Történt ugyanis, hogy tegnap hazafelé bemászott egy poszméh a pólóm alá, ennek némi erotikus töltete is lehetne, de kurvára nincs, mivel én épp bringán ültem és mindebből semmit nem vettem észre, csak az apró lábacskák csiklandozását, melyet vakarózással akartam enyhíteni, na ekkor baszta belém a fullánkját a rohadékja. Ekkor még nem tudtam, mi a fasz van, csak hogy valaki belédöfött egy vastag tűt ami ég és van ott valami ami zümmög és mozog, úgyhogy összecsíptem a pólómmal és fél kézzel befékezve kiálltam az út szélére. A pólóba csomagolt bugyorban zizgett a Lény és a textil szálai között továbbra is döfködött kifelé a fullánkjával harciasan, közben égett a bal mellem alatt, ahol megszúrt rohadtul, én meg könnybelábadt szemmel sziszegtem és átkozódtam kocsis módjára, de nem mertem elengedni a pólómat, mert ha ez így harcol vaktában, akkor amint elengedem, félelmében meg harci kedvében nekemront és összeszurkálja az arcom meg a hasam meg ki tudja még mikre képes egy ilyen megvadult Lény (akkor még nem tudtam, mi az). Úgyhogy elővettem egy zsebkendőt és azzal összenyomtam, összedzsúzozva vele a pólómat, blőe. Mikor már tutira nem zizegett és döfködött harciasan mindenfelé, ki mertem ejteni és egy kurvanagy ilyen volt:
*Tanulság nincs, az obszesszióm lényege pedig, hogy fogalmam sincs, mit lövellt belém ez a gyilkos Lény, de a bal oldalam konkrétan úgy fáj, mint akit istenesen elvertek, nem lehet hozzám érni és nyögök, mint egy nagybeteg. Tudom, túlreagálom. De nem bírok túllépni rajta, mivel a fél oldalam begyulladt tőle.
*te, a poszméh nem is csíp! - ezzel reagálta le kedves kollégám reggel a forsythe sagamat, amit Nyuszika és a Poszméh címmel adtam elő balettben. Aha. Ezek szerint csak álmodtam, nem? Nem.
Amúgy a náthát sokkal jobban viselem, a sérvműtétet meg pláne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése