Három hét után láttuk egymást és beszéltünk!
Elképesztően felértékelődik az, hogy látsz valakit, hallod a hangját. (még ha annyit is beszélt hozzám amikor megismerkedtünk és minden nap órákat együtt töltöttünk - és ezalatt be nem állt a szája - hogy amikor este lefeküdtem aludni, még akkor is a hangját hallottam). Visongtunk mint a szaros gyerekek. Körbemutatta a hajót, közben belehajolt a kamerába, úgyhogy a vigyorgó fején kívül szinte semmit sem láttam az ágyból meg a konyharészből, de közben végig olyan cuki volt, hogy nem árultam el, hogy semmit se látok.
N a nagyanyjával skype*-olt tavaly először, amikor kiköltözött Londonba és látták is egymást, miközben beszéltek, neki volt ez olyan, mint egy középkori embernek először repülőt látni.
Na, most mi is ugyanígy éreztünk.
*a skype 20. századi, tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése