2014. május 28., szerda

ma semmit sem tettem azért

hogy valakinek boldogabb legyen az élete és ez rossz érzés. egy elfecsérelt nap.

Ellenben éjjel azt álmodtam, hogy gimnazista fiúK másztak az ágyamba, és én hiába bizonygattam nekiK nem túl nagy meggyőződéssel, hogy hát azért eléggé öreg vagyok hozzájuk, meg hát én épp a madarászfiúért vagyok oda és nem szokásom az ilyen lazaerkölcsű életvitel, láthatólag kurvára nem érdekelte őKet, mert konkrétan totálisan be voltaK indulva. Hű.

Közben a háttérben a cnn-en a pakisztáni megkövezett nőről van szó, akit büszkeségből ("honor killing") kövezett halálra a fél rokonsága (köztük a saját apja), és miközben elborzadva nézem és fejemben cikáznak a gondolatok, hogy a 21. században is a legsötétebb középkori módszerekkel nyilvánítanak véleményt egy nő szabad párválasztásáról, elvéve ezzel életét, istennek képzelték magukat, de ez a cnn és az egész olyan, mint egy mozi, pedig igazi, hús-vér nő fekszik ott a halottasautóban letakarva és igazi vágyai miatt halt igazi halált, de mégis, az egész olyan abszurdan hihetetlen, hogy az egész mozinak tűnik. Az ENSZ tiltakozik és azt mondja az emberjogi képviselő, hogy a dicsőség szikrája sincs ebben a gyilkosságban, akkor kibukik ez az egész kulturális feszültség kérdés. Megöltek egy nőt, mert nem akart ahhoz férjhez menni, akit a családja kiválasztott és már a szíve alatt hordta annak a gyermekét, akit igazából választott, ez nem kulturális különbség, ez hatalmi kérdés. Mondom, mit csinálsz és csinálod, különben megöllek.
Volt olyan tanítványom a suliban, aki 16 volt hetedikes korában, de már ki volt jelölve a felesége, és a nyáron össze is adták őket, nem legálisan nyilván, mivel mindketten kiskorúak voltak, de a cigány hagyományok szerint ez így volt helyes. Nem kell ezért pakisztánig menni.

Nincsenek megjegyzések: