Ma reggel láttam egy elütött motorost a kertvárosban, percekkel előtte történhetett a dolog, és rettenetes volt, egyszerűen rettenetes. Amit nem értettem, hogy egy mellékutca elején, a kereszteződés előtt feküdt a motor (először ezt láttam meg, egy motor lefektetve az utca elejében, ember sehol se körülötte, na ez is egy fura reggel), a motoros pedig a következő mellékutca elején, szóval ezt még lehetne érteni, mert egy utcányit repült (OMG), de akkor hogyhogy élt még?? Mert mozgott a földön, bár azt inkább kínlódásnak nevezném, na húztam is el, mint az őrült. Aztán a lágymányosi híd alatt átvezetőbringaúton a halálkanyarban, amiben az út kb derékszögben hajlik és a hídlábazat mögül bukkan ki, szóval tényleg életveszély, egy szembejövő - ahogy az szokásos egyeseknél - kurvanagy sebességgel, nem tartva az ívet a külső íven kanyarodott, ahol jöttem én, saját sávomban, hát satufék, csúszkálás, adrenalinlöket, és annyira megijedtem, hogy még anyázni sem tudtam hirtelen, mindketten beleálltunk a fékbe majd diszkréten továbbgurultunk. Mondjuk jó, hogy rögtön a piros lámpa várt, de a lábam remegése még a zöldre se múlt el, úgyhogy az út hátralevő részét gyökkettővel tettem meg és sűrűn anyáztam azt a seggfej baromállat retardált idiótát, aki így alakította ki ott a bringautat.
ja, amúgy látászavarom van két napja, ami migrént jelent, szóval kurvaerős melegfront van, csak szólok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése