mert meg nem mondhatom, el nem küldhetem, ki nem posztolhatom, hogy miért nem, azt tulajdonképpen nem is tudnám megmondani, csak egyszerűen érzem, hogy nem szabad (elsősorban önérzeti okokból, de ez azt jelenti, hogy van még önérzetem, vagyis van még amiből lejjebb adhatok és amit még elveszíthetek, szóval lesz még ennél lejjebb is) megmondanom neki, hogy rohadtul hiányzik és nem is tudom, hogy akkor hiányzik-e jobban, amikor nem kommunikálunk egyáltalán sehogyse vagy amikor de. másképp szar.de amikor nem kommunikálunk, akkor legalább nem akarom neki megmondani, mennyire rohadtul hiányzik és nem kell közelharcot vívnom saját magammal, hogy ezt le nem írjam, meg ne nyomja a hívás gombot, el ne küldjem az üzenetet, hanem valami zsibbadt tompaságban, másfelé fordulva, kicsit erőltetetten, de élem az életem. mert ha ő nem mondja, akkor nem is érzi így, és ha nem érzi így, akkor csak egy szánalmas kis hülye liba leszek aki olyan után ácsingózik, akinek nem kell. És ha ilyen helyzetbe hoznám magam, hogy ácsingózó kis hülye libát csináljak magamból, akkor nagyon nagyon nagyon megharagudnék magamra.
pedig az vagyok.
miért nem kellek én senkinek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése