standy by myself

Újabb szakaszba értünk a madarászfiúval, elkezdődtek a határhúzási csörték tárgyalások.

Van egy generálisnak mondható jelenség, ami számos, a környezetemben létező férfi-nő kapcsolat megfigyeléséből származik: van egyfajta attitűd a nő részéről a férfi szabadidős tevékenysége, aka hobbija iránt, ami a rosszallástól az ellenségeskedésen át egészen a gyűlöletig terjed. Sokszor hallok pasit arról panaszkodni, hogy a nő morog/ durcás lesz/ hisztériarohamot kap, amikor a pasi elmegy a makettklubba/ focizni/ bringatúrára/ kosarazni/ WoW-partira, estébé. Mindig értetlenséggel álltam ehhez az attitűdhöz, hiszen mit kell feszkózni azon, hogy valakinek értelmes elfoglaltsága van és nem kizárólag úgy tudja a szabadidejének eltöltését, vagy a lazítást elképzelni, hogy a kanapén heverészik távirányítóval a kezében vagy hogy iszik a sarki kocsmában. Láttam benne azt a végtelenül bosszantó női késztetést, hogy a másik ember minden pillanatát kontrollálja és a felháborodást, hogy mi az, hogy van neked valami, amiben jólérzed magad és nem hozzám kötődik? Ezeket az időket és élményeket ezek a ők úgy élik meg, mint tőlük ellopott idő és tőlük elvett élmény. Gondoltam én. De most, hogy a saját bőrömön is tapasztalom ezt, kezdem egy kicsit árnyaltabban látni a problémát.
Ez a hobbi/ szenvedély dolog önmagában nem kéne, hogy problémát okozzon, de pl a madarászfiú teljes mellszélességgel a fociba vetette magát, mióta újra edzhet (sérülés miatt kényszerpihenő). Ezt úgy kell érteni, hogy edzésre jár, különböző csapatokban vendégjátszik meghívásos alapon, plusz igazoltan is játszik, azaz minden_nap_focizik, és hát ezek profinak mondható edzések, nem kis futás, kis játék típusú tinglitangli, hanem 1-1,5 órás spanyol inkvizíció. Ez mind nagyon szép és dicséretes dolog, de emiatt állandóan fáradt, néha kifejezetten elcsigázott, ásítozik, ha leülünk az erdőben egy kicsit pihenni, kb 5 perc múlva elalszik (szó szerint), szóval sokszor nehéz vele bármit is kezdeni (már ha értitek, mire gondolok ;) Napokig semmi hírt nem hallani róla, pedig igazán nem panaszkodhatunk, hogy nem vagyunk elkényeztetve kommunikációs eszközökkel és csatornákkal, de nemhogy fel se hív, egy lófasznyi sms se jön, és hiába vagyok ébren kb mint Tom a Tom&Jerryben, aki celluxszal ragasztja fel a szemhéját, skype-on is az éjszaka közepén ír annyit, hogy ott vagyok-e (látja, hogy offline vagyok, akkor mégis hogy lennék ott?), amit másnap látok csak. Ez bassza a nők csőrét, ez az elvakultság, hogy képtelenek megosztani a figyelmüket az élet meg a hobbijuk közt. Miért van ez? Ne jöjjön nekem senki a nők tudnak multitaskingolni a férfiak meg nem dumával, mert ez egy sztereotípia, ami a társadalmi elvárások miatt alakult úgy, hogy a nők eleve rá vannak kényszerítve és ezáltal jobbak benne a férfiaknál, de egy férfi is ugyanígy meg tudja tanulni, mint egy nő, ha muszáj. Most mondjuk muszáj, oké? Faszér nem lehet ezeket a hobbikat meg szenvedélyeket a helyükön kezelni, ez nem a Bungesliga, könyörgöm, én nagyon büszke vagyok rá de azért mégiscsak tartalékos kapus, aki a kispadon csereként üli végig a meccseket, és tök jó, hogy olyan formában tartja magát, hogy bármikor beállhatna a sípcsonttörtést szenvedő Iker Casillas helyére, de azért azt hiszem, hogy ettől még a napja 24 óráját nem kéne, hogy ez töltse ki. Vagy üsse kavics, töltse ki, ha ez teszi boldoggá, tök jó, milyen kevés ember találja meg azt, ami boldoggá teheti, csak akkor engem viszont hagyjon békén, mert velem törődni kell.