2014. április 6., vasárnap

no para, már

minden rendben.

bár nem tudtam mit kezdeni a lakásban lévő madarásszal, annyira nem illett a képbe, mivelhogy
a) farmerban volt, nem túranadrágban
b) nem volt rajta hátizsák
c) nem volt egyetlen fa sem a lakásban, sem madárfészkek és -odúk
Úgy voltam vele, hogy gyorsan lehúzok két pohár bort és ráájulok, aztán lesz ami lesz, ehhez képest konkrétan 16 évesként feszengtem és legszívesebben azt kérdeztem volna, miután levette a cipőjét, hogy Na, akkor dugunk végre? ehhez képest útvonalakról meg szembeház tetőlemeze alatt lakó seregélyekről meg az erkélyről/en beszélgettünk és fogalmam sem volt arról, hogyan fogunk ebből a szexre térni, de aztán persze egyszercsak elkezdtük csókolózni és onnantól minden úgy hömpölygött che una simfonia.
Rohadtul görcsös voltam, rémes, utálom ezt a bénázást. Persze majd 4 év múlva, amikor halálosan unjuk egymást, akkor bezzeg vissza fogom sírni ezt a gyomorgörcsös pezsgést, mert egyeseknek ugye semmi sem jó, dehát ilyen a zember.

csodálatos, egyszerűen csodálatos.


Nincsenek megjegyzések: