csak úgy érzem, mintha kátránnyal leöntöttek volna a székben ülve és így beleragadtam.
ma végighullámzott rajtam a mit-keresek-én-itt melankóliája, az értelmetlenségek tömkelege, ami nem vezet sehová, ami senkinek sem teremt semmiféle valódi értéket, csak látszólagos illetve rövid lejáratú hasznossággal bír. és hogy mindehhez az van, hogy noha nem keresek rosszul - de ez egy relatív kategória, mert a kollégáimhoz képest értendő és nekem is csak azért, mert kapok kiegészítést, de a normál alapbéremből (bruttó 150E) éhenhalnék - mégis minden hónapban nullára jövök ki jóesetben, de általában inkább belecsúszok a mínuszba, pedig nem élek nagylábon: konkrétan elég régóta viszem az ebédet magamnak elég sokszor, amit itthon főzök meg, havi szintű ruhavásárlásom a 2 db pólóban merül ki átlagosan, moziba nem járok, színházba egyszer havonta last minute-ben és féláron, bulizni sem voltam nem tudom mióta, könyveket nem veszek, szóval tényleg nem szórom a pénzt. és ez ijesztő, elkeserítő, egy nyomorult kis senkiházinak érzem magam miatta. (nem azért, mert nem vet fel a pénz, hanem mert ha azt mondják a barátaim, hogy okosba kikalkulált egyhetes utazásra tartsak velük, mert imádnak, akkor azon kezdek el görcsölni, hogy ezt miből fogom megoldani, mivel egy forintot se teszek félre és nem is tudok, a havi fixből meg max úgy jönne ki, hogy egykurva közüzemit sem fizetek be).
hát a faszomba már.
1 megjegyzés:
Akkor húzzál elfele de gyorsan! Amúgy nem olvasom!
Megjegyzés küldése