hüjeautós

Ma reggel délelőtt a műegyetem rakparton a zebrán, széles sárga sávok között haladva, mely biciklis őfelségem elsőbbségét biztosítja majdnem kivasalt a gecinagy terepjárójával a sebestyén balázs nevű létforma. Ami igazán döbbenetes volt, hogy satufékkel beleálltam az aszfaltba a zebra közepén, de ő még mindig gurult, és kb 2 másodperc múlva nézett rám és vett észre, addig fogalmam sincs, merre és mit nézett, ám az biztos, hogy már rég a zebrán volt, amikor észrevett. Ha egy babakocsit toló kismama vagyok, aki a másik oldalról jön és 150 magas vagyok, valószínűleg benne lennék a mai fókuszban és ez a seggfej bűbánóan magyarázná, hogy nagyon sietett a Benettkéért az oviba. Komolyan, az az arc, ahogy lassan felém fordult és belenézett a szemembe, majd láttam, hogy észleli, hogy hol van és mi a szitu, majd ezután intett egy aprót hogy bocs, de igazából az inkább csak intéske, nekem meg az adrenalintól üvölthetnékem volt (csak egy eztagecit!-re tellett). Kész szerencse, hogy onnan 1 perc csak a meló már, alig volt időm puffogni. Olyan volt az egész, mintha be lenne szívva/lőve, annyira le volt lassulva.