Álmomban Alföldi Robi adományokat gyűjtögetett a Nemzetinek (álmomban ő volt az igazgatója) nyakpántok árusításával. Amikor odalépett hozzám, hogy mizu, kértem egy pántot, de csak legyintett, és a hátizsákjából előhúzott egy szürke, fodros, metálos fényű napernyőt, hogy ne szarakodjak már gagyi nyakpántokkal, egy nő járjon napernyővel. Aztán eltűnt, én meg kajtathattam utána, hogy kifizessem vagyis hogy adományozzak, de az istennek se került elő, közben meg valami fickó annyira megörült, hogy olvasom a blogját, hogy rögtön járni kezdtünk.

Oké, nincs több kolbász lefekvés előtt.