fura nap

Szénné izgultam ma magam, hát ilyen gyáva nyúl vagyok, mosmicsináljak. Szégyellem, de attól még így van.
Aztán persze minden jóra fordult, mint a mesékben, vagyis annyira azért nem fordult jóra, de mindenesetre jól alakult a tanSZÉKi pözsó órájára való beslisszolás. Sajnos közben migrént kaptam, amibe nyilván az időjárás is belejátszott, de a 3,5 órás előadásnak (!!) is lehet benne része, azért mekkora állatkínzás már ez, ennyi időt eltölteni egy tárggyal, hát ez már egy fél doktori. Mindehhez minden órán villámzh-t írnak az olvasmányokból, amit aznapra kell legyűrniük, aztán csoportmunkában egy problémát tárnak fel és írnak belőle valami kutatási tervet amiből minden 3. alkalommal egy csoport prezentál, a többiek pedig kritikailag bírálják őket, aztán bekapálnak fejenként négy hektárt, örökbefogadnak két zimbabwei árvát, akit megtanítanak írni-olvasni és a biciklizni, kidolgoznak egy alternatív alkotmánytervezetet és alapfokú japán nyelvvizsgával zárják az őszi félévet. Hát csoda, hogy ettől migrénem lett? Naugye.

Tudom, hogy ez teljesen irreleváns info, de akkor is leírom, hogy szuperjó óra volt, a tanár miatt nyilván, de nem azért, mert pözsó tartotta (de), hanem mert így van, ugyanis egy tanárról a legtöbbet a kérdéskultúrájából lehet megtudni, persze az sem mellékes, hogy hogyan reagál a tanulói megnyilvánulásokra, és mindkettőben elismerésreméltóan, mondhatni irigylésre méltóan szerepelt pözsó, mert amikor sorra basznak megszólalni a tök nyilvánvaló és megválaszolható, hovatovább érdekes kérdésekre, sőt a kis fírgek ülnek és néznek és hallgatnak vagy fotósoppolják a szar képeiket a hátsó sorban, pedig az ember ott parádézik nekik és cigánykereket hány és oroszlánt ugrat át a tüzes karikán, gyakorlatilag fejből nyom nekik mindenféle adatot, vonatkozó részletet, elméletet, irányzatot, és még CUKI IS, akkor basszák meg az moszkvai nénikéjüket, hogy hallgatnak magukba fordulva, mint karácsonyi hal a szatyorban. Faszér' jelentkezik ilyen szakra, ha nem is érdekli az egész?! Ráadásul tényleg, elfogulatlanul állíthatóan egy egészen kivételesen nagytudású ÉS tanítani tudó embert fogtak ki mindehhez, ami az egyetemen tanító kollégákat elnézve bizton állíthatom, hogy ritkább, mint a fehér holló. Szóval azért irigylésre méltó, mert én bizony nem tudtam volna azokra az ordas nagy baromságokra, a tanulmány szövegéből épp akkor kikeresett, félreolvasott, oda nem is illő idézetekre azt mondani, hogy tök jó gondolat, írjuk fel és meglátjuk később, de persze lehet, hogy ő már ehhez a mélyrepüléshez van szokva és ahhoz, hogy ezekből egyetlen értelmes gondolat sem bír kibukni és ez a maximum tőlük és csak én vagyok ilyen követelődző geci. De akkor is.
A nevemen szólítva bemutatott a kis fírgeknek és megkérte őket, hogy a kedvemért (sic!) foglalják össze közösen (értsd ő mondja el), mi volt az előző órán és mit fognak most csinálni, a.k.a. mi a téma, majd hozzátette, hogy talán csalódni fogok, mert ez nem olyan óra (milyen?!?!), amit a 15 órás társ.komm. maraton 3,5 óra végén elismételt nekem az asztalomnál is újfent, de hála istennek azt is megvárta, míg megmondom neki, hogy nem, nem csalódtam, heló, Rose vagyok, emlékszel? (ez utóbbit nem tettem hozzá).

Aztán visszamentem a lakásba és vártam a zágit meg a pasiját, akik a mára rendelt sofőrjeim voltak, amíg vártam rájuk, megittam 3 páleszt, ettől emelkedett hangulatba kerültem, lecipeltük a 48.263 8 zsákot a holmim maradékának 90%-ával, kiautóztunk ide, a bukolikus külvárosba, felcuccoltunk, a kapuban egy macska nyervogott, láthatólag konkrétan valakinek jelzett, és ahogy simogattam, rámjött a gecinagy magány, a lakásban bezuhantam az ágyba, bőgtem egy sort, aztán húztam egy sapkát is, és pinket üvöltetve fülembe elcsoszogtam a lidl-be frissen sült péksüteményért.

ez a mai nap megint egy kurvanagy weirdo volt, nem szeretnék mégegy ilyet, és még mindig hozzá se kezdtem a bőrönd bepakolásához, holnap meg n itt fog már 9-kor csengetni, mert az olyan.