A sors iróniája, hogy amikor felfedeztük az óvszer szakadt mivoltát (szanaszéjjel, termékteszt elbukva), életemben először nem kaptam pánikrohamot és izzadtam le mint egy ló, hanem az volt az első gondolatom, hogy lehet, hogy ebből bébi lesz és nem bánom, mert ha igen, akkor ennek így kellett lennie.
Itt tartok 36 évesen bazmeg, tinédzserambulaciára megyek a szakadt gumi miatt.
Holnap meg válogatás lesz a szurkolócsapatba, remélem, menni fog a cigánykerék meg a spárga.
szánalmas vagyok.
*én voltam, aki mit sem sejtettem pártnerem nemsokára kifejezett szándékairól. azért ez elég nagy sunyiság, nem? megzabálja a sütimet, végignézi a twinpeakseimet, a kanapén krássolja végig a vasárnapot, oltári jót szexelünk, aztán indulás előtt mintegy eszébe jut, hogy Köszi a vendéglátást, ja, csak azt szeretném még mondani, hogy én nem vagyok szerelmes, szóval nem húzom az agyadat itt tovább, tiplizek is.
Na, ezért legalább egy kicsit utálhatom.
ezzel a húzással sikerült az amúgy is romjaira hullott önbecsülésembe még egyet belerúgni, mondhatni beletörölni a kutyaszaros cipőjét is, kihasználtságérzés maradt bennem és végtelen nagy csalódottság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése