nyert, akkor megírom, hogy a második.
Vegyes érzésekkel jöttem haza, mert egyrészt láttam baglyokat nászrepülés közben majdnem teljes sötétségben (kiafaszt érdekel, tudom. engem) és ez óriási élmény volt. Állsz az erdőfolt szélén, már 99%-ig sötétség van de még sejted a tárgyakat/dolgokat magad körül, két bagoly szárnycsattogtatva szálldos előtted, akik amúgy nesztelenül suhannak az éjben, szóval ez kivételes és kegyelmi pillanat, szerelmi légyott szem- és fültanúja vagy, majd megfordulsz minden különösebb oka nélkül és akkor látod, hogy épp mögötted a szántóföldön egy harmadik réti füles suhan hangtalan, épp feléd. Hátborzongató. Leszállt a mellettünk lévő fára, mi meg vártuk, hogy mivé fajul a buli (új kérő akadt ugyebár, területvédelem bekapcsolva).
Ugyanakkor az egész irtó fura volt, mert egy 4 négyzetméteres fűtetlen faházban aludtunk, ahol egymillió katicabogár meg kitudja mi telelt át, a komfortból csak áram van, úgyhogy tisztálkodási lehetőségek minimalizálva (ez mondjuk belefért), de ezen kívül a Madarászfiú is olyan fura volt, tartózkodó meg szótlan, szóval elég sokat hallgattam zenét fülessel. Értitek. Mondjuk a történethez tartozik, hogy gazt vagy füvet vágni mentünk oda, szóval nem wellness-hétvégét ígért ötcsillagos apartmantban, csak ettől még lehetett volna kicsit kevésbé izé is.
Feszengek a társaságában. Totálisan. Egyrészt két hónapja találkozgatunk, ami azért már nem elsőrandi, de hetente egyszer, és ebből kifolyólag nekem még mindig gyomorgörcsöm van, amikor a vonat lassít vác-alsóváros előtt (az angol ezt sokkal szebben fejezi ki: butterflies in my stomach) és tudom, hogy ott lesz a peronon, vagy amikor kisétálok a végére, épp akkor fog megérkezni, szóval minden alkalommal az első néhány óra irtó feszengős. Sokan irigyelnek emiatt, de nekem ez most inkább okoz frusztációt. Dolgozom rajta, de egyelőre nem sok sikerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése