új barátom graham greene

a szerepjátszók a 3. regény tőle és mindegyikben ugyanolyannak képzelem az elbeszélőt, ráadásul az először meghallgatott csendes amerikait felolvasó szervét tibor hangján beszél.

ittam két sört a cet mellett a dunaparton ülve, olvastam és méláztam és merengtem azon, miért érdeklek én mindenkit 70%-ig. miért indul lendületesen az ügy mindenkivel és miért áll meg az intenzitásmérő 70%-nál? arra jutottam, hogy én olyan alkat vagyok, akiben első pillantásra titkok és lendület és ígéret rejtőzik, de őszinte vagyok és ha érdekel a másik ember, akkor igent mondok  a következő meghívásra is, nem cselezek, nem taktikázom, és ettől unalmas és kiszámítható leszek.
sosem változom meg.