Elég gyorsan belejöttem a szabadságozásba, egyetlen porcikám se kívánja a holnapi bemenetelt, pedig péntek-szombaton senki emberfiával nem találkoztam és nem beszéltem, és mára pedig egy ikeás tekergést szerveztem le barátnővel (hogy azért ne csavarodjak bele mizantrópiámba) aki rendelkezik ún. autóval, szóval a csütörtöki méteráru-bolti eladókkal váltott néhány szó után nem folytattam beszélgetést senkivel ma délelőttig.
Meg lehet szokni.
Egyesek egyenesen ölni tudnának a lehetőségért, hogy 2,5 napig szó szerint egyedül lehessenek.
Nekem mondjuk ez nagyon termékeny varrási szériát eredményezett (és kiújuló ínhüvelygyulladást), de sajnos a bringától például elvadított, holnap nehéz lesz megint rávennem magam, hogy a hideg nyeregre felkászálódjak és hasítsam a reggeli hideg levegőtömböket széjjel.
Nálatok is megveszekedett módon énekelnek a rigók napnyugatkor és reggelente? Vajon mit akarnak? Ne mondják, hogy párt keresnek, mert akkor beültetem őket a Madártani Egyesül egyik előadására, úgy éljek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése