10 centivel a föld felett

járok.

Totálisan láma lettem, nyúlós, bárgyún vigyorgó szerelemes idióta, akit fel lehet emeleni és odébbtenni, mint egy szaros krumpliszsákot.

Hát ide jutottam.
Pedig megígértem magamnak, hogy soha többet.
De hiába.
Egyszerűen nem ment.
Van, amikor magunknál sokkal hatalmasabb erők kényszerítenek, aminek se erővel, se daccal nem lehet ellenállni.

És akkor most az van, hogy Superwoman vagyok és legyőzhetetlen, undorítóan boldog, de ezúttal nem a túl-szép-hogy-igaz-legyen módon boldog, hanem őszintén, mélyen és tiszta szívből. Nem tudom megmagyarázni, mit szeretek benne, mert mindent szeretek, minden aljas, sötét kis szegletet, minden rémes húzását, minden rossz döntését, a mániáit, a kopott ruháit, a zseniális gondolatait, a jég-hátán-is-megélek életszemléletét, ahogy azt mondja, csak viccelek vicces akcentussal, az irántam érzett és 100%-ig kimutatott rajongását, a horkolását, hogy mindent megélt és mindent megtapasztalt már, talán két embernyit is, és hogy a lánya is lehetnék akár. Én vagyok a fruskája, pedig nem is tudta, mit jelent a szó, amíg meg nem ismert. És pontosan emlékszik, mit mondtam, amikor először találkoztunk össze totálisan véletlenül és milyen ruha volt rajtam, és az egész olyan mérhetetlenül abszurd és lehetetlen, hogy ez csak igaz lehet.
Minden nap muszáj találkoznunk, különben mindketten szenvedünk és olyan erő hajt felé, ami ellen már nem tudok tovább védekezni (muszáj volt, sőt musztáj lenne önvédelemből, de fuckoff), de még fontosabb, hogy nem is akarok.

Tegnap együtt néztük a döntőt a Dürerben és csókolóztunk, és azon röhögtünk, hogy undorító, amit művelünk így, nyilvánosan, legalábbis valószínűleg van, akit megbotránkoztat, de sajnos ez engem általában csak még nagyobb provokációra késztet, úgyhogy még tiszta szerencse, hogy nem másztam fel az asztal tetejére letolt bugyival.

This can't be happening. This must be happening.

GG

Itt fogok bringával áttekerni pontosan ekkora ködben. Gecijó lesz.

Már egy hete tart

a szabadságom és még mindig van egy újabb hét! Szédítő lehetőségek tonnaszámra! Eddig megvolt a római parti parti, meg a vidéki kúriázás. Hétvégén megyek a balcsira és egy vitorláshajón fogok aludni, ami elég izgi ahhoz képest, hogy fosok a vízen alvástól, de végül is lesz egy hajó köztem meg a víz között, és remélhetőleg felébredek majd arra, amikor folyik bele a víz az orrlikamba.

Szóval az van, hogy gyakorlatilag semmit nem csinálok egy hete, jó, nyilván a létfenntartó funkciók működnek és csinálom őket, azonban az evést, alvást meg a kakálást nem tekintem ez esetben tevékenységnek. De nem is ez a lényeg, hanem hogy kurvára élvezem és időnként elkap valami lelkiismeretfurdalásféle, hogy mégis kéne valamit csinálni, hiszen szabin vagyok, teljen hasznosan meg tartalmasan, amire majd jó lesz visszaemlékezni, nem ilyen erdei levélevő kukac módjára kéne hengergőzni ide-oda egész nap. Például tegnap is végignéztem a Girls 2. évadát, utána meg elmentem fagyizni és olyanokat próbáltam ki, mint a fügés fagyi (Cool Fagyizó), innen pedig átsétáltunk sajttortákat enni és tulajdonképpen ezzel vége is lett a napnak, közben elvonult a vihar és kellemes későtavaszi-koranyári este kerekedett. Kaptam egy alapos, de szeretettel teli fejmosást amiatt, ahogyan a férfiakkal viselkedem, nevezetesen hogy hagyom magam kihasználni, nem gondolok magamra a kapcsolataimban és a partner igényeit mindig előbbrevalónak tartom a magaméinál. Itt az ideje, hogy a sarkamra álljak és basszam rá a telefont, a virtuális ajtót a sok rohadt vérszívóra, aki a nyavalygásával elszívja a kreatív és egyéb életenergiáimat. Ami rendben is van, és kezdem is kapisgálni, mit jelent az, hogy "igazi férfi", milyen egy igazi férfi, hogyan viselkedik, tehát azt már tudom, mit keressek, csak még azt nem tudom, hol keressem. Mert egyelőre sajnos csak dedósokat és majmokat látok magam körül.

A hét szavai: you are way cool and scary smart. ó, igen.

már csak 1 nap

és kitör a szabadság. nem találom a szavakat arra, mennyire fáradt vagyok. de, amúgy találom, csak mind trágár, példáulhogy gecifáradt, kurvárakibebaszottfáradt és tsai. Nna. Számos tervem van erre a két hétre, ami körülbelül úgy kezd kinézni, hogy egy eröltetett menet közepén masírozok és kidőlök és fejbelőnek. Amúgy nem.

- vidéki kúriánkon töltök néhány napot, ahol újraolvasni tervezem a száz év magányt,
- onnan visszatérek és rögtön behuppanok a fodrász székébe
- személyi igazolványomat megújíttatom, melynek során ismét lány leszek, férjem levét levetvén mint megúnt gúnyát
- héderezek a rómain nyugágyban, olvasás és a lögy-blögy hallgatása közben elalszom és nyáladzni fogok
- elviszem újdonsült amerikás magyar nyugdíjas ügyvéd és szélhámos barátomat a bazilika kupolájára, hátha szívrohamot kap vagy leszédül onnan
- szintén ezen egyént körbe kell vezetnem a tabánban
- kocsmatúra
- gyalogtúra
- délegyházi fürdőzés
- fent említett amerikás magyar nyugdíjas exügyvéd szélhámos ügynöki közreműködéséhez biciGlistáska mintadarabok tervezése és megvarrás mellyel betörök az AMERIKAI PIACRa bébi!

A csavar a történetben, hogy minderre nem két hónap, hanem csak két hetem van. szerintetek sikerül?

sign like a diva

Egyes biciklis körökben úgy tartják, kanyarodásra figyelmeztető karjelzésem egy komplett pantomim előadás.

sajnálom, de én ezt nem értem

"Nem kell mindig igazat mondani. Nem kell mindig egyenesnek lenni, az élet nem erről szól. Amiről nem tud a másik, az nem fáj neki."

Hát nem tudom. Egyre inkább érzem, hogy valami egészen elemi baj van velem, egyre inkább egy merev, kockafejű, mániákusan őszinte, igazságkeresési megszállottnak érzem magam. És nem "csak úgy", hanem ami körülvesz, ahhoz képest. Amilyen kapcsolatokat, házasságokat, szerelmi háromszögeket, párkeresési stratégiákat látok, a túlélésinek nevezhető technikák. Mert hogy teljesen emberi dolog és általános, hogy az egyik ember megkívánja a másikat. No matter what. Házasságon belül vagy kívül, párkapcsolatban, akárhogy. Ne legyek ilyen szigorú. Ez így természetes. Ez a normális. Miért csinálok ebből akkora ügyet?

Komolyan, ez az állandó hazudozás, a másik ember kijátszása, taktikázás, az állítólagos életem párjának nem tisztelése (ha nem vagyok őszinte hozzá, az számomra tiszteletlenség) ez a norma? Ez normális és én vagyok a freak, mert zavar?

Azt a részét értem, hogy a testi vágyak meg vonzalom egy egzakt valami, az egyén szintjén megélt élmény, nem értelmezhető társas viszonnyal összefüggésben, de az, hogy ez meg is történik-e, az szerintem kurvára más kérdés. Nem az erkölcsi magas lovamról letekintve tartom görénységnek, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy megdugok valakit, majd este bebújok a pasim/csajom/férjem/kisfeleségem  mellé az ágyba. Hogyan tudnék a szemébe nézni és őszintén megkérdezni, milyen napja volt, hogy érzi magát, van-e kedve összebújni.

furcsa idők

járnak felém.

Koncepciózusan, tudatosan, elhatározásból úgy döntöttem, hogy ezt a szerelmi/ párkapcsoalti/ randevús satöbbi vonalat elfelejtem, ez nem nekem való. Láthatólag. És amit felismerünk, az közelebb vihet a boldogsághoz.

Szóval úgy gondolom, hogy lófasz a köcsög kis cupidó seggébe, eltörtem a térdemen az összes kis nyílvesszőjét és hozzávágtam. Még a szex sem érdekel, mármint hogy csak dugni lefeküdjek akárkivel is. Az egész. Úgy ahogy van nem nekem találták ki, és az illúzióimat egyrészt a helyükön kell kezelni, azaz illúzióként, ehhez képest el is felejtem őket.

Közben pedig a véletlenek összejátszása folytán egy hatvanas amerikás magyart fúj ide a szél, a zirodába, öszehaverkodtunk és egészen elképesztő élmények érnek általa. Intellektuálisan. Rengeteget beszélgetünk és verseket meg zenéket ajánlunk egymásnak, mert szeretné magát beleásni a "magyarságba" (semmi matyómintás vonal) ezért nyitott szó szerint mindenre, mindent tudni akar, minden érdekli. És ez nagyon jó, eltereli a gondolataimat erről a pöcs madarászfiúról (végre haragszom rá, remélem, ez sem tart sokáig, mert ez is egy érzelmi viszonyulás, és nemsokára közömbösen fogok gondolni rá), ugyanakkor számos ötlettel és új perspektívával ajándékoz meg.