Tegnap éjjel arra ébredtem, hogy kiabálok.
A dolgok határozottan nem jó irányba haladnak.
Nem akarok egyedül megöregedni és hibbant, emberkerülő öregasszonnyá aszalódni.
Akkor inkább időben lelépek afrikába és rönkházakat építek vagy olvasni-írni tanítok.
Annyira szabadnak érzem magam, hogy szinte lebegek. Még nem tudom eldönteni, milyen érzés ez, mert egyszerre jó és félelmet keltő.
Élvezem, hogy senki nem várja el tőlem, hogy milyen legyek. Totálisan olyan lehetek, amilyen csak akarok.