ilyen szikrázóan napsütötte napokon hal meg valaki.
tudom, ez egy óriási ostobaság és kapjak már magamhoz, egyfolytában halnak meg az emberek, éjjel-nappal és télen-nyáron meg a tavasz első napján is, meg az első hó pilinckázása közben is, de az én személyes valóságomban valahogy mindig ez van: a kicsattanóan vakító napsütésben, amikor zakatol az élet az ereidben és fel vagyok töltődve, akkor próbálod meg a a halál nevű abszurdrámát felfogni, és belátni, hogy az élet véges.
talán pont ez a jó benne: ilyenkor arra gondolok, ha majd megáll a szívem, másnap is ilyen szikrázóan fog sütni a nap ugyanúgy, tovább. lófasz se történt, pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése