Édes kisasszony, művésznő és bűvésznő, kígyóbűvölő, költőtáncoltató, tűzvész és hűsítő ital, koporsó és virágágy, a korbácsot is szeretem, amivel véresre vered az életemet...
Jónak kell lenned hozzám, az irgalom nevében. Sokszor azt hiszem, hogy nem élsz, sohase látlak már, hogy csak egy virágos és lázas agyrém vagy, amit csak én ismerek...
Te szorzandó, és én szorzó. Rád tudnám bízni az életemet is. Olyan szenvedő és gyenge vagyok, hogy virággal se tudnálak megütni. Fájt, ha néha búsnak láttalak, hogy alapjában bús vagy. Kacagj, fürödj és remélj. Olvass, tanulj, ne add fel a harcot, mert előbb-utóbb győzöl és én győzök, drága. Mienk minden....
Kosztolányit minden nőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése