Oké, hivatalosan is megerősítem, hogy ma kurvára végszükség esetén és lábujjhegyen javasolt megközelíteni engemet és csak annak, akinek elkerülhetetlen a velem való kommunikáció.
De lehet, hogy csak azok legyenek szívesek megkímélni, akik évek óta hallják hogy miért kell lemondani a cambrigde-i nyelvvizsga dolgozat megtekintésének a jogáról, és az évek óta hallás/olvasás/mondás dacára még mindig hülyeségeket képesek mondani, mert OSTOBÁK. Nekik valószínűleg azt kellene csinálnom, hogy ne okozzanak nagyobb kárt az üzletnek, hogy leírom nekik a mondókát és utána bemagoltatom velük SZÓ SZERINT, mert a rögtönzött, aka spontán fogalmazásra nem képesek. Szavakat felfognak, és azokat randomban, tetszés szerinti sorrendben és logikai rendbe szervezve mondatba szuszakolják és hajmeresztő ökörségekkel vezetik félre a bolyongó tömegeket.*
Kérem minden kedves olvasót (mindkettőt), hogy ujjacskáit szorítsa csuriba (így) és gondoljon erősen rám, amint behívnak interjúra és azt mondják: Nyúl kedves, ne dühöngjön, kérem, árt vele szépségének (ne pazaorlja azt a keveset, ami van), inkább hajtson hasznot kapitalista malmunk vízkerékjére itt! (tudom, ez képzavar volt).
Elképesztő. Ahogy Brivel szombat este megállapítottuk, egyes embereket elnézve az is rejtély, hogyan maradtak eddig életben?!
*az a baj, hogy nyúl vagyok, és konfliktuskerülő a végletekig, és nem akarom a kedves kollégának leordítani a fejét és megmondani neki, hogy ne haragudj, de folymatosan baromságokat beszélsz és mivel önálló fogalmazásra képtelen vagy, tanuld ezt meg szó szerint. mint a dedóba. mi vagyok én, az óvónéni?
1 megjegyzés:
szégyelljétek magatokat, nem is szorítottátok az ujjatokat :´((
Megjegyzés küldése