Valami ismeretlen erő munka után észak felé űzött.
Lendületesen, de nem száguldva hajtott, és engedtem neki. A Margithídnál park is van és padok, és volt egy békés félórám, amikor hallgathattam rockzenét, ihattam egy starot a padon felhúzott lábakkal és az ég világon senki de senki nem akart tőlem semmit. Béke volt, az autók folytak egyenletesen, mint a duna mögöttük, északnak és délnek, a bringások szitakötőként cikáztak, minden magától működött, forgott, hullámzott, lendült és lépett.

közben viszont kiújult az allergiám, faszom.