2014. augusztus 12., kedd

az egyik a másik fele

Valószínűleg az a helyzet, hogy az enyém kicsit túl öreg, az övé meg sokkal fiatalabb, mint a teste. Mármint a lelkeink. Így történhetett az, hogy először így egymásra csodálkoztunk, aztán meg ennyire összegabalyodtunk.

A cukrosbácsi egyszerűen fantasztikus, nem bírok betelni vele, minden nap újat tud mutatni, mindenről mindent tud, a barátaimmal olyan természetességgel beszélget, mintha 20 éve ismernék egymást, olyan okos mint a nap, és mindezt lazán, mint az állat. Imádom.

A személyiségének a magja 100%-ig magyar, egyértelműen. Mégis, mivel az USÁ-ban nőtt fel (gyakorlatilag gyerekként került el innen), csak ez a gyermeki mag az, ami magyar benne, amerikai módon szocializálódott a világba. Ebből egy egészen fura mixtúra kerekedett, vállalkozószellem, nyitottság, mindenre-képesek-vagyunk mentalitás keveredik benne a magyar szenvedélyes temperamentummal, az érzelmességgel, ahogyan mindent be akar kebelezni, ami érdekli és a magáévá tenni 1000%-ig. Amikor azt mondja, I was askin' mi a picsát akarsz tőlem? akcentussal, a legviccesebb, amit valaha hallottam egy külfölditől magyarul, mert bár totál amerikaiasan mondja, mégis magyarul hangzik.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lehet, hogy egy vietnámi veterán
kedvese vagy?
Hát állati lenne.

Csíra bács

Nyúl írta...

Megrögzött pacifista, az örök hippi, "elégette" a behívóját anno (kanadába ment vietnám elől), szóval veterán nem lehet. de ettől még egy rémes, felforgató alak :)

Névtelen írta...

Pacifista felforgató? Szóval a fickó
addig harcol a békéért, amíg kő kövön nem marad? :)

Csíra Bács