járnak felém.
Koncepciózusan, tudatosan, elhatározásból úgy döntöttem, hogy ezt a szerelmi/ párkapcsoalti/ randevús satöbbi vonalat elfelejtem, ez nem nekem való. Láthatólag. És amit felismerünk, az közelebb vihet a boldogsághoz.
Szóval úgy gondolom, hogy lófasz a köcsög kis cupidó seggébe, eltörtem a térdemen az összes kis nyílvesszőjét és hozzávágtam. Még a szex sem érdekel, mármint hogy csak dugni lefeküdjek akárkivel is. Az egész. Úgy ahogy van nem nekem találták ki, és az illúzióimat egyrészt a helyükön kell kezelni, azaz illúzióként, ehhez képest el is felejtem őket.
Közben pedig a véletlenek összejátszása folytán egy hatvanas amerikás magyart fúj ide a szél, a zirodába, öszehaverkodtunk és egészen elképesztő élmények érnek általa. Intellektuálisan. Rengeteget beszélgetünk és verseket meg zenéket ajánlunk egymásnak, mert szeretné magát beleásni a "magyarságba" (semmi matyómintás vonal) ezért nyitott szó szerint mindenre, mindent tudni akar, minden érdekli. És ez nagyon jó, eltereli a gondolataimat erről a pöcs madarászfiúról (végre haragszom rá, remélem, ez sem tart sokáig, mert ez is egy érzelmi viszonyulás, és nemsokára közömbösen fogok gondolni rá), ugyanakkor számos ötlettel és új perspektívával ajándékoz meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése