Két napja világmegváltó üzleti terveket írok költségkalkulációkat készítek, amivel a következő fél évben fogunk foglalkozni, közben mindösszesen 80 ember részvételével történő képzésről van szó, ami eléggé lófasznyi, de azért remélem, hogy nem hiába gúvadt szét a szemem a monitorbámulástól. Ma all-time rekorddöntésgyanús napot hoztam: negyedtizenkettőkor kezdtem el dolgozni. Kész, egyszerűen addig nem bírtam hozzákezdeni, csak sóhajtoztam, reggeliztem, az asztalra borulva merengtem, ki-be járkáltam és nyugdíjba akartam menni.
Kurvára unom saját magamat, higgyétek el, hogy így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése