Oké, minden karácsonyi todo a körmömre égett úgy, hogy kb két hete szinte csak ezekkel foglalkozom. Asszem, túlvállaltam magamat. Most már mindegy, holnap amint felkeltem, indul a malom ismét és melóba
menet tekerés közben kitalálom, hogyan racionalizálhatnám a fennmaradó 463 teendőt. Nem is láttam a kivilágított adventi budapestet csak egyszer, akkor is futólag, vagyis 1,5szer, és miféle élet az ilyen, ha még erre se jut idő, mert rohannom kell haza varrni és bonbonokat készíteni és tojáslikőrt varázsolni és ilyenek.
Szégyellem totálisan, de mr pözsót azóta sem tudom kiverni a fejemből
vajon ő ki tudja verni? pedig már nem is látom soksok hét óta, eltűnt fantom lett, ami óriási teljesítmény, mivel két emelet különbség van a munkahelyünk közt és a biciGlijeink is egy parkolóban kikötőznek, ám mégis valahogy sosenem látom. Hát ez sose eszik?! Sose cigizik? Sose megy a goldmannra hosszúkávéért?? Ilyen ember nincs is. Látom már, hogy megint valami ostobaságot kell elkövetnem, hogy elcsípjem.
Holnap, ha még eszemnél leszek a mindenféle szar összezabálása után (munkahelyi karácsony) és a tojáslikőröm puszítóerejű rombolásából is fel bírok tápászkodni, szóval akkor külön bejegyzést szentelek majd a tegnapi sportbizottsági karácsonyi vacsorának, ami több mint fura volt. Addig bírjátok ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése