2013. június 29., szombat

seriously

ennyi?



Na elmondom, hogy volt

Szal elindultam, és mert péntek volt (ma már szombat van, de tegnap még péntek vót), akartam észak felé egy kört tenni (újabban ilyen amcsisan nyomom, hogy keleti irányban, meg délről jöttem, nemisértem), meg a vámházkörúti papírboltban van egy madaras plakát amit meg akartam venni, és oda is el akartam kanyarodni. Hát az alagútig jutottam, ott kapott el a zivatar, és nagyjából teljesen ronggyá áztam. Aztán a hidegrázás miatt, és mert beszartam, hogy a fagyhalál jelei kerülgetnek, mert a lábfejem és a kezem már zsibbadt, visszaültem a nyeregbe és a kurva esőben eltekertem néhai otthonomba remélve, hogy Dedi nem lesz otthon (hát de, ill. a kapuban futottunk össze, my luck) és vehetek egy forró zuhanyt, biztos van otthon pálinkája, ami most életet fog menteni, aztán száraz ruhára váltok, és mehetek tovább.
Sosem tekertem még szakadó esőben, és azt hiszem, sosem fogom megalapítani a Szakadó Esőben Tekerők Boldogságának Útja Egyházát, bár a meleg nyári eső tud kellemes lenni.
Mindenem átázott. Igen, a bugyim is.

2013. június 27., csütörtök

Elmondom egy estémet

otthon. háháhá

Szóval begördülök a lépcsőhásszba és a tárolóba bezárom a bringát, felkaptatok a harmadikra, lerúgom a cipőm, letépem a ruháim*, felhúzok valami itthoni gúnyát, kitöltök egy pohár irsai olivért vagy rozit, és az erkélyen elkortyolgatom, miközben a rigó kukacdeliverymen jönnek-mennek a fészkek közt, meg pittyegnek, a cinkék cincognak, a harkály időnként felberreg (vagyis a fatörzs, amit harkályol épp), én meg bambulok és a természet egyszerű gyermeke vagyok.

oszt ennyi**.

*kánikulában bevágódom a zuhany alá és kéjes nyögések közepette leáztatom a gyáli út porából és izzadságból álló elegyet.
** nyilván még ezután is történik azért egy s más, de ez a felvezetés

chairman

!!4!! nemcsak szép bicikli a kék pözsó, de van tanSZÉKe is!!4!!!

Vicces ez a tanszék, amiben benne van ugye a SZÉK szó, amit az angol is így fejez ki, és persze ezt a ziccert Woodyallen sem tudja kihagyni az annie hallban, hogyaszongyahogy:

Robin: - There's Henry Drucker. He has a chair in history at Princeton. Oh, the short man is Hershel Kaminsky.  He has a chair in philosophy at Cornell.
Alvy: - Yeah, two more chairs and they got a dining-room set.

mondanom se kell, azóta mindig ez jut eszembe a tanszékről.....
Ti is enerváltak vagytok, rezgős pudingok, nyűgösek és harapósak?

2013. június 26., szerda

a balaton szelleme

24órás balatonkerülőtúrára akarok menni, apu vegyélnekem barbit és ponyt és görkorit és a barbimnak ponyt és ponynak is görkorit, egyedül azonban nem fun, meg azért 220 km során sok kalandba keveredhetünk a pajtásokkal, így jó lenne azért ismerőssel ésvagy társasággal menni, szóval ez itten egy felhívás is akár.

és ti is hallgattok, mint hal a szatyorban, kussolva lapítós sunyi banda

Ma vagy 30szor meghallgattam az Amondót és még mindig nem tudok betelni vele. Persze mit csodálkozom hogy ilyen kibebaszottul zseniális zene, mikor Frenk dobol benne.

Mennyire vicces már az, amikor a komoly férfiember "csak úgy" arra lézeng cigerettázva, a töküres parkolóban.
Amúgy a kék pözsó hallgat, vagy lapít, vagy hogy mondják ezt úri modorban, szóval hallgatag és titokzatos úriemberként ácsorog továbbra is a bringakikötő dokkjában, szigorúan Rose mellett, már ha hagyom (mert Rose úrinő, így ha ő érkezik később, nem dörgölődzik olyan bringákhoz, amiket még nem mutattak be neki).

You feel that sting, big boy, huh? That's pride FUCKIN' with you! You gotta fight through that shit!

szarul érzem magam, és nincs semmi ötletem/kilátásom arra, hogy ezen változtassak. Főként, mert az egész rosszérzés belőlem ered, ami máris tálcán kínálná a megoldást ugye, de azért annyira mégsem.

valahogy elment most a kedvem egy ideje mindentől; attól, ami eddig örömet okozott, ami kellemesen kihívással járt, ami érdekelt vagy amire vágytam. valamikor a kánikula közepén kezdőtött. először a hőség miatti enerváltságnak tudtam be, ilyenkor majdnemhogy a túlélésre játszom és kb este 10-kor kezdek el normálisan funkcionálni, de már napok óta normalizálódott a klíma és még aludni is tudok ennek köszönhetően, de a helyzet cseppet sem javult.

van ez a fene nagy önérzetem, az baszogat belülről.

és folyton nyígok, ez is idegesít,.

egy idegesítő hüjepicsa vagyok.

2013. június 25., kedd

Holy moly

Az elmúlt két hónapban majdnem 1000 km-t tekertem csak a munkába járással. Plusz hétvégék, bulijáratok, nyaralóba menet-jövet, holycrap.




Ti

néma, halvérű, katasztrófaturista olvasók.

csak ülök

A gondolat, hogy egész nyáron nem fogok tudni szabadságra menni, munkaképtelenné tesz.

2013. június 24., hétfő

Holnap reggea

- el kell mosogatnom
- vagy le
- meg kell fürdenem
- vagy le
- hajat kell mosnom
- persze így 
sokkal élvezetesebb lenne 

Aztán rákkendroll.

szóval....

megittam fél üveg pálinkát, ugráltam, bőgtem mint egy szamár, megvilágosodtam, kitaláltam egy art-performaszot, amihez a karbantartók segítségére lenne szükségem, és szerintem rohadt kúl, csak egy csomót kellene írni hozzá klotyópapírra.

ma sem éltünk hiába.
Legszívesebben pofánbaszám egy krikettütővel.

HOGY LEHET VALAKI EKKORA ORSZÁGOS HÜLYE FASZ, SZERINTETEK.

wishlist

Jókat röhögni
Féléjszakát átdumálni
Dugni
Bringázni

Ennyi. Semmi többet nem kell tudnia.

2013. június 22., szombat

Álmomban Alföldi Robi adományokat gyűjtögetett a Nemzetinek (álmomban ő volt az igazgatója) nyakpántok árusításával. Amikor odalépett hozzám, hogy mizu, kértem egy pántot, de csak legyintett, és a hátizsákjából előhúzott egy szürke, fodros, metálos fényű napernyőt, hogy ne szarakodjak már gagyi nyakpántokkal, egy nő járjon napernyővel. Aztán eltűnt, én meg kajtathattam utána, hogy kifizessem vagyis hogy adományozzak, de az istennek se került elő, közben meg valami fickó annyira megörült, hogy olvasom a blogját, hogy rögtön járni kezdtünk.

Oké, nincs több kolbász lefekvés előtt.

türelmetlen és kíváncsi

Ez a két legjobb és legrosszabb tulajdonságom. Az eddigi legjobb és legrosszabb élményeimet ennek a kettőnek köszönhetem.

2013. június 21., péntek

Szeretném a tisztelt Nagyérdeműtől megkérdezni, hogy szerintük a női jogokért harcolás egyenlő-e a férfigyűlölettel? Illetve hogy ők is tapasztalták-e a kettő kéz a kézben járását?
Holnap bárkivel találkozom a bandából, jól meg fogom ölelni, nem menekülnek. (igen, kissé elmagyányosodtam, de jól bírom). Ez különösen úgy lesz vicces, ha közvetlenül a bringáról leszállás után, csatakosra izzadtan teljesül. Dehát mért, a szeretet nem nézi az izzadságot, ugye?

UPDATE: egy középkori rádiós buliba - is - megyek, és tudom, hogy a kkorban nem volt rádió, de most a 21.-ben van, és így igenis lehetséges kkori rádiót csinálni, madrigállal.

2013. június 20., csütörtök

Ha már a kitüntetésem közben mondott méltatásomban a dékán úr aszonta, hogy munkámat nagy lelkesedéssel végzem meg hogy ambíciózus is vagyok, például hogy az angol szakon is hamarosan végzek (a kis epifémista), szóval ma reggel a kávé mellett arra gondoltam, ne mongyák má a janira, hogy egy hazug, érted, télleg fejezzem be azt a szart.
Első lépésként nekiugrok az inglis grammar in júznak, ami nagy és vastag, szóval okosnak fogok tűnni amikor a kezemben tartom, mer kell ez a proficiency. Államvizsgázni mondjuk kurvára nem akarok, mert például államvizsga-ellenes vagyok, mindigis az voltam, szerintem baromság. A jelölt életéből elvesz a rá való készülés (éjszakázás, hülyeségek magolása, stresszelés) min. 5 évet, a vizsgáztatók kibaszottul unják (egyetemen dolgozom, hallom, hogyan beszélnek az államvizsgáról a tanári szobában), mindig gecimeleg van közben. Ráadásul újra kell tanulnom hozzá a kibaszott fonektikát, fontetikát, vagy mit, meg fonológiát és a még kibaszottabb középkori irodalmat, shakespeare bazmeg, kibaszott versfaragó burnyák.

2013. június 19., szerda

Valami ismeretlen erő munka után észak felé űzött.
Lendületesen, de nem száguldva hajtott, és engedtem neki. A Margithídnál park is van és padok, és volt egy békés félórám, amikor hallgathattam rockzenét, ihattam egy starot a padon felhúzott lábakkal és az ég világon senki de senki nem akart tőlem semmit. Béke volt, az autók folytak egyenletesen, mint a duna mögöttük, északnak és délnek, a bringások szitakötőként cikáztak, minden magától működött, forgott, hullámzott, lendült és lépett.

közben viszont kiújult az allergiám, faszom.

melegnyár gecc

Miért kell az időjárásnak ilyen gecinek lennie?!?! Miért?!?!4
Miért nem lehet valami köztest találni, hát ez egyszerűen nem igaz: június elején a seggünk is befagyott és zokniban aludtam bazdmeg, ZOKNIBAN júniusban, meg az ágytakarót húztam magamra hogy ne vacogjak bezzeg egy forró testű néger szerető hogy felmelegített volna, aztán egy nap átmenet, amíg felmelegedett a rendszer, és jön ez a kibebaszott kánikula, 35 fok mint középázsiában, hát a pofám leszakad. Értem, hogy ne döbbenjünk meg, hogy nyáron meleg van, de miért kell mindennek ilyen átmenet nélkül, és a szélsőségek között megtörténnie?!
Meggyőződésem, hogy azért ilyen hiszteroid, vagy mindent vagy semmit idióta a magyarság, és azért ilyen szélsőségesen gondolkodó, mert ilyen fasz az időjárás itt a kárpátmedencében. Hüje árpád.

2013. június 18., kedd

!!!44!

Egyértelműen retardálódok, mert van titkos tumblim és mióta van, azóta teljesen beleszerettem a !!44 négynégy végződésű valódi tartalmat nélkülöző faszságokba, vagyis konkrétan a !!!44! írásjelbe (nekem csak napok múlva esett le az új underground elektronikus újság címe honnan jön).




Játszma

Az első J.L. Carré-regényem, amiben meghal a főhős a végén (vagyis prognosztizálja a halálát).

A Kettős szerepbent olvastam tőle először, és lenyűgözött, amilyen mélységig ábrázolta az izraeli kém meghasonlását, aki a brit színésznőcskét szervezi be az arab terrorhálózatba mint egy középsúlyú terrorista aktuális szerelmét. A morális regény mesterének tartják és joggal: az olvasó a regény közepére egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy az ún. "jó" oldal (nyugati v. izraeli) a békét oltalmazó gáncsnélküli lovag, mentes minden egyéni és/vagy gazdasági érdektől, állampolgárai és a kémhálózat épsége érdekében cselekszik és a lehető legminimálisabb veszteségek árán próbál célt érni. Ugyanígy a "rossz" (orosz, arab) szempontját, motívumait is megismerteti, és hamarosan rádöbbenünk, hogy saját logkai rendszerünkön belül igenis érthető és igazolható az a mód, ahogyan harcolnak (pokolgépek, csőbombák) a nyugati vagy izraeli agresszorokkal szemben.
Kicsit ugyanakkor sematikusak a karakterei: az erős, sokoldalú férfi, akinek magánélete szinte semmi, múltja zavaros vagy mintha nem is létezne, de legalábbis megszakított régesrégen mindenkivel mindenféle kapcsolatot, többnyelven beszélő, többnyire magánakvaló, jó fizikumú, kiválóan verekedő fazon. Hála istennek távol áll tőle a jamesbondos sármőrködés, az már sok lenne ennek a karakternek. Ugyanakkor mindig van egy nő, aki miatt az eltervezett akció, a forgatókönyv módosul, sokszor oly mértékig, hogy az "Iroda" (kémközpont v tartótiszt) el is veszíti szem elől a kémet vagy azt hiszik, önjáró lett. Ezek a nők ellenállhatatlanok és látszólag bábok a történetben vagy ha a terrorista mellett vannak, ostoba kis escort lánynak tűnnek, de aztán kiderül róluk, hogy persze nagyon is van eszük és aztán rendre beleszeretnek a főhősbe és a segítségükkel gyártják le a happiendet.

Oké, ennyire azért nem sematikus JLC.

2013. június 17., hétfő

asszaszin(a)

Tökéletesen tárgyatlan szerelmi vágy van bennem. Irány nélküli, nem céltalan, mert nagyon is van célja, csak a cél ismeretlen. Volt már ilyened?
Hatalmas, robbanáskész energiagömb, a töltényhüvely végében kuporgó, összesűrűsödött, nagynyomású massza. És ennek semmi köze a szexhez, mielőtt még. (najó, nyilván az is, de lényegileg, és ez itt a lényeg, szóval lényegileg nem) Olyan, mint a véletlenül elsülő pisztoly, vaktában az éjszakába kirobbanó lövedék: senki nincs célba véve, így nem is az élet kioltása a cél, hanem egyszerűen elszabadul egy nagysebességű, nagy rombolóerejű lövedék, és repül. Csak a vakszerencsén múlik, hogy valaki épp belesétál-e a ballisztikus ívbe és telibe trafálja vagy a lövés becsapódás nélkül pattog néhány másodpercig ide-oda-ide-oda-ide-oda-ide-oda a falak közt, elismétli a szomszéd ház fala, a domboldal, vagy egy tűzfal, vagy valakinek belecsapódik lágy szöveteibe.

A golyó szempontjából mellékes, hogy miért lőtték ki. Célba akar érni. Akkor is célbaér, ha látszólag cél nélkül lőtték ki.
Az eltalált szempontjából szintén mellékes, hogy ő volt-e a célpont, vagy pusztán vak(töltény) szerencse áldozata-e, ígyis-úgyis vérzik.

A lényeg a vadász. Hogy ő mit akar.

loner barbie

... but where the fuck iz ken?!






2013. június 15., szombat

víkend

Még egy órát zsinóron etetem a kindlit, annyira kiéhezett, hogy kitartson a hétvégére, aztán összedobom a bikinim meg egy üveg rumot és egy csokor mentát és húzás a partra meg egy váltás ruhát, oszt indulás;  szánsájn barbiságot tervezek a hétvégére.

 *

* én nem fogok közben énekelni

2013. június 13., csütörtök

fantáziálva projektál

Egyfolytában projektálok. Vágyakat, hiányokat, ösztönkésztetéseket. Próbálok kitölteni, betölteni, megtölteni, felkelteni, kiváltani, átadni, meglátni, megláttatni, és utálom magam miatta, mert ez pontosan olyan, mint heroinnal élni*: mesterséges valóság, bár a valóság is csak az elme képződménye**, szóval lényegileg ez ugyanaz, csak másképp. Mindegy. A lényeg a statuálás, szocialista jog meg minden hogy nem akarok fantáziálni és fantáziaképekkel szellemileg onanizálni (vagy pszichésen vagy mentálisan, vagy akárhogy), vagy azzal semmi baj, mert segít a túlélésben, és majd ha beüt a valóság, akkor úgyis minden a helyére kerül?

Közben olyan hihetetlenül kiábrándult lettem az elmúlt 35 évben, hogy tényleg mindenre csak legyintek már. Eh!...- Királynő Dezillúzió ország koronás fője megvető horkantással fogadja alattvalói üdvözlését. Közben pedig folyton a halálra gondolok - értsd rettegek tőle, nem kacérkodom az előidézésének ötletével - és nem értem, hogy az emberek hogyan képesek nap mint nap felkelni, megfésülködni, szendvicset készíteni, kicserélni a tollban a betétet, elküldeni határidőre a recenziót, felhívni a szerelőt és időpontot egyeztetni vele, mikor bármikor meghalhatnak és az egésznek az ég világon semmi értelme. Van az örökkévalóság, ami végtelen, így nyilván fel sem fogható, de azért próbáljuk meg mégis elképzelni, és akkor van ez a 20-50-70-80 - kinek mennyi jut - év, amiben élünk, és se előtt, se utána SEMMI. Hát hogy a faszba bírják ezt kibírni ép ésszel???? Nem lesz többször, heló.


*mintha tudnám, milyen a heroin....
**najó, ez így egy kissé leegyszerűsítése a szubjektivizmusnak, de spongyát rá, nem filozófiai elmélkedést írok.

2013. június 11., kedd

kék bringára kék táskát

Megihletett a kék pözsó. Ilyenek ezek a szép versenybiciklik, megihletik az embert azt' úgymaradnak. Lehet, hogy ma este még gazdára is talál, pedig nagyon szerettem volna gerillafotózást rendezni a tárolóban a pözsóval, hogy mégis hogyan mutat a mű és ihletője együtt, de a héten nem láttam eddig őméltóságát, úgyhogy lehet, hogy kell mégegyet csinálnom.
Mutatom a tárgyat:




de akkor is

Minden elismerésem a katasztrófavédelemé tűzoltóké, de nekem erről a fotóról


sajnos ez jut eszembe





DD



oh, maga kis selma!

2013. június 9., vasárnap

faszaság

Tegnap megnéztük, mivel volt elfoglalva az elmúlt évben a magyar sörfőző társadalom. Láthatólag kurvára elfoglaltak voltak, az biztos, és őszintén meglepett a főzdefeszt mérete és a látogatók hatalmas tömege. Mondjuk mit hittem? Na mindegy.... Túl sok kóstolásra sajnos nem volt időnk, mivel a bukolikus külvárosba akkor ért ide a felhőszakadás, amikor a többiek épp találkoztak, úgyhogy elég későn értem oda és 2 kóstolás után már indulni is kellett pasora a szabadság térre. Szakestes társaság és annak főként oldalági vadhajtásai alkották a társaságot, mind huszonéves kiscsajok és srácok, mire anna megjegyezte, hogy kicsit óvónéninek érzi magát (pedig sztem egyáltalán nem viselkedtek úgy, hogy ezt váltsák ki).

Igazából nem is ezt akartam, illetve de, ezt is, hanem ez csak a bevezetőjéül szolgált egy bicikliről szóló ódának (alibi). Hogy mennyire kibaszottul kurvajó és az éjszakai bringázásnál csak néhány jobb dolgot tudok (és ezek közül van, ami sajnos pártner nélkül nem olyan fun) talán a világon, de ha épp éjjel nyomod az üres adyendrén, akkor az a néhány másik sem hiányzik. Valahogy sokkal gyorsabbnak érzékeled a haladásod, ugyanakkor paradox módon biztonságosabb a sötét miatt, mert a keresztforgalmat hamarabb észreveszed a lámpák miatt és nem basznak el a kereszteződésben, mert átzúzol őrült módjára. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem lenne biciklim, de most komolyan. Ha lenne egyházuk, esküszöm, belépnék. Oh, wait. Hát én lájkolom a Babilon Nyulai Kerékpáros Egyházat, szóval be is vagyok lépve. Hallgassátok meg, mi is hitvallásuk, drága feleim:
BNyKE

2013. június 7., péntek

szar mood

Mai hangulatom szerint legszívesebben eltekernék a duna partjára, oszt ott valami kőtömbről lábam belógatva a sáros passaui lébe tekilákat hajtanék fel szép sorjában, közben pedig magamat sajnálnám és panaszkodnék akárkinek.

Na, megint menstruálni fogok./?

2013. június 6., csütörtök

now what?

Nem akarom egy kommunikációs kísérletről írt cikkben végezni mint a 124. számú kísérleti alany.

2013. június 5., szerda

megvan

Véletlenül megláttam az ablakból a kék pözsót az emberével, miközben a lábujjainkat nyaldosó dunát figyeltem.

még mindig

A kék pözsó nem tágít.

Ma 4 bringa volt a tárolóban mindössze, mikor megérkeztem, ráadásul jókora késéssel (otthon elkirálylányoskodtam az időt, plusz tegnap 40 perccel tovább kellett bent maradnom, amit elegánsan átcsoportosítottam mára), kék pözsó sehol. Nem mondom, hogy egy fikarcnyit nem voltam csalódott, főként a játék miatt, de aztán helyretettem magam, hogy ez nem cirkusz, ide nem szórakozni járok. Kikötöttem a paripát és robogtam föl a zirodába, aztán bent rádöbbentem, hogy nincs harisnyám*, és muszáj gyorsan beszereznem fekete irodai harisnyát, úgyhogy vissza a bringáért, és amikor befordulok a tároló sarján hát mit látok? Ott támasztja a pözsó flegmán Rose-t.

Pont utánam ért be? ( még a késésemmel együtt is)
Vagy valahonnan lesi, mikor jelenik meg Rose és áthozza ide?

Vagy csak túl sok agatha christie regényt hallgatok mostanában?

sajnos imádom a rejtélyeket.......


*pedofilok napja van, ünnepség is lesz és elegánsba kellett jönni. a khaki túragatya és a kék hosszúujjú póló az itteniek szerint nem elegáns. hülye sznobok.

2013. június 4., kedd

valami kis szerelem.....

Egy titkos románcra derítettem fényt. Úgy tűnik, a kicsi Rose-nak udvarlója akadt egy fess, égszínkék peugeot férfibicikli személyében. Kék bandázzsal körbetekert szarvkormánya incselkedve bújik át a hátsó kerék küllőin, és olyan bájosan dől nap mint nap a vaskorlátnak, hogy szinte hallom, miféle pajkosságokat súgdos Rose fülébe, amíg én itt bent kalapálom a karaktereket ("Beolajozhatom a láncodat? Hol vetted ezt a csengőt, irtó menő! Merre laksz, van kedved együtt gurulni valamikor?")

Egy ideje felfigyeltem már arra, hogy mindig ez a kék férfibringa van kikötve Rose mellé a bringatárolóban, a hajlított vas másik oldalára, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mivel mindig dugig volt a tároló, gondoltam, a bringa tulaja is hasonlóan hosszas optimalizációs eljárás végeredményeként* választotta ezt a bizonyos parkolóhelyet, szóval csak ragaszkodik a jó helyhez, vagy csak ő is a megszokások rabja, sat. Aztán mivel a múlt héten nagyobb széllel jött a hidegfront és félő volt, hogy még a 2. sorba is bever a víz, ha jön egy zápor, így egy sorral beljebb raktam le Rose-t, és amikor munka után mentem a tárolóhoz, megint ott volt nekidőlve a kék pözsó. A múlt héten azonban elkezdett bennem motoszkálni a kisördög. Áhá! A kis csalfa! Elkezdtem játszadozni a parkolóhelyekkel, és a titokzatos kék idegen mindig követett. Ma megint máshová kötöttem, direkt másik sorba és vagy 3 vassal odébb, és amikor elmentem ebédelni, a kék pözsó ott dekkolt és fűzte Rose agyát, pedig vizsgaidőszak van, így a tárolóban már alig van bringa, szóval volt vagy 20 szabad vas is, bárhová köthette volna.

Amikor jövök reggel, még nincs itt, amikor elmegyek, akkor meg még itt van. Egyre kíváncsibb vagyok, de csak úgy tudom meg, ki a kék pözsó sofőrje, ha tisztes távolban kivárom, amíg megérkezik és kiköti a bringát. Remek, akkor most bujkáljak a bokorban?


* négy sorban vannak az U-alakú vasak lebetonozva, soronként van vagy 10-12, szóval elég tisztességes mennyiségű bringa fér itt el pláne, hogy a vas mindkét oldalához támasztható bicikli. A tető azonban csak félig takarja ezt a részt, és így 1 sor teljesen kilóg alóla, ergo ázik, a 2. sor pedig csak lassú, csendes esőben nyújt fedezéket, már kis szélben is beesik, rá a bringákra. Nem szeretem rögtön az elejére kikötni ez első vashoz, mert egyrészt jólnevelt vagyok (lásd kérem, fáradjanak a busz belsejébe), másrészt az összes karbantartó ott cigizik folyamatos váltásban, egyszóval nagy a nyüzsgés és nem szeretném, hogy akár akaratlanul is leverjenek róla vmit vagy ilyesmi, viszont a tároló végéig sem szoktam betolni, mert amikor eljövök, még sok bringa bent van és szűk a vasak között a hely, ha mindkét oldalon bringák vannak, és beleakadok a pedálokba, szentségelek, olajos leszek, sat. Így kristályosodott ki nagyjából 2-3 vas, ami nincs a falnál, nincs a végében, nem ázik a bringa és nem az enyémre rakják fel a karbantartók gépzsíros bakancsukat dekkelés közben.

imádnivaló dög




2013. június 2., vasárnap

cseresznye

Van az, amikor felmászol a fára, mint gyerekkorodban, és még mindig fel bírod húzni a saját tested súlyát, és ennek örülsz, de közben már ott a felnőttkor összes óvatossága és parája minden mozdulatban. Aztán a fán állva eszed tele magad addig, amíg már úgy érzed, hogy kidurransz, és csereszenyedarálékkal teríted be a füvet, de egyszerűen_nem_bírod_abbahagyni, pedig már csak jajongani tudsz, és tudod, hogy még lefelé is vezet az út, hogy fogsz így elmászni, de még mindig nem bírod abbahagyni. Közben a szembenlévő diófáról figyelnek a seregélyek, hogy mikor lesz már tiszta a terep. Ilyenkor szózatot kell intézni hozzájuk és énekelni meg nagy mozdulatokkal hadonászni - persze arra ilyenkor is érdemes ügyelni, hogy le ne zuhanjunk - hogy lássák, az a fához kötözött, baseball sapkás, dzsekibe öltöztetett figura nem csak egy báb, és bármikor rájuk rikácsolhat, hogy mit lopjátok itt a cseresznyémet, hitványak?! szóval demonstrálni kell az erőt nekik. (szarnak ránk).

2013. június 1., szombat

Jaj, a hátam, jaj a hátam
Odavan!
Szomszéd Masszőr bácsi kiporozta
Csúfosan.
Átkozott a görcsös fütykös
Somnyele!
Mellyel engem oly pogányúl
Csépele.

Most akkor jó vagy rossz ez a masszázs? A boxolók ezt érzik magukat állandóan, edzés után, meccs után? Boldogtalan egy életük van....