2013. június 17., hétfő

asszaszin(a)

Tökéletesen tárgyatlan szerelmi vágy van bennem. Irány nélküli, nem céltalan, mert nagyon is van célja, csak a cél ismeretlen. Volt már ilyened?
Hatalmas, robbanáskész energiagömb, a töltényhüvely végében kuporgó, összesűrűsödött, nagynyomású massza. És ennek semmi köze a szexhez, mielőtt még. (najó, nyilván az is, de lényegileg, és ez itt a lényeg, szóval lényegileg nem) Olyan, mint a véletlenül elsülő pisztoly, vaktában az éjszakába kirobbanó lövedék: senki nincs célba véve, így nem is az élet kioltása a cél, hanem egyszerűen elszabadul egy nagysebességű, nagy rombolóerejű lövedék, és repül. Csak a vakszerencsén múlik, hogy valaki épp belesétál-e a ballisztikus ívbe és telibe trafálja vagy a lövés becsapódás nélkül pattog néhány másodpercig ide-oda-ide-oda-ide-oda-ide-oda a falak közt, elismétli a szomszéd ház fala, a domboldal, vagy egy tűzfal, vagy valakinek belecsapódik lágy szöveteibe.

A golyó szempontjából mellékes, hogy miért lőtték ki. Célba akar érni. Akkor is célbaér, ha látszólag cél nélkül lőtték ki.
Az eltalált szempontjából szintén mellékes, hogy ő volt-e a célpont, vagy pusztán vak(töltény) szerencse áldozata-e, ígyis-úgyis vérzik.

A lényeg a vadász. Hogy ő mit akar.

Nincsenek megjegyzések: