remélem, érzitek

az ívet, hogy május közepe van mingyá és ez a harmadik bejegyzésem, a napikettő helyett. szombaton voltam a semmeringen voltpasival, nosztalgiavonattal, de mi nem ültünk fel rá (ééérted), és állati kúl volt. nekem ez a sok zöld meg a bazinagy hegyek kb a boldogság. jó, persze, szeretem a tengert is, szóval nehéz lenne választani, inkább ne is kelljen, tehát költözzünk dalmáciába, de ha itt élnénk, szerintem mi is kurvára le lennénk lazulva.