A Névtelen Csírabácsi-féle történetet megosztottam a madarászfiúval, vagyis megkértem, hogy magyarázza meg, mit is jelent ez a "egy jó kapus még a vasvillába is beleugrik" de csak azt hajtogatta, hogy ők nem bolondok és a kapusedzőjük is épp erre tanítja őket, hogy ne ugorjanak bele a vasvillába, hátööö a metaforikus beszédet még kell neki magyaráznom és sokat kell gyakorolnunk is, úgy látszik. Ugyanezen beszélgetés folyamán egy későbbi pillanatban kiderült, hogy ő tulajdonképpen hét közben is találkozna nagyon szívesen, nemcsak hétvégén. A kivitelezésről persze nem esett szó, a vallomást követően ijedt illetve megilletődött hallgatásba burkolóztunk, én már láttam is lelki szemei előtt amint a határban gyalogolok és a távolban faluja tornyát kémlelem a szürkületben, hogy jó helyen járok-e, közben magamban morgolódok hogy a faszér' nem a szomszéd sráccal kezdtem ki, minek mindig agyonbonyolítani a dolgokat.
Mondjuk haza még sose vitt, azt se tudom, hol lakik. Mondjuk így nem is lesz nehéz eltévednem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése