2013. október 2., szerda

a pingpongról és a megszállottságról

Van ez a mániám, hogy legyen egy pingpongasztal az aulába, amit vázoltam a zegyetemi sportfőnöknek, ő pedig lelkesen támogatott, legalábbis az asztalt biztosítja. Ma összefutottunk, hogy megmutassam neki, hová gondoltam, mert ezt ugye nem lehet akárhová, csak úgy letenni; ha nem hát nem, akkor kerestem neki egy helyet, ami egy üvegajtóval leválasztott, valamikor dohányzó helyiség az emeleti aulában, csupaüveg, szeparált a közösségi terektől, ahol ún. tanulás (is) folyik, de közben ott van a közepén és tiszta üveg, mint már említettem, szóval ideális. Lenne. Felvetésem nem újkeletű, mások is próbálkoztak már, de mivel sehol sincs pingpongasztal, sejthető, milyen sikerrel jártak.*
Merthogy az hangos. A pingpong. Ezért ne legyen, mert zavarja az aulában tanulókat, de evvel az erővel például a brazilokat is betilthatnák, mert ők is hangosak és zavarják az aulában tanulókat. Ráadásul a földszinti és 1. emeleti aulában összesen nagyjából 200 szék van asztalokkal, tehát igen jelentős mennyiségű hely van arra, hogy a fél óra múlva lejáró beadási határidejű projektmunkát összeollózzák vagy angolozás címén pettingeljenek az ifjoncok, és a mi pingpongasztalunk a szeparéban kb 10, de legfeljebb 20 lehetőséggel csökkentené ezen összeollózási és pettingelési lehetőségek számát, ha kivisszük onnan az asztalokat és székeket, melyeket az aulában IS elhelyezhetünk; azáltal ráadásul a helyek nem vesznek el csak máshol vehetők igénybe. Tehát kár sem éri a tisztelt hallgatói kart, akikért MI vagyunk ugye, az ő jövőjüket építjük, hogy nekik minél simábban, gördülékenyebben menjen a tanulás, magasszintű szakmai és idegen nyelvi tudásuk segítségével bekapcsolódhassanak a nemzetközi tudományos párbeszédbe és hazánk hírnevét öregbítsék. Mondom, MI MIND ezért fáradozunk nap mint nap, és annyit nem érdemlünk, hogy egy rohadt kibaszott pingpongasztalt elhelyezhessünk az aula egy szeparált részébe, ahová leugorhatunk 20 percet ütögetni, mely időt tölthetnénk cigizéssel is (már akinek az a kikapcsolódás ugye, hogy karcinogén, szúrós szagú füstöt szippant le a tüdejébe papírba tekert száraz növények meggyújtásával) vagy cukros-zsíros sütemények magunkba tolásával vagy a wc-ben zokogással vagy a telefonunk nyomkodásával, de ez a tevékenység sem tüdőrákot, se koronaér-elzáródást, se püffedt szemeket nem okoz, és ez is közösségi tevékenység, mint a cigizés pölö, és lehet lazán is csinálni, hogy ne izzadj meg tőle és lehet kőkeményen is, vérre menő csatákat vívva.

Úgyhogy kurvára nem adom fel, mert ez tényleg röhejes, ami ezen a zegyetemen megy, ez a merevség és fafejűség és gecikomolyság, amit nyomnak, és ami már engem is megfertőzni látszik. Máshol kiskutyasimogató szobát csinálnak, hogy csökkentsék a vizsgaidőszaki stresszt, nálunk meg egy szaros pingpongasztalt is nehezebb installálni, mint egy atomerőművet a kertváros közepére a lakógyűlésen megszavaztatni.
Elsőkörben a sportbizottsági tagságomat fogom bevetni, ehhez fogok összehasonlító zajszintmérést szervezni, (csak van ilyen fícsör az egyetemen) hogy mekkora az alapzaj az aulában és mekkora egy pingponglabdának az ütőn és asztalon pattanva a zajszintje, aztán kalóriatáblázatot fogok hozzá csatolni, pszichológiai esettanulmányt a munkahelyi kikapcsolódásnak a hatékonyságra gyakorolt hatásáról, ha rövid testmozgással kötjük össze. Ha ez se győzi meg őket, aláíróívet fogok körbehurcibálni, hogy lássák, ezt mennyien nemcsakhogy támogatják, de egyenesen AKARJÁK. Ha ez sem válik be, akkor szerezni fogok egy pinyóasztalt és önhatalmúlag felállítom, meghirdetem a gerillapingpong mozgalmat, minden nap le fogok járni játszani, és ha netalán felháborodna a gondnok és felhúzott szemöldökkel, emelet tónusban hörögné, hogy EZMEGMI????, és eltávolítanák, akkor meghirdetem a Peaceful Picinic for Pingpong Movementet, és az aulában fogunk ücsörögni munkaidőben (8,5 óra) és pingponglabdák vesznek majd körül bennünket és csak erőszakkal fognak tudni eltávolítani bennünket (egyelőre nem tudom, kik lesznek a /bűn/társaim, de hogy lesznek, abban biztos vagyok) amíg MEG NEM KAPJUK AZT A KIBASZOTT PINGPONGASZTALT. 

Talán mániákus megszállottnak tűnök, de higgyétek el, ez csak szimpla elszántság.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egy kafkai (utalás a blog múltjára) világ rajzolódik ki az olvasó (vaksi) szemei előtt: a Per című klasszikus jár a fejemben.
Egy sportszergyártó cég beidéz valami pókhálós padlásra, miközben az ügyvédem - egy talárba csomagolt medicinlabda - hétezret számláz óránként.
Ajjvé, córesz!

CsB.