És, akar gyereket?
Mikor találkoztok újra? Hogy mi, nem beszéltétek meg előre?
Miért, nem hív naponta?
Ha együttélésre kerül sor, szerinted hová fogtok költözni?
Mennyit keres?
Miért nem visz el valami rendes helyre, mondjuk vacsorázni vagy moziba?
Tényleg csak az odúkról meg madarakról beszélgettek?
Nem unod, hogy folyton erdőkben, sárban kell gázolnod?
Nem vágysz már egy rendes, igazi randira?
Mondta már, hogy szeret?
Elvárások. Skatulyák. Bele akarják gyömöszölni, a kilógó részeket visszaerőszakolni, nyomni lefelé a fedelet, ugrálnának rajta, ha hagynám, csak férjen bele abba a hülye elvárásbőröndbe szerencsétlen. Miért nem lehet valami önfeledt? Őszinte? Elvárások nélküli, ösztönös, mesterkéletlen? Közben pedig nagyon is szeretnék valami visszacsatolást kapni, szavakban is kifejezett üzenetet, célt, vágyat, akármit, de annyira rettegek attól, hogy ha megérintem, szétpukkan, mint egy szappanbuborék hogy eddig hallgattam és mivel nem beszélgettünk ilyesmiről, mindig a majd legközelebbre halasztottam el a kérdéseim.
Mégis muszáj lesz mert megöl ez a bizonytalanság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése