami már engem is megfertőzni látszik. Máshol kiskutyasimogató szobát csinálnak, hogy csökkentsék a vizsgaidőszaki stresszt, nálunk meg egy szaros pingpongasztalt is nehezebb installálni, mint egy atomerőművet a kertváros közepére a lakógyűlésen megszavaztatni.

Elsőkörben a sportbizottsági tagságomat fogom bevetni, ehhez fogok összehasonlító zajszintmérést szervezni, (csak van ilyen fícsör az egyetemen) hogy mekkora az alapzaj az aulában és mekkora egy pingponglabdának az ütőn és asztalon pattanva a zajszintje, aztán kalóriatáblázatot fogok hozzá csatolni, pszichológiai esettanulmányt a munkahelyi kikapcsolódásnak a hatékonyságra gyakorolt hatásáról, ha rövid testmozgással kötjük össze. Ha ez se győzi meg őket, aláíróívet fogok körbehurcibálni, hogy lássák, ezt mennyien nemcsakhogy támogatják, de egyenesen AKARJÁK. Ha ez sem válik be, akkor szerezni fogok egy pinyóasztalt és önhatalmúlag felállítom, meghirdetem a gerillapingpong mozgalmat, minden nap le fogok járni játszani, és ha netalán felháborodna a gondnok és felhúzott szemöldökkel, emelet tónusban hörögné, hogy EZMEGMI????, és eltávolítanák, akkor meghirdetem a Peaceful Picinic for Pingpong Movementet, és az aulában fogunk ücsörögni munkaidőben (8,5 óra) és pingponglabdák vesznek majd körül bennünket és csak erőszakkal fognak tudni eltávolítani bennünket (egyelőre nem tudom, kik lesznek a /bűn/társaim, de hogy lesznek, abban biztos vagyok) amíg MEG NEM KAPJUK AZT A KIBASZOTT PINGPONGASZTALT. 

Talán mániákus megszállottnak tűnök, de higgyétek el, ez csak szimpla elszántság.

hugyos józsi

Egy közepesen forgalmas mellékutcán tekerve ma láttam egy fickót aki menet közben pisált; a járdán gyalogolt tempósan, szemből remek kilátást nyújtva méretes farkára, közben pedig igen szép ívben vizelt minimum 10 lépésen keresztül. Az ívből ítélve prosztatagondjai egész biztosan nincsenek.

Annak azért örülök, hogy nem maszturbált, a fröcskölő ondó sokkal kevésbé vidám látvány lett volna (de miért? ugyanolyan testnedv, mint a húgy, a genny vagy a vér, mégis).

én sem akarok kukac lenni

Horgodra tűztél, uram. 
Huszonhat éve 
kunkorodok, tekergek 
csábosan, mégsem 
feszült ki a zsinór. 
Nyilvánvaló, 
hogy a folyódban nincs hal. 
Ha mégis remélsz,
válassz más kukacot. 
Szép volt 
kiválasztottnak lenni. 
De most már szeretnék 
szárítkozni, mászkálni a napon.*

A kukacság miatt érzem át, nem a kiválasztottság visszautasítása miatt.

*petri györgy

honvágy

nem tudom, miért, de ez nekem elképesztően tetszik.

kitáblázott

Mára betaknyosodtam és felkerültek a névtáblák a zirodai ajtók mellé, azóta csend és nyugalom van (tegnap mi voltunk az analóg ügyfélirányítók, mert a folyosón a mi irodánk ajtaja volt nyitva egyedül).
Életem szélessávon hasít.
Mondjuk egy kolléga neve mellé odaírták 10.01 ami fura, mármint hogy minek felírni a mai dátumot a neve mellé, ráadásul holnaptól már nem is lesz igaz (egy emelettel feljebb lakik, de néha itt is megtalálható).