Ha már a kitüntetésem közben mondott méltatásomban a dékán úr aszonta, hogy munkámat nagy lelkesedéssel végzem meg hogy ambíciózus is vagyok, például hogy az angol szakon is hamarosan végzek (a kis epifémista), szóval ma reggel a kávé mellett arra gondoltam, ne mongyák má a janira, hogy egy hazug, érted, télleg fejezzem be azt a szart.
Első lépésként nekiugrok az inglis grammar in júznak, ami nagy és vastag, szóval okosnak fogok tűnni amikor a kezemben tartom, mer kell ez a proficiency. Államvizsgázni mondjuk kurvára nem akarok, mert például államvizsga-ellenes vagyok, mindigis az voltam, szerintem baromság. A jelölt életéből elvesz a rá való készülés (éjszakázás, hülyeségek magolása, stresszelés) min. 5 évet, a vizsgáztatók kibaszottul unják (egyetemen dolgozom, hallom, hogyan beszélnek az államvizsgáról a tanári szobában), mindig gecimeleg van közben. Ráadásul újra kell tanulnom hozzá a kibaszott fonektikát, fontetikát, vagy mit, meg fonológiát és a még kibaszottabb középkori irodalmat, shakespeare bazmeg, kibaszott versfaragó burnyák.