egybekezdéses

Napok óta az jár a fejemben, hogy egy Rodolfó nevű macska. Csíkos házimacska külsejű. Fiktív. De Rodolfó.

Tegnap este találtam egy gyors kaják mindennapra típusú receptfüzetet, ami egy feminista gyöngyszem, tele mókás, ám a nők elnyomását remekül bemutató illusztrációval, és most örülök, hogy '73 után születtem. Pedig most sem rózsás a helyzet esélyegyenlőség terén. Apropó: ma a közalkalmazottitanácsi ülésen kiderült, hogy van esélyegyenlőségi tanács vagy csoport vagy gittegylet a zegyetemen, és kell bele tagot raknunk plusz vezetőt is kell majd választani januárban, de lapítottam. Attól félek, hogy ha bekerülök, annyira elvadulok, hogy virginia woolf lesz a képernyőhátterem, mindig lesz nálam simon de beauvoir, gyapjúharisnyába kezdek járni, teknőckeretes szemüvegre és kefefrizurára váltok és nyáladzva köpködve fogok magamból kikelve érvelni a szakszervezeti ülésen a vitákon.

Ma azért mentem kétségbeesve b-hez, hogy segítsen rajtam és őszintén hittem is, hogy majd segít *egy bizonyos rögeszmémből* kigyógyulni, például hogy ad egy tablettát (zöldet, ovális alakút) és lenyelem, majd beszélgetünk kicsit és tádámm, már el is felejtettem az egész *bizonyos* ügyet. Erre - szokása szerint - meggyőzött arról, hogy nagyon is normális az, amit érzek, gondolok és vágyok, szóval gyakorlatilag nemhogy ugyanott tartok, ahol eddig, hanem ha lehet, még rosszabb a helyzet. Kedves Isten! Köszönöm a barátokat, akiket küldtél, többet ne küldj, az ellenségeimmel majd én elbánok.

Curva pericolosa.
A Buon Pomeriggio-n kívül erre emlékszem olaszból (másra is, de most így frappáns)
Na ez következik most. A veszélyes kanyar. Meglátjuk, hogy tapad a gumi.

Ha nagyritkán a belvárosban tekerek (főleg kiskörút, andrássy, hétker útvonalon), akkor tudom igazán lemérni, mennyire megváltoztak a bringázási szokásaim: iszonyúan felgyorsultam, de tényleg, merészebb vagyok és robbanékonyabb, viszont toleránsabb is a nagyfenekű nőkkel és tötymörgő hipszterekkel.

A mai nap tanulsága: aki jó az elméletben, nem biztos, hogy megy neki a gyakorlat.

Ma ezt tanultam magamról: az életem eseményeit, érzelmi vonatkozásait, relációt egymástól elkülönülten kezelem és nézem, ezáltal elveszik a bigger picture élmény. Régóta tudom ezt, bár nem így, hanem olyan formában, hogy túlfejlett az önreflexiós készségem és ezért nehézségeim vannak az azonosulással, önazonossággal. Az összefüggések átlátása mindig is nehézséget okozott, és sokszor esett le utólag a tantusz, pedig mindig mindent min. háromlépés távolságból nézek. Jaj, hát csak össze kéne kötni a pontokat, kedveském!

Azt hiszem, az ember akkor lesz szabad, ha nem egy bizonyos embertől várja el, hogy egy bizonyos módon szeresse. S hogy ő maga nem csak egy bizonyos módon képes szeretni.

Ön szerint nincs a bekezdések között összefüggés?
Szerintem sincs.