amikor egy kicsit is kevésbé látszom annak az erős nőnek, aminek látszom, és esetleg ÉN kérnék segítséget vagy csak némi megértést, persze mi a faszt képzelek én is egy selejtes lúzertől megértést/törődést várni?!?! de hát látható, hogy én aztán TÉNYLEG semmiből sem tanulok, szóval akkor mindig eltűnik és szarik a fejemre és mingyá jövök és mingyá folytatjuk és utána nagy kuss van és eltűnés. Napersze, az én anyám valagát, mi? Na ilyenkor mindig kurvára faszán megbánom az egészet és ráülök a számra és az ujjaimra is, hogy ekkora barom ne legyen többet hogy ott keresek akármit, ahol nincs az ég világon SEMMI.
dögöljek meg ha még egyszer erőt vesz rajtam a törődés vagy az aggódás vagy akármi affekció a hüje barma irányába és még egyszer felemelem a telefont vagy az ujjaimat bárminemű érdeklődő mondat begépelésére használom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése