cseresznye

Van az, amikor felmászol a fára, mint gyerekkorodban, és még mindig fel bírod húzni a saját tested súlyát, és ennek örülsz, de közben már ott a felnőttkor összes óvatossága és parája minden mozdulatban. Aztán a fán állva eszed tele magad addig, amíg már úgy érzed, hogy kidurransz, és csereszenyedarálékkal teríted be a füvet, de egyszerűen_nem_bírod_abbahagyni, pedig már csak jajongani tudsz, és tudod, hogy még lefelé is vezet az út, hogy fogsz így elmászni, de még mindig nem bírod abbahagyni. Közben a szembenlévő diófáról figyelnek a seregélyek, hogy mikor lesz már tiszta a terep. Ilyenkor szózatot kell intézni hozzájuk és énekelni meg nagy mozdulatokkal hadonászni - persze arra ilyenkor is érdemes ügyelni, hogy le ne zuhanjunk - hogy lássák, az a fához kötözött, baseball sapkás, dzsekibe öltöztetett figura nem csak egy báb, és bármikor rájuk rikácsolhat, hogy mit lopjátok itt a cseresznyémet, hitványak?! szóval demonstrálni kell az erőt nekik. (szarnak ránk).