voltam pécsen kétnapos konferencián, tudományos okból kifolyólag, és bár kicsit tartottam attól, hogy halálra fogom unatkozni magamat, végül is csak 2 geciszar unalmas előadás volt az összesből, ami nagyjából 14-re rúgott, és ebből kettőből az egyikről ki is tudtam jönni, tehát a tényleges szenvedés csak egy volt. Azonban továbbra se legyenek illúzióik a Tisztelt Nagyérdeműnek, belőlem ennek ellenére vagy ezzel együtt semmiféle kutató és elméleti szakember nem lesz, pláne nem doktori iskola éltanulója.
Inkább a halál.
Azt viszont meg kell állapítanom, hogy a pécsi akadémikusok nagyon tudnak élni, a Vasváry-villába kvártélyozták be magukat, ami tökéletesen korszerűsítve lett (lift, új ablakok, központi fűtésrendszer, satöbbi), a vendégházukban pedig konkrétan MTA PAB hímzéses ágyneműhuzat és ropogós, hófehér törölköző várt, szóval így könnyű korszakalkotó felfedezésekre jutni (mármint úgy, hogy nem szúr a törölköző és nem kap középfülgyulladást a professzor az ablakrésen át fütyülő cúgtól).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése