hüje hétfő van

Na jó, aki azt mondja, hogy ezt érti, az vagy hazudik, vagy pszichoterapeuta.

Tegnap mentem volna az ex-expasival közösen lakott lakásba összegereblyézni a maradék cuccomat, mivelhogy ugye én is szakítottam már, mert tudatomra ébredtem, vagyis beláttam, vagyis megértettem, vagyis elegem lett gecire, na szóval. Barátnőm, aki a fuvaros szerepét játszotta ebben a tragikomédiában, tegnap estére volt partiképes, én pedig sűrűn imádkoztam, hogy a lakás üres legyen, lévén hogy a tulaja külföldön van és ez legyen is így vasárnap estig minimum, de persze nem így lett, mert az túl szép és egyszerű lett volna, és különben is, ezt vehetném égi jelnek (lófaszt). Merthogy az éppen elszakítottal egy légtérben levés életünk morzsáinak összesepregetése közben, hát legalábbis elég megterhelő lelkileg, ezért is reméltem, hogy még nem lesz hazajőve, valamint ezért igyekeztem minél előbb ezt véghezvinni, de hiába. Mindegy, facebookon kapcsolatba léptünk és megírtam, hogy most pakolni mentem volna fent említett okokból, de szintén fent említett okokból mégse megyek, aztán elkezdtünk beszélgetni, szó szót követett, és egyszercsak meghívtam ide, hozzám, ő meg jött azonnal és kurvajó esténk volt, melynek részleteit a nézők fantáziájára bízom.

Aztán reggel együtt mentünk munkába; semmit nem beszéltünk rólunk ill. az ún. kapcsolatunkról, ami nyilván hiba volt, de miafaszt is beszéltünk volna, amikor szakítottunk, háhá, nincs is kapcsolatunk, szóval végülis tök jól csináltuk mert minek beszélni a SEMMIRŐL, nemigaz? Jó, ezt nyilván nem lehet megúszni, de ez így nem tartható fenn sokáig, vagyis semeddig se, és olyan nincs, hogy most tök jó ez így, ahogy van, de ez egy non-defined helyzet, mert az én egybites énem képtelen létezni non-defined.
Tudom, lazítsak és élvezzem a mostot és amit az élet tálcán nyújt felém, de ehhez túlságosan aggodalmaskodó vagyok, nem elég laza. A pasik olyan lazán nyomnak mindent, hogy csinálják?! Tényleg, hogy csináljátok??

Más.
találkozóm volt a sportközpont vezetőjével a melóban, stratégiai megbeszélésre igyekeztem tehát, beszálltam az üresen érkező liftbe, bezárult az ajtó, az én fejemen meg átfutott, hogy hm, most egyedül vagyok és milyen koinkidi lenne ha pözsó 2 emelettel lejjebb (ott SZÉKel) beszállna. Elindult a lift, megszólalt a telóm, és miközben felvettem, megállt a lift 2 emelettel lejjeb és beszállt pözsó és én csak néztem hogy miafasz, ez így megy?!?!? na akkor kérek egy migmacet, egy lottó5-öst, egy görkorit, egy pónit, egy barbit, körkorit a barbinak......

oké, ez utóbbiak úgy tűnik, kicsit később teljesülnek.

részletek egy 12 éves hétköznapjaiból, köszöntem a figyelmet. azért ilyenkor, amikor visszaolvasom saját posztjaimat, hát szóval megdöbbenek. szíriában vegyitámadás árnyékában élnek az emberek, obama is légitámadással fenyegeti őket, a melegeket itthon olyan atrocitások érik, hogy szégyellem magam ún. honfitársaim helyett is, a nemzetközi helyzet fokozódik, én meg ilyen júj, összetalálkoztunk a liftben! típusú dedós izéken pörgök.

komolyan, a találkozás egy fiatalemberrel című novellában én tutira elmennék köszönés nélkül magam mellett.

oké, ez az én naplóm, arról és annyit pörgök akármi idiótaságon, amit és amennyit csak akarok, de bitch please.

szóval van köztetek pszichoterapetuta?