Van egy

fantáziaképem: bringázás keresztül a wekerlén ősszel, hűvösben, az útra behajolnak a sárgás-zöldes-barnás lombú platánok, fűszeres és párás a levegő, triciklivel nyomuló óvodások és mellényben avart sepregető nénik szorgoskodnak az út szélén. Nagyon nagyon sokszor jut eszembe, fogalmam sincs, miért, de megnyugtató fantáziakép. Amikor meg lettem kérve, hogy kicsit most vonuljak balra el, nem gondoltam, hogy tényleg fogom is látni ezt a fantáziaképet, mivel csak idő kérdése ugye (hogy eljöjjön az ősz) és el kell odáig tekerni, de ez se valami nagy cucc, végül is nem dánia partjaira fantáziáltam.
A lényeg, hogy kurvára nem gondoltam, hogy ezt a fantáziaképet látni fogom, aztán de. (arra vezet a munkábajárós útvonalam).

 *

4 hónapja lakom lőrincen, 4 hónapja nagyjából az okos lány meséjének megfelelő szervezőelv mentén zajlik az érzelmi életem - hoztam is meg nem is, aka akarlak is meg nem is -, 4 hónapja megszoktam, hogy már nem tartozom oda, ahol 3,5 évig együtt éltünk de sajnos azt még nem érzem, hogy itt otthon lennék. Egyszerűen felőrölt az akarlak is meg nem is okozta feszültség, mert sajnos én egy egybites gondolkodású ember vagyok és már ez a 4 hónap is emberfeletti teljesítmény volt tőlem, és lehetne kérdezni, hogy akkor miért hagytam, hogy szarakodjon velem, de aki ezt kérdezi, nincs tisztában azzal, milyen irracionálisan viselkedik az, aki szereti a másik embert. Csak ez tartotta bennem a lelket és csak emiatt voltam képes pl a 6heti hallgatást elviselni, de mostmár az önvédelmi robotpilóta átvette az irányítást és katapultált. A gép balra el, én repülök fölfelé, az ernyő még ki sem nyílt (azért remélem, ki fog), a földetérés körülményei meg totál bizonytalanok.

A lelki békémnek az se használt, hogy egész nyáron meló volt, három hete pedig szükségállapoton keresztül lehet csak bejutni a ziordába, mert felújítás van és vésnek, csiszolnak, glettelnek, csiszolnak, glettelnek, csiszolnak, ohne szabi és konkrétan az első pöccenésre harapok és legszívesebben állonvágnám a sok kisimult arcú, derűsen mosolygó, kedves érdeklődő tanárkollégát, aki nyári szabadságáról visszatérve ártatlanul hozzámlép, hogy hogy telt a nyarad?
*raffay zsófi képe