Se testem, se lelkem nem kívánta a hazajövetelt vidéki kúránkról. Jó, hogy van ez a rencs, meg Apám, aki oázist tart fenn az őrület közepette, ahová vissza lehet vonulni. Volt baráti társaság egy nagy bográcsozásra meghívva, amire a madarászfiút is meghívtam még két hete, ezért aznap délelőtt, amíg tekertem fel a meggyesrétest és nyújtottam a pogácsa tésztáját, ami mind neki szánt munka volt, mivelhogy cukrász is, többször belesajdult a szívem és sajnos nem az lett, amire számítottam, hogy berúgok majd a hőségben bekapkodott pálinkáktól és részegen felhívom és vállalhatatlan dolgokat mondok neki, amiket másnap óvatoskodva próbálok majd kideríteni, hanem józanul (!) írtam sms-t, hogy vasárnap van és hiányzik nekem, mert vasárnap mentünk mindig madárfészkeket felforgatni és erdőben csatangolni, 3 hónapja a vasárnap mindig a madaraké és a jóillatú madarászé volt, és ez így sehogyan sem jó. Nem szégyellem és nem bántam meg, akármilyen szánalmas is volt ez, leszarom. Persze semmi válasz nem érkezett rá, de nem is számítottam másra (fordított helyzetben én is lapítanék/ignorálnék).
Lesétáltam ma a malomhoz, mert tegnapelőtt este hallottam egerészölyveket vijjogni a rét irányából, tegnap délután pedig láttam is őket keringeni és egészen alacsonyan, a kert fölött köröztek, és felismertem őket, ezért reméltem, hogy a réten a malomnál majd látom a fészküket is esetleg (a revírjük állandó, a fészkük környékén vadászgatnak, így ha naponta látni őket, nagyon valószínű, hogy fészkelnek a közelben, ilyenkor ugyanis már nem kóborolnak), de nem találtam meg a fészket, ellenben láttam cuki füstifecske kölköket és barázdabillegetőt, aki szintén a malomnál fészkel egy összehordott nádrakásban, illetve őrgébicset életemben először, közelről.
Annyira hálás vagyok neki ezért, eddig is érdekeltek a madarak, de most már egészen más szemmel és sokkal hatékonyabban "látok" magam körül, nem csak véletlenül veszek észre madarakat, hanem tudom, kit hol érdemes keresni és mikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése