hát ő a madarászfiú

titkos közös gpoy

nyilván nem fogjátok kitalálni, hogy ő az a kukkerral (épp egy egerészölyvnek látszó repülő tárgyat próbál azonosítani, ami nem egerész- volt, hanem valószínűleg gatyásölyv, őrület!)

Hólyaghurut,

belőled mostmár kurvára kibaszottul elegem van. Menj, és boldogíts mást. Két hónap sok idő, bőven elég, hogy két ember megunja egymást, és noha te nyilvánvalóan odavagy értem, amit teljesen meg is értek normális esetben, mivel szexi vagyok, ellenállhatatlan, kívánatos és igazi főnyeremény, én már kiszerettem belőled. Ezen kívül hányok már az urogintól és a zsályateától.

ez az ördögi allergia elleni szer

annyira kicsinált, hogy minden valószínűség szerint az összes eddigi elnyomott, tudatalattim sötét mélységébe taszított szorongásomat, negatív gondolatomat felszabadította, és sátáni pusztító gépezetként sújtok le miatta a világra, ezérthát a Tisztelt Nagyérdemű érdekében holnap már nem megyek dolgozni.
jujdejó.

ma teljes szívemből

őszintén, meggyőződéssel és igaz hittel gyűlölök mindenkit*.

Akármilyen lehetetlenül is hangzik ez, így van.

Tegnap is így volt, és tartok tőle, hogy holnap is így lesz.

Nem tudom, hogy az allergiára kapott kétféle gyógynövényes csodaszer mellékhatása-e, mert csak 2. napja szedem, szóval kissé túl korai még az akut mizantrópia, ráadásul macskagyökér is van benne meg benedekfű, szóval ezek nyugtatólag hatnak, elvileg, ugye. Aszongya, hogy rosszkedv, szorongás, érzelmi fásultság, depresszió, melankólia, önmagunk alábecsülése, ásítozás, idegesség, rémálmok, álmatlanság mind következményei a vastagbél és a tüdő nem helyes működésének, de A Szer ezekre mind hat (nekem pollenallergiám van, minek adtak akkor vastagbélre ható szert? na mindegy). Hát kurvára ajánlom, hogy hasson, mert ezek közül most mindegyiktől szenvedek.

*najó, a madarász fiút nem gyűlölöm annyira.

3

Az egész egyetemi campuson, azon a rengetegsok négyzetméteren (négyszögölön?) mindösszesen 3, azaz három darab költőodú található, egytől egyig háromig gyászosan leromlott, elhagyatott állapotban.
Lesújtó.
Felháborító.
Hallatlan.
A cinegék, légykapók, csuszkák lakossági fórumon gyalázzák a műegyetemi kertészetet, az üzemeltetést elhordják mindenféle lelketlen hullarablóknak, akik nem veszik észre, hogy a népességfogyás igenis hogy az ő bűnük, mikor pedig fogy a magyar. Hát hogyan teljesítsék így a kvótát a jófajta magyar szén- és kékcinegék, ha a lakhatási kérdés ilyen áldatlan állapotban van?!
Teljesen igazuk van, úgyhogy holnap intézkedem.

Ha ez sikerül, akkor már biztos, hogy valaki(ke)t boldoggá tettem - amennyiben a boldogság egy létező jelenség.

fáradt vagyok, képet kaptok

egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy semmi értelme semminek, amit csinálok.hogy az ég világon senkit nem tesz boldoggá, kizárólag arra jó, hogy pénzt termeljen, pénzt csikarjon ki emberektől, akik azt hiszik, hogy szükségük van arra, amit nyújtani tudunk. és ez végtelenül kiábrándító.

legszívesebben úgy itthagynám ezt az egész faszságot, mint a pinty, hócipőm televan, hogy arra gürizek, hogy a közüzemi számláimat befizessem, és semmi értelme annak, amivel erre pénzt teremtek elő.

legalább 1 valaki lenne boldog attól, amit csinálok.

nem feltétlenül kéne, hogy én legyek az, lehet más is.

csak legalább egy.

bazmeg.

szóval az van

feleim, hogy számomra új értelmet nyert a szerelmeskedés szó.

Vagy egyáltalán, ÉRTELMET NYERT. Azt gondoltam, szerelmeskedni übermodoros, közben pedig csak annyi az egész, hogy ezt_így_kell_csinálni. Érzelmekkel, nem csak testi vágyak által feltüzelve, az üzekedés előszobájának tekintve. Jézusom, azt hittem, felrobbanok, és mégis, tudtam a folytatásra nemet mondani és kibaszottul büszke vagyok most magamra. Mert tényleg nem szerettem volna ennél tovább lépni, és nem csak azért, mert egy autó hátradöntött ülésein azért harmincsok évesen már nem megy olyan könnyen a tornázás mégsem az álmaim netovábbja, miközben dobol az eső a tetőn (najó, ez geciromantikus volt), és megláthatnak még annak dacára is, hogy természetvédelmi területen voltunk, ahová már engedélyhez kötött a belépés. Hanem mert ez annyira kurvajó, és tudom, hogy kurva jó lesz a szex is, és ezért érdemes kivárni azt a pillanatot, amikor már nincs semmi más, amire ennyire kíváncsi lennék (oké, tudom, hogy ez csak hónapok, talán évek múlva fog eljönni, és addig nyilván nem akarok várni) és természetesen adja magát a dolog.

Az pedig megkoronázta a helyzetet, hogy teljes megértésre talált kérésem, és nem az udvariasság szintjén elfogadásra gondolok itt, amit egy kicsit is civilizált férfi azért nagyjából elég hitelesen eljátszik és tudja, hogy erre így kell reagálni, mert ez a fiú nem igazán tud színjátszani. Kb egyáltalán nem.

Nagy és erős férfi vagy.

Te mindent legyőzöl.

Te annyira okos vagy.

- hiába mondom ezeket a legőszintébb meggyőződéssel, a legtöbb férfiismerősöm erre azzal szokott reagálni, hogy leköcsögöz.

lefülelt

kolléganő: - De most én fizetem a kávét, mert csak erzsébetutalványom van.
én: - Oké, akkor majd odaadom az árát kápéban.
kolléganő: - Az még jobb, tudok venni belőle hazafelé a fiúknak kiflit!
én: - Ó, ez olyan, mint egy Móra Ferenc történet, az aprópénzen kisfiainak kiflit vett az óvodából hazafelé ballagva....
kolléganő: - ... és úgy nevetett, hogy véres hab buggyant ki szája szélén.

hiába, az inspiratív környezet az elme doppingszere. (még most is röhögök)

fűkasza, amit nem kell kiverni

- Képzeld, sikerült összeraknunk a szivattyút!
- ??
- Megtaláltuk a motorhoz tartozó részt, összeszereltük és működik.

Szó volt még továbbá az erkélyi fűszernövény-létesítményemről, melyekhez nagy reményeket fűzök (teljesen alaptalanul, mivel rendkívül rossz a reputációm a növénygondozás terén), a tavalyi paradicsomültetvény fiaskómról, kerti kútjaink állapotáról, melyik néninél kell kertet rotálnia, és hogy a fűkaszát nem kell kiverni az üllőn, szerencsére.
Kibaszott Bálint Gyuri bácsi Válaszol Mezőgazdasági Félórát tartottunk telefonon, mi vagyunk a legweirdebb randipartnerek ever, esküszöm. Nem értem, mert én sem kanyarodtam el a témától, dehát hogyan kell ilyenkor váltani, amikor valaki a kerti szivattyúról beszél, és te erre meg azt mondod, hogy Ez nagyon érdekes, milyen ügyesek vagytok, te, én egész nap arról fantáziáltam, hogy halálra keféljük egymást az erdőben, neked amúgy milyen volt a napod?
Amúgy bárhogy is tűnik, semmi bajom ezzel, ilyen kínosan feszengő vagyok én is, meghát milyen undorító nyávogni meg évelődni (vagy évődni? az évelő az a növény, nem?) évődni és súgni-búgni meg cuppogni a telefonba bazmeg mint a szaros tizenhatévesek. Undorító.

szabadságon vagyok

napozok az erkélyen, elültettem a fűszernövényeket (zsázsát, majorannát, snidlinget), gecijól érzem magam.

Ha esetleg

fontolgatnátok a Római vakációt a Belvárosi Színházban, akkor ez itt a lebeszélés helye. Azért a 3 jó pillanatért, ami van benne, felesleges két órát elbaszni az életetekből.

erre a fiúra viszont felhívnám a figyelmeteket (nagy dániel viktor):

elmondanám, csak nem tudom

hogyan.

Most egy kicsit megijedtem. Mert önkontrollfreak vagyok, keményen kézbentartott gyeplővel haladok, de most érzem, hogy egyre jobban csúszok befelé, annyira odavagyok ezért a madarász fiúért, hogy arra már szavak sincsenek. Elvakultan, elfogultan, őszintén. Ijesztően, mert nagyon sebezhető vagyok így, és az ilyesmiből kibaszottnagy hepiend vagy kapitális pofáraesés lehet, átmenet nincs. Eleinte még tudtam távolságot tartani, meg kellően bénult és tompa voltam ahhoz, hogy ne tudjon magával ragadni a helyzet, de kb az első találkozásunkkor, kb amikor megláttam a peronon azt éreztem, hogy tejóég és aztakurva. Nem azért, mert egy dzsordzsklúni, vagy mert madártani egyesületes túramellényben feszített (de), hanem egyszerűen csak sugárzik belőle valami, ami mágnesként vonz magához. Próbálom objektív szemmel nézni, vagyis próbálTAM, hogy ne a vonzásnak a torzító lencséjén keresztül alkossak képet róla, és az a helyzet, hogy úgy is nagyon rendben van. De ez már valószínűleg az elme játéka.

Nagyon nagyon régóta, azt hiszem, kb 20 éve volt egyszer és utoljára ilyen élményem. Őszintén szólva fájdalmas ez a felismerés, és egyben rohadtul tanulságos is. Abban az értelemben gondolom ezt, hogy az első szerelmem, amiből ugye házasság lett, szóval azóta azért volt 1-2 pasi, liason, szerelem az életemben, de egyik sem így kezdődött. Kivéve azt a 20 évvel ezelőttit. Mindig azt éreztem, hogy elmúltam már 16, felnőtt vagyok, a felnőttek ezt így csinálják (értsd: gyorsított eljárással), az, hogy két ember vonzódik egymáshoz kb 5 perc alatt kiderül, viszonylag hamar az ágyban kötöttünk ki, amire egyfelől én is vágytam, de mindig volt bennem félelem és bizonytalanság és nem vágytam rá úgy igazán, viszont ezt a saját zárkózottságomnak tudtam be és ezért nem foglalkoztam vele. Vagyis az ezen való túllendülést fejlődési lehetőségként éltem meg. Aztán kialakult az érzelmi kötődés is, nagyon erős érzelmi szálak is szövődtek, de mégsem ezzel indult.

Ez a fiú pedig pontosan annyira zárkózott és óvatos, mint én, és egyáltalán nem érzi szükségét annak, hogy lerohanjon, amit az első találkozásunkkor gyakorlatilag zokon is vettem, hiszen egyrészt nem ehhez vagyok szokva, ergo ezt önnön ellenállhatatlanságom elleni inzultusként éltem meg (hogy képzeli, hogy nem tart ellenállhatatlannak?!?!?), aztán rádöbbentem erre, hogy mennyire fordítva működtek ezek a dolgok jóideje. Klasszikus tankönyvi módon mindig-csak-egy-lépéssel-megyünk-tovább stílusban, hát nem is tudom, udvarol? ez annyira nem illik erre a helyzetre, de mondjuk hogy udvarol, és biztos vagyok benne, hogy nem tudatosan csinálja, mármint nem manipulatív szándékkal, direkt, hanem neki ez a tempója. És ez engem kikészít. Megőrjít, de közben épp ez a jó benne, ez a visszafogottság, hogy amikor másodszor találkoztunk, az utolsó 5 percre megfogta a kezemet, a következő alkalommal már kézenfogva húzott maga után árkon-bokron másztuk meg a hegyes-tetőt és búcsúzásként megcsókolt, tegnap pedig egy erdei tisztáson ebédeltünk pokrócon fekve, de semmi jóerkölcsbe ütköző nem történt, amit Wohl Janka nehezményezhetett volna, esküszöm.
Nagyon érdekes figyelni, ahogy alkalomról alkalomra oldódik fel és lesz egyre közvetlenebb, egy kicsit olyan, mintha magamat figyelném. Ez nekem is nagyon jó tréning arra, hogy megtanuljam kezelni a késztetéseimet, illetve az, hogy nem kapok meg azonnal mindent, hihetetlenül felértékel minden mozdulatot és helyzetet (egymás mellett feküdni a pokrócon. tejóég.)

na, épp eleget picsogtam, megyek bringát szerelni.

bizonyos mondatokat nem szabad telefonban kimondani

- Amúgy én tudok ám kaszálni.
- Aha.
- Sőt, tudom azt is, hogy kell kiverni a kaszát.
- MI??
- Kiverni a kaszát. Az üllőn.
- Ja, kicsit mást hallottam.

végre alszik

Na, nemhiába mondta a kedves kissé bárdolatlan madarászfiú, hogy fiatalabbnak nézek ki a koromnál, értsd hogy ÖREG vagyok de azért elég jól tartom magam, mert a múltheti halálos 50órás munkahét végül is szerdára (!!) pörgött le bennem, aznap tudtam erős szívdobogás nélkül, viszonylag egyszerűen elaludni és nem is riadtam fel hajnali 3 és 4 között mint a pacsirták. Azért ez elég húzós, hogy 4 teljes nap kellett hozzá. Régen ez nem így volt. Régen minden jobb volt.

remélem, a hétvége már ilyen lesz :P

kéne valami viszonylag természetes

alapanyagú recept arra, hogy lefekszem este aludni, mondjuk 10 és 11 között, tehát nem korán de nagyon nem is későn, fáradtan, álmosan, de amint vízszintesbe kerülök, elkezd a pulzusom felgyorsulni. mondjuk ez azzal is összefüggésben lehet, hogy amint becsukom a szemem, gyalázatosabbnál gyalázatosabb szexuális fantáziaképek pörögnek a madarászúrral, amiket lehetetlenség leállítani Aztán végre elalszom, és néhány óra alvás után (ez kb 4 vagy 5 órát jelent) felébredek. Eddig napfelkeltekor, ami egyre tolódik korábbra ugyebár, de mostanra már elértem a sötét zónába, hajnali 4 körülre és onnantól megint jön a pulzusgyorsulás meg a fantáziálás és forgolódom, a madarak is elkezdenek kiabálni, elkezd korogni a hasam, kemény a párna, hideg van, melegem van, szóval forgolódok reggelig. Utána természetesen koradélutánra gyakorlatilag használhatatlan leszek, mert a szervezetem nem teljesen hülye azért és megbosszulja ezt a rövidített éjszakát, de aznap este megint kezdődik az egész elölről. Egyszer van olyan hetente, hogy összegyűlik az alvásdeficit és már este 9-kor kómásan imbolygok és lefekszem, na olyankor alszom ki magam, mert akkor is jön a hajnali ébredés, de akkor legalább már vagy 7 órája alszom.

Ha iszom lefekvés előtt egy pohár bort vagy sört, akkor csak az elalvás megy könnyebben, de a korai ébredés akkor is jön menetrend szerint. Próbálkoztam citromfűteával, de az is az elalvást gyorsítja meg, a hajnali kukorékolás ellen semmi sem tűnik jónak. Készítsek az ágy mellé egy pohár bort oszt húzzam le hajnali négykor? Esküszöm, megpróbálom.

Vagy fogadjam el, hogy most ez van, növesszek sarkantyút aztán kirontok a baromfiudvarba rendet csinálni.

3.

Hát voltam a napon és a jó levegőn ahogy anyukám javasolná, ráadásul egy egészen snájdig, cukorfalat madarász húzott keresztül az erdőn kézenfogva (nagyon cuki volt sárba-árkon-bokron-rönkökön-vízmosáson át el nem engedte a kezem, mégha ez teljesen alkalmatlanná tett is bennünket a haladásra, ráadásul be voltam szarva, hogy a hegyoldalban majd jól megindul alattunk a sár és mi önfeledten gurulunk összegabalyodva lefelé, akármelyikünk is indul meg, az viszi magával a másikat) de amikor kiderült, hogy imádja a twin peakset és hosszasan vitatkoztunk beszélgettünk arról, mi is a vége tulajdonképpen, illetve hogy mit is jelent, na akkor engedtem fel teljesen, igazán, először ever.

Aztán volt ilyen is.

kicsit el vagyok kenődve

holnap is dolgozom, sok volt ez a hét és hosszú. akár lesz randim vasárnap, akár nem, én a napon fogok sütkérezni, mint bogarak a köveken.

még mindig nem ért véget

a hét fele, de már túl vagyok 30 óra munkán, és sajnálom magam, de ez a kisebbik, hanem a nagyobbik baj, hogy már majdnem egy üveg pezsgőt megittam. és a her-t nézem és messze nem akkora flash, mint elsőre volt és hát nyilván ahogy ezáltal vártam. ma kiosztottak huszonéves okostojások, minek következtében SAAAAJNOS beköszönt a huszonéves önmagam de én mégis a nagyokos harmincSOK kioktatósat adtam, de mindegy. Nagy arcot nagyon kell osztani, hogy visszavegyen. A téma amúgy a "második randi végén megfogta a kezem, ez az oldszkúl az új divat?" volt.

kibaszott szupermen-komplexus

csak azt tudnám feledni...
ezt a hülye megmentési kényszert.
ez egy baromság.
szerintem ez nálam nem hősködés, csak szimpla naivitás. nem veszem észre, hogy szíjják a vérem.

Ja, amúgy van a brazil vendégdiákok közt egy dzsonlenon. Konkrétan Djionnak írja a keresztnevét, de akkor is :D

és de és de és de

Vagy mégis?

Excukrász madártudós. Jószagú. Udvarias.
Nyuszika lajong.

Szerintem én ezt a fiút kitaláltam és valaki megrajzolta.