szóval az van

feleim, hogy számomra új értelmet nyert a szerelmeskedés szó.

Vagy egyáltalán, ÉRTELMET NYERT. Azt gondoltam, szerelmeskedni übermodoros, közben pedig csak annyi az egész, hogy ezt_így_kell_csinálni. Érzelmekkel, nem csak testi vágyak által feltüzelve, az üzekedés előszobájának tekintve. Jézusom, azt hittem, felrobbanok, és mégis, tudtam a folytatásra nemet mondani és kibaszottul büszke vagyok most magamra. Mert tényleg nem szerettem volna ennél tovább lépni, és nem csak azért, mert egy autó hátradöntött ülésein azért harmincsok évesen már nem megy olyan könnyen a tornázás mégsem az álmaim netovábbja, miközben dobol az eső a tetőn (najó, ez geciromantikus volt), és megláthatnak még annak dacára is, hogy természetvédelmi területen voltunk, ahová már engedélyhez kötött a belépés. Hanem mert ez annyira kurvajó, és tudom, hogy kurva jó lesz a szex is, és ezért érdemes kivárni azt a pillanatot, amikor már nincs semmi más, amire ennyire kíváncsi lennék (oké, tudom, hogy ez csak hónapok, talán évek múlva fog eljönni, és addig nyilván nem akarok várni) és természetesen adja magát a dolog.

Az pedig megkoronázta a helyzetet, hogy teljes megértésre talált kérésem, és nem az udvariasság szintjén elfogadásra gondolok itt, amit egy kicsit is civilizált férfi azért nagyjából elég hitelesen eljátszik és tudja, hogy erre így kell reagálni, mert ez a fiú nem igazán tud színjátszani. Kb egyáltalán nem.