ügyesen töröltem magamat

a társkereső oldalról, ahol a madarászfiút megismertem*. mielőtt még akármi is lesz, mielőtt még elkezdem azt nézegetni, hogy vajon járt-e ott, holott azt mondta, kiégett és nem megy ez neki (igen, járt, megmutatta a hüje oldal kéretlenül is, amikor beléptem hogy kilépjek), és amikor úgy vagyok már, hogy kezdenék egy kicsit talán túlleni rajta, akkor meglátom, hogy pár napja járhatott ott, és akkor elképzelem, ahogy írogat valami lánynak, aki megtetszik neki, nem olyannak, aki véletlenül küld neki egy automatikus üzenetet, aztán randevúra hívja a botanikus kertbe odúkat nézegetni, az meg kiröhögi aztán naponta hívogatja mert ő ilyen hősszerelmes és aztán viszik kézenfogva a kis vöröshajú gyereküket fagyizni nagymaroson és mind nevetnek és boldogok és ettől a gondolattól még a gyomrom is felkavarodik, annyira szarul esik. Pedig így lesz, ha nem is minden részlete, de jobb, ha beletörődsz, pajtikám.


*4 hónap után merészkedtem fel, megismerkedésünk óta nem is jártam ott.