2013. november 4., hétfő

genyák

Az egyedüllétben az is érdekes, hogy a legváltozatosabb hapsikkal kombinál össze a tudatalattim, amin reggel csak röhögök. Most például a pénzügyi rektorhelyettes mozdult rám álmomban, aki amúgy tényleg jó pasi de egyetem szerte hírhedt genya (nem emberileg, hanem mert hidegfejű prgamatista), és tudtam, hogy csak egy tervezetet akar elfogadtatni és mivel én ellenzem, így próbál meg becserkészni, érdekből. Nyilván visszautasítottam, felálltam mellőle és otthagytam, amit baromi rossz néven vett és utánam hajította a telefonját dühében(!!), ami csúszott keresztül az aulán a kőpadlón, sistergő hangot hallatva és a cipőm sarka állította meg. Lassan lehajoltam érte, felvettem és mentem tovább, mire utánam iramodott és amikor beért, szépen átnyújtottam neki a telefont és baktattunk csendben tovább.

Nincsenek megjegyzések: