első nap a ziksolában

Alig kezdtem el dolgozni, máris eltévedtem, rögtön reggel, mekkora egy szőkenő bírok lenni 9 előtt, anyám. Mentségem mondjuk, hogy a folyosófelújítás befejeződött a távollétemben és az albán gettó stílusú enteriőr átváltozott európai színvonalúra, minden ajtó egyforma és egyiken sincs semmi tábla/kiírás, úgyhogy a liftből kiszállva lefagytam és azt sem tudtam, merre induljak el. De akkor is, 6 éve itt dolgozom bmg.

És az történt, kéépzeljétek el, hogy *örültem* a munkába jövésnek, vagyis vidám voltam eddig, hát ilyet, elképesztő, elképesztő. A hülyeség azonnal 60 centi átmérőjű csövön ömlött rám 120 liter/mp-es sebességgel, de erre is fel voltam készülve, mert amíg nem vagyok itt, a fű se nő és minden összekuszálódik, mindenki pánikba esik, mindent összekarcolnak, elvesztenek, feldúlnak, összeesküvés-elméletek és párhuzamos világok születnek, egyszóval pontosan tudom, hogy mennyire pótolhatatlan vagyok.