Két napja egész nap nem kell szólnom senkihez, csak este, két napja nem csörög a telefon, két napja nem kell 3órás vezetői értekezleten ülnöm és vasmarokkal rángatni vissza magam a lényegtelen részletek órák óta tartó megvitatásának kitudjahányadik stációjába. Cserébe némi taknyot kell elviselnem meg az összes csontom, porcon, izületem egyidejű fájdalmát (ennyi van?!) hát istenem, az életben semmi sincs ingyen. Most jön majd a végső szakasz, amikor egy (v több) nagy izzadási ceremóniával távozik belőlem minden megölt vírus és bacilus, az összes pórusomon át döglött mikrobák folynak majd kifelé és dögletes bűzt árasztok majd (a sok hagyma és fokhagyma is besegít majd). Aztán vége lesz és megint a vidáman munkába tekerő pirosbiciklis lány leszek.
Kicsit férfiasan viseltem a náthát de Dedi megdicsért a hősiességemért, ezek szerint férfimércével ennyi nyafogás belefért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése